„Elfogadtam, hogy meghalhatok” – öt gyereket mentett ki a lángoló házból egy épp arra járó fiatal

A 25 éves Nick Bostic éppen hazafelé tartott július 11-én, nem sokkal éjfél után az amerikai Indiana állambeli Lafayette városában, amikor az egyik ház előtt elhaladva egy kisebb tüzet vett észre az épület verandáján. Azonnal a fékbe taposott, visszatolatott és megállt az emeletes családi háznál.

A tűzoltókat nem tudta értesíteni, mert mobilját otthonhagyta. Megpróbált leinteni egy arra haladó autóst, de az nem állt meg az integetésére. Ekkor úgy döntött, megnézi, hogy van-e valaki a házban.

A pizzasütőként dolgozó férfi körberohanta az épületet, az ablakokon dörömbölve és kiabálva, hogy tűz van, majd a nyitva talált hátsó ajtón keresztül bement az épületbe. Eleinte nem látott senkit, és már kezdte azt hinni, hogy üres a ház, amikor az emeletre vezető lépcső tetején egy kamaszlányt látott meg több kisgyerekkel.

Mint kiderült, a házban öt gyerek aludt, akik közül a legidősebb 18 éves, a legfiatalabb pedig mindössze 20 hónapos volt.

Bostic kiabálásra felébredt a 18 éves Seionna Barrett, aki gyorsan felkapta a kisbabát, majd felrohant az emeletre, hogy felébressze a többieket. A 13 éves Shaylee Barrett egy helyi lapnak elmondta, hogy barátjával, a szintén 13 éves Livian Knifley-val a szobájában aludtak, amikor nővére karjában a babával berontott hozzájuk, azt üvöltve, hogy tűz van.

Mélyen aludtunk, amikor hirtelen ott termett Seionna, kiabálva, hogy keljünk fel

– emlékezett vissza Livian. A gyerekek Bostic segítségével menekültek ki az épületből, ami ekkor már hatalmas, több méteres lángokkal égett. Amikor már kint voltak a kertben, akkor vették észre, hogy a hatéves Kaylani a házban maradt. Bostic ekkor azt mondta a lányoknak, hogy menjenek biztonságba.

Azt mondta, hogy majd ő kihozza, és visszarohant. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg bent volt. Nem hittem, hogy kijutnak. A tűz nagyon gyorsan terjedt.

– mondta Livian.

Bostic azonnal az emeletre sietett, ahol szobáról szobára járva kereste a kisgyereket, benézve az ágyak alá, a szekrényekbe, az ajtók mögé, de sehol sem találta.

Az egyre sűrűbb füst miatt már alig láttam. Nehéz elmagyarázni, de olyan volt, mintha elfogadtam volna, hogy valószínűleg ott, aznap este meg fogok halni, és furcsa nyugalom fogott el. Igyekeztem a lehető leggyorsabban haladni.

A fiatalember elmondta, lehet, hogy csak másodpercekig tartott, de egy örökkévalóságnak tűnt, mire végigjárta a helyiségeket, majd amikor a lépcsőhöz ért, halk sírást halott a földszintről, amit már teljesen beborított az átláthatatlan füst. 

Bostic az arca elé húzta a pólóját, becsukta a szemét, a hangot követve próbált rálelni a gyerekre, kúszva, a kezével tapogatózva a vaksötétben, amíg meg nem találta.

Első gondolata az volt, hogy a hátsó ajtón mennek ki, de a füsttel teli házban képtelen volt megállapítani, hogy az merre lehet.

Elképesztő forróság és füst volt, a levegővétel is fájt. Csak az emeleti szobák felől láttam fényt, így arra mentem.

Bostic emlékezett rá, hogy látott az emeleten egy ablakot, így arra vette az irányt, hogy azon keresztül meneküljenek ki a hatéves kislánnyal. Az öklével törte be az ablakot, ami csak a második próbálkozásra sikerült, nagy nehezen a reluxát is sikerült eltolni az útból, de közben a kislány lába beleakadt annak zsinórjába, és még ki kellett szabadítania, mielőtt le tudtak volna ugrani.

A fiatalember végül a lányt a bal karjában tartva ugrott le. Próbált a jobb oldalára érkezni, hogy gyereknek ne legyen semmi baja. Ahogy a rendőrség fogalmazott az esetről szóló közleményben, a gyerek „csodával határos módon szinte alig sérült meg”.

Közben a házhoz megérkeztek a tűzoltók, akiket az egyik szomszéd hívott ki, és a helyszínre érkezett rendőrök testkamerája felvette, ahogy Bostic karjában a síró kislánnyal kijut az utcára. Az épület akkor már teljes terjedelmében, hatalmas lángokkal égett.

A felvételen látni, ahogy a levegőért küszködő Bostic a földre rogy, a tűzoltók elveszik tőle a kislányt, majd az út túloldalára viszik, ahol gyorsan szorítókötést tesznek erősen vérző jobb karjára, miközben ő azt kérdezgeti, hogy jól van-e a kisgyerek. Mire megnyugtatják, hogy igen, jól van.

A mentés közben súlyos füstmérgezést és első fokú égési sérüléseket szenvedett fiatalembert egy helyi kórházba szállították, majd mentőhelikopterrel vitték a közeli nagyváros, Indianapolis egyik kórházába, ahol lélegeztetőgépre rakták és ellátták sérült jobb karját és jobb bokáját. 

Bostic egy helyi televíziónak a sérüléseivel kapcsolatban elmondta:

Teljesen mértékben megérte. Folyamatosan emlékeztetem magam arra, hogy milyen kis áldozat volt, ez az ideiglenes fájdalom nagyon megérte.

A férfit két nappal később engedték haza, és csak a hét végén találkozhatott újra a megmentett gyerekekkel, és családjaikkal.

Hős

Amikor a gyerekek szülei odaértek a lángoló házhoz, Bostic már a kórház felé tartott egy mentőautóban. A gyerekek apja, az egyik helyi iskola igazgatóhelyettesként dolgozó David Barrett és felesége, Tiera alig fél órával a tűz kitörése előtt ment el otthonról szórakozni, és ott voltak, és éppen dartsoztak, amikor a lányuk telefonált, hogy ég a ház.

Seionna egyre csak azt kiabálta (a telefonba), hogy nem találta Kaylanit. Így tudtuk, hogy rajta kívül mindenki biztonságban van 

– mondta el David Barrett.

Amikor hazaértek, a kislányt az egyik mentőautóban találták meg, ahol éppen kisebb sérüléseit látták el.

Barrett és családja igazi hősnek tartja Bosticot.

Nem akarok belegondolni abba, mi lett volna, ha Nick nem jelenik meg. Nick sokkal több számunkra egy barátnál. Már hivatalosan is tagja a családunknak.

Livin nagymamája pedig a Washington Postnak elmondta:

amikor találkoztam Nickkel, legalább öt percen át zokogtam. Ő a mi hősünk.

Bár mindenki hősnek tartja, Bostic egyáltalán nem így gondol magára. Barátnője, Kara Lewis elmondta: barátját sokkolta, hogy a rendőrség hősnek nevezte, ő csak egy átlagos embernek gondolja magát, aki „jó helyen volt, jó időben”.

Rajta kívül azonban ezt mindenki másképp látja. Lafayette város polgármesteri hivatala, a helyi rendőrség és tűzoltóság is hősnek nevezte, az emberek egy adománygyűjtő oldalon már több mint félmillió dollárt gyűjtöttek össze számára az orvosi kezelések költségeire, és egymás után adta az interjúkat az országos amerikai televízióknak, és olyan lapoknak, mint a Washington Post.

Bostic most arra vár, hogy minél gyorsabban meggyógyuljon, és visszamehessen dolgozni. Hálás a neki nyújtott segítségért.

Az utolsó dolog, amire gondoltam, azok az orvosi számlák voltak, de igen, a kórház drága. Igazán hálás vagyok mindenkinek a kedvességért és a segítségért. De minden másnál hálásabb vagyok azért, hogy azok a gyerek itt vannak köztünk.

Nyitókép: Twitter / LafayetteINPolice