Száz éve vonultak be Mussolini fasiszta seregei Rómába, az egykori diktátor neve még ma is jól csengő brand Olaszországban

1922. október 31-én Benito Mussolini későbbi olasz diktátor feketeingesei demonstratív felvonulást tartottak a fővárosban. Ez volt az úgynevezett római menetelés, az esemény ami a fasiszták szimbolikus hatalomátvételének számít Olaszországban, noha Mussolinit már korábban értesítették, hogy a király őt fogja megbízni kormányalakítással. Ez még az akkori viszonyok közt úgy ahogy demokratikusnak is számított, hiszen a fasisztáknak voltak képviselői az olasz parlamentben, a konzervatív Nemzeti Blokk színeiben, éppen annyi, amennyivel a mindenkori kormányt sakkban tudták tartani. De hogyan lett a szocialistaként indult Mussolini a szélsőjobboldal vezére, akinek családja a mai napig meghatározó szereppel bír az olasz politikában és közéletben?

Mussolini 1919-ben alapította meg a Fascio di Combattimento nevű politikai szervezetet, amely kezdetben baloldali-nacionalistaként határozta meg önmagát. A jelképük egy piros bőrszíjakkal összekötött vesszőnyaláb, az összefogást jelképzeő fasces lett. Az eszköz még az ókori Római Köztársaság idejéből ered és arra utalt, hogy hordozója, a lictor nevű tisztviselő alkalmazhatott erőszakot a polgárokkal szemben. A lictorok a magas rangú hivatalnokokat vagy egyenesen a császárokat kísérték, minél több lictor védett valakit, annál magasabb rangúnak számított az illető.

Ez a példa is jól mutatja, hogy Mussolini fasizmusa nem kis részben a Római Köztársaság korából eredeztette az örökségét.

Akárhogy is, Mussolininek ez a formáció még nem hozta meg az átütő sikerült, mivel elbukták a választásokat, ezért egy erőszaktól sem mentes irányváltás következett. A választások után több város vezetése sem nézte jó szemmel a szocialisták győzelmét, ezért országszerte konfliktusok alakultak ki. Ezekben a balhékban szívesen vettek részt a Mussolini vezette fasiszta fegyveres alakulatok, a squadrák is. 1920-ban Mussolini szervezetéből kiléptek a baloldaliak így egyre hangsúlyosabbá vált a jobboldali vonal. Egy évvel később Mussolni a mögé szerveződött erővel együtt belépett a polgári pártokat tömörítő Nemzeti Blokkba. A közelgő választásokra készülve Mussolini rendre szocializmus fenyegetését hangsúlyozta, a kampányidőszak alatt a squadrák a nagyobb városokban tisztogatásokat végeztek, baloldaliakra, szocialistákra vadásztak. A vérengzés következtében 105 ember vesztette életét.

A választásokon a Nemzeti Blokk a harmadik helyet szerezte meg, és a parlamentbe jutott 35 fasiszta képviselő is, ami éppen elegendő volt ahhoz, hogy a kormány munkáját fontos kérdésekben el tudják lehetetleníteni. A Fascio di Combattimento időközben párttá alakult, aminek a neve Nemzeti Fasiszta Párt (PNF) lett.

A PNF-nek 1921 végére 320 ezer tagja volt, ami hatalmas számnak számított, de a baloldali szervezetek milliós táborához képest még mindig kicsinek volt mondható. Mussolini amellett, hogy megtartotta a bolsevikellenes narratívát, elkezdett a társadalom széles rétegei felé is nyitni. Jó kapcsolatot alakított ki a nagytőkésekkel, az egyházzal és a hadsereggel is. Az október 31-i római menetelés előpróbájaként október 2-án a fasiszta feketeingesek bevonultak Bolzanóba, ahol aztán eltávolították a város német ajkú polgármesterét. Egyesek szerint ezen a sikeren felbuzdulva döntöttek úgy, hogy a hónap végén megpróbálják bevenni az ország fővárosát is.

Menetelés Rómába

1922 október végén Mussoliniéknak az is lendületet adott, hogy Luigi Facta miniszterelnök azt tervezte, hogy a választásokat amúgy megnyerő szocialistákat is beveszi a kormányba. A Róma elleni felvonulás részleteit Nápolyban tárgyalták meg a fasiszták. Fontos kiemelni, hogy nagyjából 26 ezer fő készült a fővárosba menni, ezek a csapatok nem kiképzett katonák voltak, de nem is harcolni mentek, hanem demonstrálni. A menetelésnek nem katonai szempontból volt jelentősége, annak politikai célja volt. Az olasz kormány a korábbi vérengzések miatt tartott a fasisztáktól, még akkor is, ha az olasz hadseregnél összemérhetetlenül kevesebben voltak. Mussolini végül október 27-én mozgósította a fegyveres alakulatokat, aminek következtében átvették a hatalmat Milánóban, Bolognában és Perugiában is.

A nagyvárosok bevételekor a fasiszta csapatok lényegében nem ütköztek ellenállásba.

A főváros felé megindult fegyveres fasiszták pánikot keltettek a lakosságban és a hatalomban egyaránt. III. Viktor Emánuel olasz király csak október 27-én este tért vissza Rómába, ahol a miniszterelnök már ostromállapotot hirdetett volna. A király ezt nem engedte, mindenképp meg akart egyezni a fasisztákkal. A nyomás miatt Facta nem tudott kormányt alakítani, így távoznia kellett. Tárgyalások kezdődtek, aminek következtében leszűkültek a lehetőségek: egy Antonio Salandra és Benito Mussolini közös kormány látszott a legvalószínűbbnek, de végül Mussolini ügyesebben helyezkedett (és nem mellesleg az ő fegyveresei tartották feszültségben napok óta Rómát) így ő kapta meg a pozíciót.

Október 31-én így valósult meg a fasiszta hatalomátvétel, komolyabb fegyveres konfliktus nélkül, lényegében egy díszmenettel vette át a hatalmat Benito Mussolini, hogy elkezdhesse kiépítani Olaszországban a fasiszta diktatúrát.

A Mussolini brand 100 évvel később is jól cseng

A nemzetiszocialista diktátor Adolf Hitler rokonai igyekeztek mindent megtenni, hogy derüljön ki a családi örökség. A ma is élő leszármazottaknak még csak gyereke sincs, így a Hitler-vérvonal úgy néz ki megszakadt. A legenda szerint ez a családtagok által kötött titkos paktumnak köszönhető, valójában azonban ez egyszerűen csak így alakult. 

Mussolini esetében azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet, a név megítélése meglehetősen változatos volt az elmúlt évszázadban. A diktátor, vagy ahogy nevezték, a Duce leszármazottai ma is élnek, és közülük sokan meglepő módon a politikai pályát választották. Tekintve a múltat talán nem meglepő, hogy az összes Mussolini a szélsőjobboldalon ért el kisebb-nagyobb sikereket az elmúlt évtizedekben. Alessandra Mussolini 1992 és 2004 között az olasz parlament tagja volt, 2004-ben pedig EP-képviselőnek is megválasztották. Több pártot is megjárt, legutóbb a Silvio Berlusconi vezette Forza Italiában volt. 

Alessandra Mussolini édesapja Romano Mussolini az egykori diktátor fia, az édesanyja pedig Anna Maria Villani Scicolone, Sofia Loren olasz színésznő nővére volt, vagyis az olasz közélet magasan jegyzett tagjai voltak. Alessandra a politikai pálya előtt színésznőként és modellként is dolgozott, 14 évesen szerepelt Ettore Scola Egy különleges nap című filmjében, majd 1983-ban, 21 éves korában az olasz Playboy címlapjára került.  Alessandra fia, Romano Floriani Mussolini a diktátor fia után kapta a nevét. A 19 éves fiatal jelenleg az olasz Lazio U19-es csapatában játszik. Mussolini dédunokája a Laziónál otthonra találhatott, tekintve, hogy a csapat szélsőjobboldali keménymagjának tagjai a „római köszöntésnek” nevezett karlendítéssel szokták egymást üdvözölni.

Alessandra féltestvére Rachele Mussolini a jelenlegi olasz miniszterelnököt adó Olasz Testvérek listáján indult a legutóbbi római önkormányzeti választáson, a 47 éves politikus kapta a legtöbb szavazatot a pártlistákon a voksolás első fordulójában. Rachele saját bevallása szerint már megtanult együtt élni a nevével, a fasiszta vádakra pedig azt szokta felelni, hogy nyitott művészcsaládban nőtt fel. Ennek ellenére évekkel ezelőtt botrányba keveredett, mikor a diktátor halálának évfordulóján olyan képeket töltött fel a közösségi oldalára, amelyek azt sugallták, hogy gyászolja a fasiszta vezért. Rachele Mussolini ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a megemlékezés csak „családi jellegű” volt.

Vittorio Mussolini, a diktátor második fiának gyermeke a 2012-ben elhunyt Guido Mussolini a hűséges posztfasiszták egyik gyűjtőhelyének számító Fiamma Tricolore (Háromszínű Láng) párt tiszteletbeli elnöke volt, 2001-ben pedig az újfasiszta Forza Nuova (Új Erő) jelöltjeként indult a római polgármester-választáson. Caio Giulio Caesare egy ideig a haditengerészetnél szolgált, majd menedzseri posztot töltött be egy olasz cégnél, 2019-ben azonban politikai szerepet vállalt és elindult az EP-választáson Giorgia Meloni pártjának jelöltjeként. Caio Giulio Caesare végül nem járt sikerrel, azóta pedig a politikától távol tartja magát.

Mussolini öröksége tehát egyáltalán nem számít nagy tehernek, bár a svájci Berner Oberländer című lap egy korábbi cikke szerint ma már nem az egykori fasiszta diktátor számít az olasz szélsőjobboldal példaképnének, hanem, ahogyan arról nemrég az rtl.hu is írt, Orbán Viktor magyar miniszterelnök. 

Ajánló: Svájci lap: Régen Mussolini volt a példakép – ma Orbán

Nyitókép: BIPs / Getty Images