Lehet-e klímasemleges foci-világbajnokságot rendezni a sivatagban?

A klíma- vagy karbonsemlegesség elérése egyre több ország és vállalat számára cél, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy brandépítésre is használják. Arról van szó, hogy az üvegházgáz kibocsátásokat megpróbálják csökkenteni, amit pedig mégis „kipöfögnek”, azt valamilyen módon kompenzálják, például fát ültetnek helyette. A módszer jól hangzik, papíron működik is, a valóságban azonban sok trükközésre ad lehetőséget, és nem utolsósorban segít elodázni a valódi változtatásokat. Bár már az is nagy szó, hogy valaki ilyen célt tűz ki maga elé, érdemes fenntartásokkal kezelni, mert időnként inkább „zöldre mosásról” van szó, mintsem valódi klímahősökről.

Már a nevében 2020-as, valójában 2021-es tokiói olimpia is hangoztatta, hogy elindulnak a fenntarthatóság útján, és célul tűzték ki a karbonsemlegességet is, de ennek tényleges megvalósulását többen is erősen kétségbe vonták. Nos, az aggályok az idei foci-vb-vel kapcsolatban sem kisebbek, sőt – írja a wired.com. Emberi jogi, korrupciós  és környezeti problémák egyaránt felmerültek, a hírek szerint egyáltalán nem alaptalanul. Tegyük hozzá, a forró sivatagban rendezett, légkondicionált stadionok és utcák hallatán teljesen jogosak a kétségek a környezetbarát ígéretekkel szemben.

Amikor a rendezés joga a kis országhoz került, még semmilyen infrastruktúra nem állt rendelkezésre, így a környezetterhelés az építési munkálatokkal kezdődött. A tervek szerint a klímasemlegességet elsősorban kibocsátáscsökkentéssel érik el, a fennmaradó részt pedig a szén-dioxid-kvóták oldják meg. A kibocsátási kvóták rendszere régóta működik. Lényege, hogy a piacon meghatározott számú kvóta forog, amelyekkel kereskedni lehet. Ha valaki több gázt bocsát ki, mint amennyit szabadna, akkor a különbözetet meg kell vennie mástól, aki kevesebbet szennyezett. A kvóták száma lassan csökken, így egyre inkább ösztönzi a részeseket a kibocsátás visszavágására. 

A Carbon Credit Watch szerint azonban a katari kredit számítások nem korrektek. A rendezőnek a nem „semlegesített” szén-dioxidot 3,6 millió egység értékű kvótaként kell megvennie a piacon, amelyhez azonban nem a sztenderd protokollt használja, hanem egy saját fejlesztésűt, amely kétségeket ébreszt az átláthatósággal kapcsolatban. Mi oka lenne a bevett piacon kívül kereskednie, ha nincs takargatnivalója – merül fel a kérdés.

Ez azonban csak egy probléma a sok közül. Katarban még télen is meleg van, ezért a stadionokat, utcákat is hűtik a játékosok és nézők érdekében. 

Mivel szinte semmi nem terem az országban, a fűmagot is repülővel szállították, a gyep pedig ezután 10 ezer liter vizet igényel naponta, pályánként. Télen. Nyáron, amikor 40 fok van, napi 50 ezer litert.

A városban kevés a szálláshely, ezért a szurkolók jó része repülővel ingázik majd a szomszédos országokból, ami már csak azért is megéri nekik, mert a rendezvény helyszínén tilos az alkoholfogyasztás. Ennek viszont az az eredménye, hogy a teljes kibocsátás 44 százaléka a repülőgépes forgalomból származik, amelyet igen nehéz ellensúlyozni vagy csökkenteni.

Vannak persze előremutató törekvések is. Az egyik stadion teljes mértékben elbontható és újrahasznosítható, a hűtést pedig egy új fejlesztésű, napelemek által táplált rendszer biztosítja, amely a már lehűtött levegőt szippantja be és használja fel újra és újra, nem pedig a forrót. Emellett 

a létesítmények olyan aerodinamikával bírnak, hogy a forró szeleket elvezetik a nézőtér fölött, a hűvös levegő pedig kupolaként bent marad.

 Az azonban nem világos, hogy a stadionokat az ígéretekhez híven hogyan hasznosítják majd újra, ennyi épületre mikor lesz ott szükség – ez azért fontos, mert a karbonsemlegességhez szükséges egyenleg csak úgy jön ki, ha sok éves használattal számolnak.

Sporteseményekre éppúgy szükség van, mint azok fenntarthatóvá tételére. A jelenlegi helyzetben, amikor a közelében sem vagyunk a klímaválság megoldásának, amikor a klímacsúcson nem sikerült semmilyen lépést tenni annak érdekében, hogy a felmelegedés mértékét 1,5 fok alatt tartsuk, minden alkalmat meg kellene ragadnunk, hogy mérsékeljük a károkat. A klímasemlegesség jó cél, ha átláthatóan valósul meg, az első lépés pedig ehhez lehetne egy ésszerű helyszínválasztás is.

Nyitókép: a Lusail stadion. Fotó: Christopher Pike/Bloomberg via Getty Images