Az oroszoknak és az ukránoknak sem érdeke most a béke, Herszon aligha ússza meg az ostromot

Napok óta sokasodnak a hírek, fotók és videófelvételek arról, hogy az orosz szárazföldi haderő látszólag harc nélkül kiüríti a dél-ukrajnai Herszon városát, amelyet még az idén februárban kitört háború első hetében elfoglaltak. A Dnyeper folyó nyugati partján fekvő település a róla elnevezett ukrán megye központja, amelyet Donyeckhez, Luhanszkhoz és Zaporizzsjához hasonlóan álnépszavazással csatoltak Oroszországhoz, ám a megye egy jelentős részét már az előrenyomuló ukrán csapatok ellenőrzik.

Herszon eleste óriási politikai pofon lenne Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. Vajon elég-e ahhoz, hogy Ukrajna és Oroszország tárgyalóasztalhoz üljön? Vagy egy újabb véres ostrom csak a nyitánya a háború újabb szakaszának? Többek között erről kérdeztük Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét a legfrissebb információk tükrében.

Herszon ostroma előtt

Kaiser Ferenc szerint az orosz féltől származó, részben bizonytalan hitelességű információk alapján az orosz fegyveres erők tábornoki kara már hosszabb ideje arról győzködi Putyint, hogy adják fel Herszont, és így a Dnyeper nyugati partján lévő hídfőt. Az ukrán tüzérségi támadások által súlyosan és folyamatosan megrongált Dnyeper-hidak miatt nagyon nehéz utánpótlást biztosítani a herszoni orosz erőknek. Most azonban még rendezetten vissza tudnának vonulni a keleti partra, és a hatalmas Nova Kakhovka-i gáttól délre Herszonon át a Fekete-tengerig húzódó, a Dnyeper deltáját alkotó mocsaras vidékre, majd a széles folyóra támaszkodva hatékony védelmi vonalat lehetne kialakítani.

A kiürítés révén pedig felszabadulnának az itt lekötött, leharcolt orosz csapatok, amelyeket pihentetni lehetne, majd bevetni más frontokon. 

Például Donyeckben, ahol az orosz hadsereg most is lassan, irtózatos veszteségek árán, de előrenyomul. 

Vagy pedig egy később herszoni ellentámadásra vethetnék be őket, például a közelgő tél és a jövő tavaszi esőzések elmúltával. Ám az NKE docense szerint a katonai logika nem egyezik a politikai logikával.

Kaiser úgy véli, az orosz politikai vezetés nagy valószínűséggel nem fog belemenni Herszon feladásába. A helyzet némileg hasonlít a második világháború keleti frontjára, amikor a szemben álló felek nem akartak egyetlen négyzetmétert sem feladni az általuk ellenőrzött területekből, még akkor sem, amikor ez volt a katonai realitás. 

Herszon megyét nemrég „csatolták” Oroszországhoz egy kamunépszavazás után, vagyis ha feladják a várost, az vállalhatatlan szimbolikus vereség lenne Putyin számára.

Így pedig az orosz csapatok szinte biztos, hogy védekezni fognak Herszonban. Ezt támasztja alá, hogy az elitegységeket nagyrészt már kivonták, vagyis nem ezeket fogják feláldozni a védelemben. Az orosz parancsnokság és közigazgatás is átköltözött a keleti partra, erről tanúskodnak a közösségi médiában terjedő videók és fotók is. Kaiser szerint jó eséllyel kemény utcai harcok várhatók, mert ezzel az oroszok nagyon komoly veszteségeket tudnak okozni az ukránoknak. Ráadásul sok idejük volt az ostromra felkészülni.

Az ukránok sokkal lassabban haladnak a város felé, mint amilyen gyorsan nyomultak előre a felszabadított Harkiv régióban. Persze ott nem volt jól felkészített védelem, inkább másodvonalbeli, illetve részben belügyes egységek védekeztek. Herszonban komolyabb ellenállás várható, itt sokkal erősebb orosz erők vannak. Ha még az őszi esőzéseket követő sártenger, illetve a kemény ukrán tél előtt sikerül az ukrán hadseregnek bevennie a várost, az óriási siker lenne Kijevnek.

Herszon ostroma után

Nemrég arról röppentek fel hírek, hogy az Egyesült Államok vezetése titokban nyomást gyakorol Kijevre, hogy ne zárkózzanak el teljesen az oroszokkal folytatott tárgyalásoktól annak ellenére, hogy teljesen világos: jelenleg nem érdeke az ukránoknak a fegyverszünet. Igazán persze az oroszoknak sem. Az ukránok sorozatosan érnek el katonai sikereket, Herszon elfoglalása pedig akkor önbizalommal láthatja el az országot, ami továbbra is ki fogja zárni, hogy a megszállt területekről való orosz kivonulás előtt tűzszünetet kezdeményezzenek. De akkor mik lehetnek azok a feltételek, amelyek teljesülése árán az ukránok már leülnének a tárgyalóasztalhoz?

Kaiser Ferenc szerint a Washington Post híre a Kijev felé történő nyomásgyakorlásról inkább az amerikai félidős kongresszusi választásoknak volt betudható.

Joe Biden elnök és a demokraták valószínűleg ezzel akartak reagálni arra, hogy egyes republikánusok felvetették Ukrajna amerikai támogatásának megszüntetését, illetve feltételekhez kötését. 

Kaiser szerint azonban az amerikai nemzeti érdek továbbra is az marad, hogy az oroszokat költséghatékony módon, saját véráldozat nélkül, vagyis az ukránok támogatásával tartóztassák fel.

A docens úgy véli, a legvalószínűbb forgatókönyv jelen ismereteink szerint csak egy olyan tűzszünet lehetne, amelyet a 2014-es kelet-ukrajnai harcok után kötött Ukrajna és a donyecki, luhanszki szeparatisták, pontosabban a mögöttük álló Oroszország. Azonban az oroszok az első és a második minszki megállapodást sem tartották be. Ha pedig kialakul egy befagyott konfliktus, mint 2014-15 során, pár év alatt Moszkva erőt gyűjthet és újra megtámadhatja Ukrajnát, hogy revánsot vegyen. Béketárgyalásra és békekötésre csak egy kétoldalú és szigorúan betartott tűzszünet után lenne lehetőség.

Ám Kaiser szerint ha a tűzszünetet Ukrajna kezdeményezi, az egyenértékű lenne a háborús vereség beismerésével és nemzeti önrendelkezésének feladásával. 

Ez ugyanakkor Moszkvára is igaz, amelynek jelenlegi, minimális célja, hogy a hivatalosan Oroszországhoz csatolt négy megyét (Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon) megtartsa. Utóbbi megtartása ráadásul nemcsak szimbolikus jelentőségű, hanem létfontosságú is az oroszoknak: Herszon megyéből, a Dnyeper folyóból kiinduló csatornával látható el vízzel a kevés saját vízkészlettel rendelkező, 2014-ben megszállt Krím-félsziget. Ezt a csatornát azonban 2014-ben az ukránok elzárták, emiatt rengeteg tengervíz-sótalanítót kellett építenie az oroszoknak a félszigeten. 

De adódik a kérdés: elméletileg létezhetnek olyan feltételek, amelyek mellett az oroszoknak és az ukránoknak is érdekük lenne a tűzszünet? Például ENSZ-békefenntartók érkezése a jelenleg orosz megszállás alatt lévő ukrán területekre?

Kaiser szerint ilyen feltételek nincsenek. Moszkva a megszállt területeket egyszerűen nem akarja elengedni, ha pedig kivonja onnan a csapatait, akkor minden kontrollt elveszít felettük. Az ENSZ-csapatok küldéséhez a Biztonsági Tanács mind az öt állandó tagjának, vagyis Oroszországnak és Kínának is támogatnia kellene a döntést. Jelen helyzetben pedig valószínűleg Kína sem csatlakozna a döntéshez. Legfeljebb fegyvertelen EBESZ-megfigyelők térségbe küldésére lenne lehetőség, hogy ellenőrizzék a tűzszünetet. Ám ez a megoldás a minszki megállapodások után sem vált be Donyeckben és Luhanszkban, amit az idén februárban kitört háború, vagyis Oroszország hadüzenet nélküli támadása is ékesen bizonyít.

Nyitókép: Rommá vált lakóépületek az orosz megszállás alól felszabadított Herszon megyei Arhanhelszke településen 2022. november 6-án. – Fotó: Hannibal Hanschke / MTI / EPA