Károly herceg évtizedeken keresztül a saját érdekei szolgálatába állíthatta a brit törvényhozást

A Guardian által feltárt dokumentumok szerint Károly herceg egy protokolleljárást évtizedeken keresztül arra használhatott, hogy a saját érdekeinek megfelelően befolyásolja a brit törvényhozást. Az Egyesült Királyság levéltárából kikért iratok arról árulkodnak, hogy John Major miniszterelnöksége idején több miniszter is engedett Károly herceg nyomásgyakorlásának, mert attól tartottak, hogy a kormány és az uralkodó család közötti szembenállás válságba sodorná az országot.

A törvényhozók több alkalommal is meghátráltak, hogy elkerüljék a nagyobb vitát. Ez a puha fellépés lehetővé tette, hogy a trónörökös rákényszerítse az akaratát a kormányra bizonyos ingatlanügyekkel kapcsolatos kérdésekben.

– írja a lap.

A Guardian cikke szerint a megszerzett feljegyzések bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a királyi család hogyan alkalmazta a királynő beleegyezési protokolljaként ismert eljárást, hogy magánérdekeknek megfelelően alakuljanak a törvénymódosítások. Az eljárás során az uralkodó és legidősebb fia előzetesen megkapja a törvénytervezetek másolatait, hogy megvizsgálhassák, a jogszabály érinti-e közhatalmukat vagy magánvagyonukat, például a Cornwalli hercegség birtokát vagy a sandringhami, magántulajdonban lévő birtokot.

A parlament jóváhagyása előtt a minisztereknek meg kell szerezniük a királynő és a herceg beleegyezését. Ez az eljárásrend azonban többnyire formális, de legalábbis semmiképp nem alkalmazható magánérdekek érvényesítésére. A megszerzett dokumentumok alapján azonban kijelenthető, hogy Károly herceg ezt az eljárásrendet használhatta arra, hogy lobbizzon a saját érdekeltségeinek ügyében, magyarán befolyásolta a törvényhozást.

Az elmúlt évtizedekben a királynő és Károly herceg több mint ezer parlamenti törvényt vizsgált át, ezeket a törvénytervezeteket mindkettejüknek jóvá kellett hagyniuk, hogy jogerőre emelkedhessenek.

A Buckingham-palota és a kormány kormány hivatalos álláspontja szerint a fent említett folyamat csupán formalitás, a legtöbb esetben az uralkodó magától értetődően megadja a hozzájárulást, ha a kormány ezt kéri.

Nem erről árulkodik az az 1993-ban életbe lépett bérletreform szóló törvény, amelyet Károly herceg nyomására úgy alakítottak, hogy az az ő birtokaira ne vonatkozzon. Károly így próbálta megakadályozni, hogy a saját bérlői megvásárolhassák a saját otthonaikat. 

A feltárt dokumentum szerint az 1960-as évek óta az uralkodó család legalább négy esetben használta saját érdekei szerint  beleegyezési eljárást. Mindegyik esetben valamilyen bérleti joggal kapcsolatos törvénytervezetről volt szó.

Ezek a törvények jórészt arra vonatkoztak, hogy a bérlők hány évig élhetnek az ingatlanban anélkül, hogy megvásárolhatnák azokat. Az említett változások országszerte törvényes felhatalmazást adtak a bérlőknek, hogy megvásárolhassák lakásukat a tulajdonosoktól.

Az 1992. szeptemberében és októberében megírt belső feljegyzések szerint Károly különösen nagy érdeklődést mutatott egy kis somerseti faluban, Newton Saint Loe-ban álló, 1 milliárd font értékű, a Cornwalli hercegséghez tartozó birtok iránt. A trónörökös ragaszkodott hozzá, hogy a birtokon található ingatlanjait zárják ki a javasolt körből, vagyis hogy az ott élők ne vehessék meg az ingatlant még akkor sem, ha erre az új törvénykezés lehetőséget adott volna.

Károly lobbizásának eredményeképp a birtok felmentést kapott.

A dokumentumokból az is kiderül, a herceg közvetlenül is megkereste a döntéshozókat, és  aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az új törvénytervezet szerint a bérlők megvásárolhatnák a birtokot, amin laknak. Károly azt mondta, attól tart, hogy a tulajdonosok átépítenék és megváltoztatnák a birtokon található ingatlanokat, amelyek történelmi jelentőséggel bírnak.

Fontos körülmény ugyanakkor, hogy Károly a Cornwalli hercegséghez tartozó ingatlanok által termelt nyereségből nagyjából 20 millió fontos magánjövedelemhez jut.

 Az 52 ezer hektáros birtok összesen 20 megyében szed bérleti díjat Angliában és Walesben. Az ezeken a területeken élők továbbra is bérleti díjat fizetnek a hercegségnek, igaz, azt pontosan nem lehet tudni, hogy összesen hány családról és hány ingatlanról van szó.

A Guardian tavaly már foglalkozott azzal, hogy az uralkodó család rendre bekéri vizsgálatra a bérletreformmal kapcsolatos törvényeket. A Cornwalli hercegség akkor azt közölte, hogy sem ők, sem maga Károly herceg nem vettek részt a bérletreform-törvény jogszabályainak kidolgozásában.

1992 szeptemberében ugyanakkor a hercegséget magánszemélyként képviselő ügyvédek jelezték a kormány felé, hogy aggódnak az új bérleti törvényjavaslatban foglalt javaslatok miatt, és Károly korábbi kérésével összhangban azt kérték, hogy a Newton Saint Loe-i bérlőktől tagadják meg a birtokon található ingatlanok megvásárlásának jogát.

A brit törvényhozást komoly dilemma elé állította Károly herceg. A miniszterek nem akarták kockáztatni, hogy megromoljon a kapcsolat az uralkodó család és a parlament között, mivel az könnyen alkotmányos válságot okozhatott volna, de abba sem mehettek bele, hogy nyíltan kivételt tegyenek a trónörökössel, mivel akkor az ország többi földbirtokosa is jogosan kérhette volna, hogy az ő területeik is kerüljenek ki az új jogszabály hatálya alól. Voltak olyan hangok is, amelyek szerint aggodalomra ad okot, hogy a királyi család ilyen mértékben beleavatkozik a törvényhozásba, de mivel ezt a konfliktust senki nem szerette volna felvállalni, így engedtek Károly nyomásgyakorlásának. 

A törvény végül úgy emelkedett jogerőre, hogy a Cornwalli hercegség birtoka mentesült a haszonbérleti reform alól, de beleegyeztek, hogy különleges esetekben úgy járnak el, mint ha a jogszabály érvényes lenne rájuk is. A Károly herceg által korábban említett Newton Saint Loe-i ingatlanok esetében azonban érvényesnek tekintették a törvény kivételről szóló passzusát, tehát az ott lakók nem vásárolhatták meg az ingatlanokat, amikben régóta éltek. 

Az egyik érintett, Jane Giddins elmondta, hogy ő és férje rengeteg igazságtalanságot szenvednek el a törvény miatt.

Ez a jogszabály minden hozzánk hasonló bérlőt véd az országban, de ránk mégsem vonatkozik. Ezzel egyszerűen nem tudunk mit tenni.

– mondja Giddins.

Elmondta, hogy amikor 1996-ban férjével megkötötték a bérleti szerződést, a hercegség tájékoztatta őket a vételi tilalomról, de arról fogalmuk sem volt, hogy ezért a nyilvánvalóan igazságtalan és számukra előnytelen tilalomért maga Károly herceg lobbizott.

Károly herceg pont a napokban keveredett botrányba egy másik ügy kapcsán. A vádak szerint a trónörökös egy volt katari miniszterelnöktől személyesen vett át egy egymillió eurónyi készpénzt tartalmazó bőröndöt. Lapértesülések szerint az egymillió eurót tartalmazó bőrönd csupán az egyike volt Hamad bin Jassim sejk három – összesen 3 millió eurós – készpénzadományának. A brit királyi rezidencia szerint  az adományokat a herceg egyik jótékonysági szervezetéhez továbbították, és az ilyenkor előírt eljárásokat követték. Semmi sem utal arra,hogy a kifizetések illegálisak lettek volna.

Nyitókép: Max Mumby / Indigo / Getty Images