Furcsa balesetek, különös egybeesések – sorra halnak meg az orosz oligarchák a háború kezdete óta

Nincs új a nap alatt: hétfőn derült ki, hogy gyanús körülmények között meghalt Ivan Pecsorin, a Távol-Kelet és az Északi-sarkvidék Fejlesztéséért Felelős Társaság légi közlekedési ágazatáért felelős ügyvezető igazgatója. Alig két héttel azután, hogy Ravil Maganov, a Lukoil olajipari óriás alelnöke szintén különös körülmények között vesztette életét.

Előbbi egy száguldó hajó fedélzetéről esett le, utóbbi egy kórház hatodik emeletéről zuhant ki.

Pecsorin múlt hét szerdán még a távol-keleti légi közlekedés bővítéséről moderált vitát egy fórumon, ahol Vlagyimir Putyin is felszólalt. A moszkvai elitkórházat, ahol Maganov betegeskedett, pedig a „Kreml kórházaként” is szokták emlegetni.

Közel sem ők az első orosz cégvezetők, akik közel álltak az elnökhöz, mégis sanyarú végzetre leltek a háború kezdete óta. Az orosz offenzíva megindulása óta számtalan olyan esetről hallani, amikor Putyin befolyásos szövetségesei vagy épp a rendszer kritikusai veszítik életüket gyanús körülmények között.

Nem bizonyítható, hogy egyikükkel is a titkosszolgálatok végeztek volna, de egyre több nemzetközi megfigyelő gondolja úgy, hogy nem lehet véletlen ez a rejtélyes balesetsorozat. Alább összegyűjtöttük az eddig elhunyt oroszokról szóló híreket, és megpróbáltuk megmagyarázni, miért kellett meghalniuk.

Hirtelen népszerű lett az egész család kiirtása és az ablakon való kiugrás is

Az egész Alekszandr Tjuljakovval, a Gazprom egyik biztonsági vezetőjével kezdődött, akit február 25-én reggel, tehát az invázió kezdete utáni napon találtak holtan házában. Helyi forrásokból annyit lehetett tudni, hogy felakasztotta magát a garázsában. A Novaja Gazeta névtelen rendőrségi forrásra hivatkozva azt is leírta, hogy a rendőrök gyakorlatilag egyszerre érkeztek a helyszínre a Gazprom biztonsági szolgálatával, akik szintén nyomoztak az ügyben.

Őt követte Mihail Watford vállalkozó, aki az Egyesült Királyságban élt. Az ukrajnai születésű üzletember Oroszországban csinálta meg a szerencséjét, de Londonban is felépített egy ingatlanbirodalmat. Felakasztotta magát. A rendőrség nem tudta megmagyarázni a halálát, de nem fedezett fel gyanús körülményeket.

Leonyid Sulman, a Gazprom egyik vezető tisztviselője volt a következő, akit a háború kezdete után alig egy hónappal találtak holtan Szentpétervár közeli házában – ugyanabban a faluban, ahol Tjuljakov is élt. A hivatalos magyarázat szerint öngyilkosságot követett el: felvágta ereit, mert annyira szenvedett egy korábbi lábsérülésétől. A hivatalos narratívát viszont megkérdőjelezte a Warsaw Institue nevű lengyel külügyi és geopolitikai agytröszt. Emlékeztettek, hogy a férfinek köze volt egy lehetséges korrupciós ügyhöz a cégnél.

Márciusban vesztette életét Vaszilij Melnyikov milliárdos és családja. A férfi vagyona egy olyan orvosi vállalattól származott, amit nagyon komolyan érintettek a nyugati szankciók – így bőven volt oka, hogy ellenezze a háborút. Az ő esete már brutálisabb volt az eddigieknél: a hivatalos verzió szerint halálra késelte feleségét, valamint négy- és tízéves gyerekeiket, aztán öngyilkos lett. Ezt viszont a rokonai és szomszédai lehetetlennek tartották.

Gyanúsan hasonló sorsa jutott két másik oligarcha és családjuk. Vladiszlav Avajev holttestét halott felesége és 13 éves lánya társaságában találták meg moszkvai lakásukban. Putyin korábbi tanácsadója és a Gazprombank korábbi igazgatóhelyettese a jelek szerint lelőtte szeretteit, aztán saját maga ellen fordította a fegyvert.

A Spanyolországban élő oligarcha, Szergej Protosenyja és családja rögtön másnap hunytak el. Az 55 éves férfit április 19-én találták holtan, úgy tűnt, először megkéselte feleségét és lányát családi villájában, aztán felakasztotta magát. A Novatek gázóriás korábbi vezérének haláláról azonban fia és számos családtagja is megszólalt: „megrendezett öngyilkosságnak” nevezték az esetet, és azt állították, hogy a férfi nem lett volna képes kiirtani a saját családját.

Májusban a Lukoil másik felsővezetője is elhunyt, egészen vad körülmények között. A hírek szerint a férfi részegen és drogok hatása alatt jelent meg egy magát Magua sámánnak nevező ember házában, és azt követelte, hogy a gyógyító szabadítsa meg másnaposságától. Később az ő pincéjében találták holtan: valószínűleg megállt a szíve a sok szertől.

Ezután következett Dan Rapoport litván származású befektető, aki Alekszandr Navalnij támogatója volt, és miközben összegyűjtötte tekintélyes vagyonát, elveszítette a Kreml kegyeit. Őt washingtoni lakása előtt találták meg augusztusban: az ablakából zuhant ki. Egészen pontosan úgy, mint 2017-ben Moszkvában üzlettársa, Szergej Tkacsenko. Az ő halálát máig nyomozza a rendőrség.

Több mint gyanús

A fenti haláleseteknél több mintát is fel lehet fedezni. Legalább három olyan oligarcha akadt, aki annak ellenére irtotta ki családját, majd követett el állítólagos öngyilkosságot, hogy se a rokonok, se a közeli ismerősök nem tudtak róla, hogy bármilyen komoly konfliktus lenne otthonukban.

Az orosz ügyeket figyelőknek pedig különösen gyanúsak lehetnek az öndefenesztrációról szóló hírek, ugyanis már az ukrajnai háború előtt is jellemző volt az ablakon való kizuhanás olyan gazdag oroszokra, akik nem feltétlenül értettek egyet Putyin döntéseivel, és ennek hangot is adtak.

2021 októberében Berlinben hunyt el így egy orosz diplomata, ugyanezen év decemberében pedig a nacionalista Szputnyik című lap alapítója esett ki moszkvai lakása ablakán. 

Jegor Prosvirnyin a Krím megszállását még támogatta 2014-ben, azonban azóta egyre élesebb hangon kritizálta Putyint, és polgárháborút jósolt Oroszországban.

A háború kezdete óta elhalálozott cégvezetők többségéről szintén tudni lehet, hogy nem igazán értettek egyet Ukrajna megszállásával: a Lukoil vezetőinek például azt róhatja fel Putyin, hogy a cég már márciusban kérte a háború befejezését. Azt pedig csak feltételezni lehet, hogy akik nyíltan nem is szólaltak fel ellene, azoknak is sértette üzleti érdekeit. Hiszen a nyugati szankciók kimondott-kimondatlan célja az is, hogy az üzleti életben érdekelt Kreml-közeli oligarchákat a vezetés ellen fordítsa azzal, hogy nehéz helyzetbe hozza a cégeiket. Ráadásul Oroszországon kívül folyamatosan foglalják le vagyontárgyaikat.

Egy ponton Zelenszkij ukrán elnök is azt állította, orosz oligarchák is felajánlkoztak, hogy segítséget nyújtanának Ukrajnának. Tudomása szerint Roman Abramovics humanitárius konvoj szervezésében segédkezett, más üzletemberek pedig jelezték, hogy a háború után készek lennének részt venni az újjáépítésben, és akár vállalkozásaikat is áttelepítenék az országba. Az államfő beszélt arról, hogy olyan orosz oligarchák is vannak, akik névtelenséget kérve jelezték, hogy az ukrán hadseregnek is készek lennének segíteni.

Feltűnő az is, hogy számos oligarcha nem halt meg, csupán elmenekült Oroszországból: Igor Volobujev, a Gazprombank alelnöke, Andrej Panyov, az Aeroflot igazgatóhelyettese és Anatolij Chubais, az „orosz privatizáció” atyja is köztük van. Utóbbit pedig jelenleg egy európai kórházban ápolják, valószínűleg mérgezés tüneteivel.

Veszélyben az évtizedek óta tartó hűség

Orhan Dragaš, a belgrádi Nemzetközi Biztonsági Intézet alapítója nemrég az Euractivra írt cikkében felidézte: a jelenleg élő összes, szám szerint 83 orosz milliárdos Putyin köreihez tartozik. Hatalomra jutása után nem sokkal az elnök találkozót tartott a Kremlben az ország legbefolyásosabb embereivel, és alkut kötött velük: megígérte a számtalan kétes hátterű, maffiakapcsolatokkal is rendelkező vagyonos üzletembernek, hogy soha nem fog nyomozni azzal kapcsolatban, honnan szerezték a vagyonukat az 1990-ben kezdődött privatizáció zavaros időszakában.

Cserébe viszont feltétlen hűséget várt el.

Ez volt a felállás az elmúlt két évtizedben. A következő találkozóra pedig csodák csodájára éppen 2022. február 24-én került sor, az invázió első napján. Az ország vagyonosai ugyanúgy összegyűltek a Kremlben, ahol Putyin ismét közölte velük: hűséget vár el.

Azonban ennek a hűségnek a szankciók és a nyugati vagyonelkobzás miatt már nagyobb ára volt. A szerző belátja, hivatalos források valószínűleg soha nem fogják megerősíteni, hogy az „öngyilkossághullám” azért kezdődött, mert egyre többen nem akarták megfizetni a hűség árát Putyinnak.

Dragaš úgy véli: a Kreml elleni fellépés „megköveteli, hogy a maffiaellenes harc stratégiáját alkalmazzuk. Ez a harc nemcsak egy agresszív, renegát állam ellen szól, hanem egy elképesztően gazdag testvériség ellen, ahol a hűség törvényei uralkodnak, és ahol a legfontosabb érték a pénz” – fontosabb is, mint az emberi életek.

A Furcsa halálesetekkel a Fókusz is foglalkozott. Az erről készült riportot az alábbi videóban nézhetik meg. 

Nyitókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök egy 2022. április 27-én készült felvételen. Fotó: Contributor/Getty Images