Trendi, testtudatosságot hirdető közösségként adja el magát a rasszháborúra készülő, neonáci harcosok klubja

Az Egyesült Államokban kialakult egy aktív, kiterjedt, de rendkívül zárt hálózat, amelynek alig titkolt szándéka, hogy tagjaiból neonáci harcosokat képezzen. A Vice cikke szerint ezek a csoportok azért jöttek létre, hogy felkészítsék a fiatal, saját testükkel elégedetlen, jellemzően frusztrált fehér férfiakat, hogy részt vegyenek a „közelgő”, általuk „kultúrharcnak” nevezett, rasszok közötti háborúban.

Ennek a hálózatnak a központi szereplője egy Rundo becenevű férfi, aki trendi, testtudatosságot hirdető közösségként csomagolta újra a neonáci ideológiát.

Ezek az egyesületek, baráti körök több száz tagot számlálnak. A klubokban különböző harcművészeteket sajátítanak el, edzenek és a tudásokat össze is mérik egymással. A csoportok van, hogy az egész országot átutazzák, hogy különböző kupákon versenyezzenek.

A riport szerint a közösség rendkívül összetartó, mindennap megosztják egymással a tapasztalataikat, hogy mit ettek, hogyan edzettek. Érezhetően azt várják el a tagoktól, hogy sok energiát fektessenek bele a közösség építésébe. Ezekhez a klubokhoz nem csak rasszisták csatlakoznak, hanem olyan fiatalok is, akik egy közösséghez tartozva szeretnének megszabadulni a túlsúlyuktól.

A csoport erre lehetőséget is ad, a Telegramon folytatott beszélgetések viszonylag nagy része diétákról, különböző étrendekről, edzéstervekről szól.

A Vice-nak nyilatkozó korábbi csoporttagok elmondták, hogy a vezetők és koordinátorok az új tagok előtt tudatosan visszavesznek a rasszista és szexista narratívából. Az elején leginkább önfejlesztő jellege van a találkozóknak, hogy megteremtsék a biztonságos, elfogadó környezetet.

Nagy szerepet kap a testvériség és a bajtársiasság, mindenki ügyel arra, hogy segítse az újonnan bevonzott fiatalokat. Ezután rendszerint jön a beszoktatás időszaka, amikor a közösség vezetői rasszista, antiszemita és szexista viccekkel próbálják felmérni, hogy az újoncok mennyire fogékonyak a fehér felsőbbrendűséget hirdető náci ideológiára.

Ha azt látják, hogy a testedzés és a közösségi élmény mellett az illetőnek tetszik az irány, akkor magasabbra juthatnak a ranglétrán: több összetartáson vehetnek részt vagy beavatást nyerhetnek olyan tervekbe, amikről mezei tagoknak nem beszélnek. A lényeg az, hogy a szelekció aszerint történik, hogy ki mennyire képes befogadni a szélsőséges világnézetet.

A csoport egyik alapszabálya, hogy minden tagnak meg kell tanulnia harcolni, még akkor is, ha valaki csak azért került közel a közösséghez, hogy egészségesebben éljen és leadja a fölösleges kilókat. A vezetők szerint erre azért van szükség, mert közeleg az „elkerülhetetlen kultúrharc”, amit az esetükben érdemes rasszok közti háborúként értelmezni.

Rundo, aki ennek az közösségnek a mozgatórugója és kitalálója, nevet is adott a rendszerének, ami nem más, mint a „fehér nacionalizmus 3.0”.

A követők létszáma egyelőre még nem túl magas, de már világszerte vannak tagjai a hálózatnak. Az Egyesült Államokban 17 államban 30 klubot működtetnek és legalább 60 Telegram-csatornán folytatják a megbeszéléseiket napi rendszerességgel.

A szakértők szerint azért lehet nagyon veszélyes ezeknek a csoportoknak a tevékenysége, mert tudatosan nyitnak azon fiatalok felé, akik közösséget keresnek maguknak, sokan pedig bármire hajlandóak, hogy egy olyan társaság tagjai lehessenek, akik elfogadják őket. 

Az igazi harcosok klubjai

Az egymással való rendszeres verekedés, vagy ha tetszik a tanult közelharci fogások gyakorlati alkalmazása nem csak a fehér felsőbbrendűséget hirdető rasszista csoport sajátja. Az ilyesmi, ideológiától függetlenül egyáltalán nem ritka, csak azért nem értesül róluk a nyilvánosság, mert ahogy a filmben is elhangzik:

senkinek egy szót se erről a klubról.

Így maradhatott titokban nagyon sokáig az a moszkvai közösség, ahová az emberek azért jártak, sőt még tagsági díjat is fizettek, hogy idegenek előtt jól megverjék, megalázzák őket. 

A Ronin család nevű klub tagsági díja fejenként 900 dollárnak megfelelő rubel volt, ami mai árfolyamon több mint 300 ezer forint lenne.

A tagok között voltak nagy hatalmú üzletemberek és lelkes fiatalok is, akik egyszer csupasz ököllel, máskor késsel estek egymásnak. Maria Turchenkova, orosz fotóriporter egy hetet tölthetett el a közösséggel, hogy dokumentálja a mindennapjaikat. Az általa készített fotókat ezen a linken lehet megnézni.

Jó pár éve New Yorkban is lelepleződött egy a moszkvaihoz hasonló csoport, ahol a tagok szinte professzionális felkészültségű harcosok voltak.

A Daily Mail cikke szerint véletlenszerűen kiválasztott helyszíneken zajlottak az illegális küzdelmek. A harcokat megörökítő Devin Yalkin szerint a tagok között voltak férfi modellek, milliomosok és egyszerű, hétköznapi emberek is.

Iskolás harcosok

Ausztráliában diákokat kaptak rajta, hogy iskola után küzdelmeket tartanak, amelyek rendszerint vérig mentek, írta még 2009-ben a Daily Telegraph ausztrál kiadása. Az internetre felkerült verekedős videót mindössze négy órával azelőtt töltötték fel, hogy a sajtó közölte: a 9. osztályba járó Stephen Luu meghalt a kórházban, egy illegális küzdelem után súlyos sérüléseket szenvedett. Az iskolás egy másik, korábbi incidenskor kapott egy nagy ütést, végül agyvérzés okozta a halálát.

Nemrég az rtl.hu is megírta, hogy az Egyesült Államokban letartóztattak egy tanárnőt, aki a hatodikosait harcoltatta egymással Harcosok klubja stílusban.

A szabályokat Angel Drew Footmant fektette le: nem lehetett hangos a küzdelem és egymás hajában sem lehetett kárt tenni. Feltehetően ezeket a szabályokat azért hozta a tanárnő, hogy a többi pedagógus, esetleg a szülők ne vegyék észre, hogy a gyerekek egymást püfölik.

Az ügy tárgyalásán kiderült, hogy Footman a fizikai bántalmazások és verekedések közben semmit nem csinált, nem lépett közbe, csak szemlélte az eseményeket. Az ügyre végül úgy derült fény, hogy valaki észrevette: nagy ramazúri van a tanteremben. A tanárnő, aki azzal védekezett, hogy pedagógusként nem az erőssége a szigor és a rendfenntartás, akár egy év letöltendő börtönbüntetést is kaphat.

Nyitókép: Egy nemzetiszocialista mozgalom tagja áll a rendőrszalag mögött 2010-ben az Egyesült Államokban – Fotó: David McNew / Getty Images