Donald Trumpnak egy egész ország a pszichiátere

Októberben jön az újabb, botránykönyvként beharangozott Trump-könyv A magabiztos ember címmel, ezúttal a New York Times fehér házi tudósítójától, Maggie Habermantól, aki az Atlantic portálon osztott meg részleteket a volt elnökkel folytatott háttérbeszélgetéseiből. A cikkből kiderül, hogy 

Donald Trump sokszor maga is csodálkozva nézte, mennyire elszántak a támogatói. 

A 2020-as választási vereség után pénzügyi segítségért fordult hozzájuk, rengetegen adtak kisebb összegeket, hogy megtámadja az általa elcsaltnak nevezett választás eredményét, de nehéz eldönteni, hogy ő maga elhitte-e ezeket a vádakat. Maga is szívesen hangoztatta, hogy 2021 augusztusában vissza fog térni a hatalomba, konzervatív publicistákat biztatott arra, hogy ezt hirdessék. Amikor korábbi jogi tanácsadója, Jenna Ellis nyilvánosan tagadta, hogy Trumpot újra be lehetne iktatni egy újabb választás előtt, a volt elnök azt mondta neki, hogy árthat a nő szakmai hírnevének, ha ezt hirdeti. Trump ugyan beismerte előtte, hogy ez a forgatókönyv valóban szinte lehetetlen, de attól még a köztudatban akarta tartani mint lehetőséget.

Haberman szerint az is egy pénzszerzésre irányuló terv volt, amikor Trump bejelentette, hogy saját közösségi oldalt hoz létre. Ez magától értetődő tervnek tűnt, miután a Capitolium ostroma után letiltották a volt elnököt a Twitterről, a Facebookról, az Instagramról és a YouTube-ról is. Trump sokáig azt hangoztatta, hogy nem érdekli a letiltás, de közben azért perelte a techcégeket, hogy állítsák vissza a fiókjait. A bejelentés értelmében a saját közösségi hálózatát egy üres céggel való egyesülés keretében hozta létre, aminek részvényárfolyama kilőtt a bejelentés után – ez a tőzsdefelügyelet vizsgálatát is kiváltotta.

Az újságíró szerint ahhoz, hogy Donald Trump személyével, az elnökségével és politikai jövőjével tisztában legyünk, tudni kell, honnan jön: az a New York, ahol felemelkedett, a korrupció mocsara volt, ami a végrehajtó hatalomtól a sajtó egyes részein át az ingatlaniparig terjedt, amiből családja a vagyonát szerezte. A New York-i ingatlanfejlesztők világa tele volt sötét alakokkal, az üzletkötések részét képezte a velük való kapcsolatok ápolása.

Erőpolitika

Fehér házi tudósítóként Maggie Haberman mindkét magatartást tapasztalta, amit Trump az újságírókkal szemben tanúsít: egyrészt szüntelenül vágyik a figyelemre, másrészt vitriolos és dühös megjegyzésekkel reagál a tudósításokra. Reflexszerűen vágyott arra, hogy szinte mindenkivel találkozzon, aki könyvet ír róla: munkatársai Habermannak is felajánlottak egy interjút, de ő még kettőt kért ezen túl.

Az első interjú alkalmával Donald Trump szívélyesen üdvözölte az újságírót, Haberman szerint a volt elnök „eladó”, és nem „harci” üzemmódban fogadta őt. New York-i múltjáról beszélgettek, Trump visszaemlékezett az első politikusra, akinek munkáját közelről figyelhette. A Demokrata párti Meade Esposito a brooklyni politikát uralta, amikor Donald Trump beszállt apja ingatlanvállalkozásába. A volt elnök visszaemlékezése szerint Meade vasököllel irányított, a végén már bottal járt, azt rázta az emberek felé. 

Amikor Trump Washingtonba érkezett, azt gondolta: ez még keményebb lesz, mint amit Meade-től látott, bár nála nehéz keményebbnek lenni.

Amikor Haberman arról kérdezte, hogy arra számított-e, hogy az elnöki tisztségben is ilyen keménynek kell lenni, azt mondta: inkább azt várta, hogy a képviselők fognak ilyen erővel fellépni a nevében. Itt külön kritizálta Mitch McConnellt, aki a Szenátus republikánus frakcióját vezette, noha Haberman szerint épp ő gondoskodott arról, hogy Trump mögé álljanak a republikánusok. Ennek ellenére Trump egy másik interjúban „öreg varjúként” emlegette McConnellt, és darab szarnak nevezte. Panaszkodott arra is, hogy ezt az erőpolitikát mások is sikeresen alkalmazzák vele szemben: Lindsey Graham és Ted Cruz szenátorok meggyőzték, hogy Nebraskában Ben Sasse-t támogassa, aki azután, hogy újraválasztották, Trump ellen szavazott az elnökkel szemben zajló alkotmányos felelősségre vonási eljárásban.

Trump azt is fejtegette Habermannak, hogy sok jogi eljárást megúszhatott volna, ha még hivatalban lenne Robert Morgenthau manhattani kerületi ügyész, akit a barátjának nevezett. Szerinte boszorkányüldözés zajlik ellene, a céges ügyeivel kapcsolatos nyomozást „a Köztársaság elleni támadásként” éli meg. 

Amikor az Oroszországból kapott kampánytámogatások miatt zajlott ellene vizsgálat, elmondása szerint egyszerre kellett két feladatot végeznie: irányítani az országot, és túlélni.

 Amikor szóba került, hogy mi volt számára az elnöksége értelme, nem a köz szolgálatát vagy az elért eredményeket említette elsőként, hanem úgy tűnt, hogy ez a hírnév eszköze számára, és a tapasztalatokat akkor tekinti értékeseknek, ha van, aki irigy rájuk.

Putyinnal már nem, Kim Dzsongunnal talán

Maggie Haberman arról is írt, amikor az egyik interjú alkalmával Donald Trumpra várt a New Jersey-i golfpályáján. Lindsey Graham dél-karolinai szenátor is felbukkant, aki így üdvözölte a volt elnököt: „A legnagyobb visszatérés az amerikai történelemben!” Trump ezután az újságíróhoz fordult, azt kérdezve: „Tudod, miért nyalja Lindsey a seggemet? Hogy támogassam a barátait.” Graham erre harsányan felnevetett.

Donald Trump korábban arról beszélt, hogy elnöksége után is kapcsolatban maradt a világ más vezetőivel. Haberman kérdésére azt állította, hogy Putyinnal és Hszi Csinpinggel nem, de amikor az újságíró Kim Dzsongunra kérdezett rá, azt mondta: „Hát, nem mondanám ezt egészen, de…”, majd elhallgatott. Az interjú után Haberman megtudta: 

mar-a-lagói irodájában Trump kitette az észak-koreai vezetővel közös fotóját, és azt mondja az embereknek, hogy kapcsolatban áll vele. 

A volt elnök ugyanilyen homályosan fogalmazott akkor is, amikor az került szóba, hogy elvitte-e magával a Fehér Házból a Kim Dzsongun által küldött leveleket.

Vejével, Jared Kushnerrel való viszonya is szóba került. Tagadta, hogy kiterjedt hatalmat adott volna neki, de amikor Haberman tovább firtatta, azt mondta: „Nézze, a lányom nagyon jó viszonyban van vele, és ez nagyon fontos.”

Elárulta, miért nem szereti, ha kikerülnek az interjúi hangfelvételei. Mint mondta, kamera előtt szerepelni teljesen más, egy írott interjúhoz viszont elismétel egy dolgot akár hússzor, mert bele akarja vésni az újságíró eszébe. Ezt is megismételte. Az interjú közben az újságíróra mutatva a jelenlévő munkatársainak Trump azt mondta: „Szeretek vele lenni, olyan, mint a pszichiáterem.”

Haberman szerint a volt elnök valójában mindenkire úgy tekint, mintha a pszichiátere lenne: az újságírókra, a tanácsadókra, a Kongresszus tagjaira, a barátaira és pszeudo-barátaira, a gyűléseken részt vevőkre, a fehér házi személyzetre és az ügyfeleire is. 

„Mindannyian lehetőséget nyújtanak számára, hogy próbálgassa, hogyan reagálnak a kijelentéseire, és mindenre menet közben jön rá, mindannyiunk előtt. Egy egész országot állított rá arra, hogy az érzelmeire és hangulataira reagáljanak” – vonta le a tanulságot az újságíró.

Nyitókép (archív): Ricky Carioti/The Washington Post via Getty Images