Az ENSZ holnapján megjelent egy szürreális cikk arról, hogy miért hasznosak a világ éhínségei

Ez most egy vicc? – tette fel a kérdést számos kommentátor a cikkről, amit George Kent, a Hawaii-i Egyetem professzora írt az ENSZ hivatalos oldalára. A dolgozat címe: „A világ éhségeinek jótékony hatásai”.

A szerző így kezdi az írást: „Néha úgy beszélünk a világ éhínségeiről, mintha az egy átok lenne, amit mindannyian fel akarnánk számolni, mint a pestist és az aids-t (sic)”. Úgy folytatja: „Az éhségnek ngyszerű pozitív hatásai vannak számos ember számára”, mivel az éhes emberek a legproduktívabbak.

A teljes cikk tele van olyan szürreális bekezdésekkel, amiktől valószínűleg még Ayn Rand hátán is felállna a szőr. Például:

Amikor olcsón eladjuk a munkaerőnket, másokat teszünk gazdaggá, akik a gyárakat, a gépeket és a földet birtokolják, valamint azokat is, akik nekik dolgoznak. Azoknak, akik az olcsó munkaerőtől függnek, az éhség a gazdaságuk alapja.

Vagy:

Senki sem dolgozik keményebben, mint az éhes ember. Igen, a jóltáplált emberek inkább képesek fizikai tevékenységekre, de kevésbé kaphatóak rá.

Illetve:

[Egy definíció szerint] a rabszolgák azok az emberek, akiknek nem szabad otthagyniuk a munkát. Nagyjából 27 millió rabszolga van a Földön. (…) De ebbe nem tartoznak bele azok, akiket úgy lehetne jellemezni, mint az éhség rabszolgái, tehát azok, akik otthagyhatják a munkájukat, de nincs jobb dolguk. Talán a legtöbb dolgozó ember az éhség rabszolgája.

Valamint a végszó:

Azoknak, akik a társadalmi létra tetején állnak, az éhínségek felszámolása katasztrófa lenne. Ha nem lenne éhínség a világban, ki szántana a földeken? Ki aratná le a zöldségeket? Ki dolgozna a gyárakban? Ki tisztítaná a vécéket? Saját magunknak kellene megtermelnünk az ételt, és tisztítani a vécéket. Nem csoda, hogy a magasan álló emberek nem sietnek az éhínség problémájának megoldására. Sokunk számára az éhínség nem probléma, hanem előny.

A Twitteren számos megszólaló arról beszélt, hogy szerintük paródiának illene be a cikk, de nem igazán értik, hogy az ENSZ miért folyamodna ilyen módszerekhez. Tény, hogy az írás stílusa, és gyatra érvelése nem igazán akadémikus szerzőre vall.

A cikket amúgy eredetileg 2008-ban írták, és 2019-ben került fel az internetre, de csak most terjedt el. Egy teória szerint már csak azért is muszáj, hogy szatíra legyen, mert a szerző több írásában is arról beszélt, hogy az elegendő ételhez való hozzáférés egy alapvető emberi jog.