Ron DeSantis: a republikánus, aki kicsinálhatja Trumpot

Donald Trump aggódik. A volt elnök egészen mostanáig biztosra vehette, hogy újra ő lesz a Republikánus Párt elnökjelöltje. Csak be kell jelentenie, hogy indul (ezt kedden meg is tette), és a cím az övé: a republikánus szavazók még mindig imádják, és úgy tűnt, a párton belül nincs még egy politikus, aki szembe merne szállni vele, és esélye lenne ellene az előválasztásokon.

A példátlan politikai ösztönökkel rendelkező Trump azonban már a számára hatalmas kudarcként végződő kongresszus választások előtt megérezte, hogy egyvalaki veszélyes lehet rá. Az újraválasztására készülő floridai kormányzó, Ron DeSantis, aki nagyrészt éppen Trumpnak köszönheti, hogy olyan magasra tudott felkapaszkodni a politikai létrán, hogy lehetséges elnökjelöltként tekintenek rá.

Trump már a november elején tartott félidős választások előtt is finoman elkezdte támadni DeSantist, a Republikánus Párt katasztrofális szereplése után pedig fokozta a tempót. DeSantis ugyanis annyira magabiztos győzelmet aratott a floridai kormányzóválasztáson – miközben a Trump által kiválasztott és támogatott jelöltek sora kikapott demokrata ellenfelétől –, hogy

azonnal cikkek tömkelege kezdte el úgy emlegetni, mint Trump lehetséges republikánus kihívóját, és a republikánusok új vezéregyéniségét.

Trump, csak aggyal

Hálátlan, hűtlen, álszent és átlagos. Trump ezekkel a jelzőkkel kezdte el támadni DeSantist, amik közül leginkább a felé mutatott lojalitás hiánya fájhat a volt elnöknek. Az éveken át jól átgondolt politikai érdekekből Trumphoz dörgölőző DeSantis ugyanis nagyrészt az ő támogatásának köszönheti, hogy most a republikánusok legnagyobb reménységeként tekintenek rá, és ott van, ahova már gyerekkora óta vágyik: a Fehér Ház közelében.

Bár rendszeresen hasonlítják Trumphoz, DeSantis sok szempontból Trump ellentéte. A milliomos családból származó, New Yorkban nevelkedett Trump csak nagy nehezen, állítólag csak csalásokkal tudta elvégezni az iskoláit, olyan szégyellnivaló eredménnyel, hogy megtiltotta jegyeinek nyilvánosságra hozatalát.

A középosztálybeli családból származó, gyerekkorát egy floridai farmon töltő DeSantis ezzel szemben magna cum laude végzett a Harvardon és cum laude a Yale-en.

Míg Trump a vietnámi háború idején a besorozást egy erősen kamuszagúnak tűnő sérüléssel úszta meg, DeSantis hat éven át szolgált az amerikai haditengerészetnél, és még Irakot is megjárta, ahol jogászként a különleges erők, a Navy Seals egyik parancsnokát segítette.

Míg Trump politikai újoncnként nagyrészt ösztönös politikai érzékének köszönhetően került az elnöki székbe, DeSantis jól átgondolt stratégiával kezdte el végigjárni az elnöki hivatal felé vezető szamárlétrát, és 44 évesen már politikai veteránnak számít, aki öt éven át volt képviselő, mielőtt 2018-ban először megválasztották Florida kormányzójának.

Életcél az elnökség

DeSantis gyerekkori ismerőseinek elmondása szerint már fiatalon is az elnökségre vágyott, húsz évvel ezelőtt pedig azt mondta diákjainak a Georgia állambeli Darlington bentlakásos magániskolában, hogy nagy dolgokra hivatott, és egyszer talán az Egyesült Államok elnöke is lehet belőle. Pályaíve alapján úgy tűnik, minden lépését ennek a célnak az elérése határozta meg.

A leszerelése után egy floridai ügyvédi irodában jogászként dolgozó DeSantis 2012-ben indult a képviselőválasztáson, amit magabiztosan meg is nyert. A washingtoni képviselőházban a párt legkonzervatívabb képviselőjeként szerezett nevet magának, de barátokat már nem. A többi képviselővel nem volt semmilyen kapcsolata, magányos harcosként vált ismertté, aki sokkal több időt töltött az országos politikában fontosabb szereplőknek számító jobboldali washingtoni szervezeteknél, olyan kapcsolatrendszert építve ki a konzervatív elitben, ami nagy segítség minden elnökválasztásra készülő politikus számára.

Trumpot eleinte csak óvatosan támogatta, amikor az üzletember elindult a 2016-os elnökválasztáson Hillary Clintonnal szemben, és csak akkor állt be mögé, amikor nyilvánvaló vált, hogy ő lesz a republikánusok elnökjelöltje. Amikor pedig Trump győzött, a mindig megfontoltan cselekvő DeSantis az elnök egyik legharcosabb támogatója lett. 

Jól átgondolt stratégiával a Fox News konzervatív hírcsatornán tolta meg Trump szekerét, ahol olyan sokat szerepelt, hogy egy idő után már saját magának tudta felrakni a televíziós sminket.

A hírtévét DeSantis arra használta, hogy felhívja magára a Fox Newst rendszeresen követő Trump figyelmét, és sikerrel is járt. Az elnöknek megtetszett az őt harciasan védő képviselő, így amikor 2018-ban elindult a kormányzóválasztáson, elnyerte Trump támogatását, és azzal nagy meglepetésre a republikánus előválasztáson legyőzte a floridai politikai elit jelöltjét.

A járvány győztese

A kormányzóválasztáson végül csak alig több mint harmincezer szavazattal győzött a demokrata jelölt ellen, és sokak meglepetésére a legkonzervatívabb politikai nézeteket hangoztató DeSantis igazi mérsékelt politikusként kezdte el irányítani az államot. 

Megemelte a tanárok fizetését, több százmillió dollárt szánt környezetvédelmi célokra, kormányzói kegyelemben részesített négy fekete férfit, akiket hamisan ítéltek el egy fehér nő megerőszakolása miatt, támogatta az orvosi marihuána engedélyezését, és egy demokratát nevezett ki a hurrikánveszélynek kitett állam katasztrófavédelmi ügynökségének vezetőjének.

Támogatottsága az egekbe szökött, és pragmatikus vezetőként kezdték el emlegetni, aki képes a demokrata és független szavazókat is megszólítani. A koronavírus-járvány azonban mindent megváltoztatott. A pandémia első hónapjaiban DeSantis lassan reagált, emiatt támogatottsága zuhanni kezdett. Később azonban olyan, gyakran a szövetségi egészségügyi hatóságok és járványügyi szakemberek ajánlásával ellentétes járványügyi lépéseket tett, amivel végül elnyerte az ott élő emberek tetszését.

Az országos baloldali közvélemény biztos volt benne, hogy a maszkszkeptikus és a kijárási tilalmakat túlzónak tartó, az iskolákat nyitva tartó politikája covidkatasztrófát fog okozni az államban, de ez végül nem következett be. Ezzel a jobboldal országos sztárjává vált, amit aztán még fokozni tudott azzal, hogy beleállt több olyan, a jobboldal számára fontos kérdésbe, amivel kivívta a baloldal totális ellenszenvét.

Egyebek mellett támogatta, hogy az állami iskolák alsó osztályaiban ne lehessen beszélni a homoszexualitásról, ami miatt megkapta, hogy „Orbán Viktor kottájából játszik”, ellenezte, hogy az amerikai rasszizmusról tartsanak órákat az iskolákban, és betiltotta, hogy kiskorúakon nemátalakító műtéteket hajtsanak végre.

Harcos kiállása ezekért az ügyekért a baloldal egyik leggyűlöltebb figurájává tette, de politikai karrierjének ez egyáltalán nem ártott. A novemberi választáson 4,6 millió szavazattal választották újra Florida kormányzójának – 1,5 millióval több voksot kapott, mint demokrata kihívója. Ez bármikor lenyűgöző eredménynek számított volna, de egy olyan választáson, ahol republikánus jelöltek sora szerepelt le, még nagyobb jelentőséget kapott.

DeSantis elnök?

Bár a republikánus pénzemberek már a nyáron egymás után utaztak le Floridába, hogy csak egy 15 percre találkozhassanak vele, és a konzervatív média-nagyhatalom Murdoch család is otthagyta érte Trumpot. 

Választási győzelme után a Trumptól évek óta szabadulni próbáló republikánus elit megváltóként kezdett el tekinteni rá. Olyasvalakit látnak benne, aki meg tudja szólítani a párt Trump-rajongó bázisát, de közben megfontoltabb és intelligensebb, valamint botrányoktól mentesebb, mint a volt elnök.  

A Wall Street Journal „A Republikánus Párt Legnagyobb Vesztesének” nevezte Trumpot, míg a New York Post egymás után készítette a DeSantisról szóló cikkeket, köztük egyet, amiben arra biztatták, induljon az elnökválasztáson. Még az éveken át rendíthetetlenül Trump-barát hírtelevízió, a Fox News is távolodni kezdett a volt elnöktől, a választás után pedig DeSantist mint „a Republikánus Párt új vezérét” kezdte el dicsérni.

A baloldal azonban rettegve figyeli a felemelkedését. DeSantisra ők is úgy tekintenek, mint egy „okos Trumpra”, de attól félnek, hasonló autoriter hajlamokkal is rendelkezik, és ahogy a volt elnök, ő is megpróbálja maga alá gyűrni a demokratikus alapintézményeket, azzal a különbséggel, hogy ő sikerrel is fog járni. 

Ezt a nézetet erősítette, amikor DeSantis a nyáron kirúgott egy megyei ügyészt, mert kijelentette, hogy nem fog eljárást indítani az abortusztilalom vagy nemátalakító műtétek tiltását megszegő emberek ellen. Ezzel egy választott tisztségviselőt távolított el csak azért, mert valami olyat mondott, ami nem tetszett neki, ahelyett, hogy a választókra bízta volna az ügyész sorsát. DeSantis kritikusai szerint ez éppen olyan lépés volt, amit egy autoriter vezető tenne, akinek jogában áll az FBI élére olyan embert kinevezni, aki azt csinálja, amit ő szeretne, a legfelsőbb ügyészség vezetését pedig olyasvalakire bízni, aki hajlandó lesz politikai indíttatású pereket kezdeményezni, miközben félrenéz, amikor szövetségesei követnek el valamit.

Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, azonban még le kell győznie a legyőzhetetlennek tartott Trumpot, amire talán most jött el az DeSantis ideje.

Nyitókép: Donald Trump és Ron DeSantis. Fotó: Getty Images