„Amikor Magyarországra megyünk, ukránoknak érezzük magunkat, amikor Ukrajnában vagyunk, magyaroknak”

A kárpátaljai magyarokat olyan közösségként mutatja be a New York Times csütörtökön megjelent riportja, amely ellentmondásosan viszonyul az ukrajnai háborúhoz.

A cikk azzal a képpel indul, hogy egy határ menti falu vezetői összegyűlnek, hogy megemlékezzenek egy szétszakított országról, de koszorúikat nem az ukrán zászló kék-sárga színei, hanem a magyar trikolór díszíti. Emlékeztetnek, hogy Kárpátalja mintegy 150 ezer magyarnak ad otthont, akik a történelem viharai során Ukrajna határain belülre kerültek.

Jóindulatú nosztalgia

Az amerikai lap szerint az ukránok a háború előtt „jóindulatú nosztalgiaként” tekintettek a magyar kisebbség megemlékezéseire azokról az időkről, amikor a többi magyarral egy országban éltek, mostanra viszont aggodalmat kelt bennük annak lehetősége, hogy a kárpátaljai magyarokat befolyásolhatja a Magyarországról érkező oroszbarát propaganda. Miközben Ukrajna vezetői megpróbálják egyben tartani a soknemzetiségű országot az orosz invázió ellenében, Orbán Viktor kijátszhatja azokat a sérelmeket, amelyeket a magyar kisebbség az ukrán kormánnyal szemben hordoz.

Dávid Árpád lelkész szerint olyan a helyzetük, 

mintha a focipályán a magyar és az ukrán térfél közé szorultak volna. 

Elárulta, hogy szándékosan nem tartottak nagyszabású megemlékezést a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján, hogy a háborús helyzetben ne szítsanak feszültséget ezzel.

A New York Times kitér arra, hogy Magyarország és Ukrajna nem volt mindig ellenfél: a Szovjetunió végnapjaiban hazánk az elsők között ismerte el a független Ukrajnát, cserébe az ukrajnai magyar kisebbség nyelvi és kulturális jogokban részesült. Az elmúlt években azonban – írja a lap – Orbán Viktor egyre inkább igyekezett befolyást szerezni a határon túli magyar közösségekben, amelyek tagjait bátorította a magyar állampolgárság megszerzésére, új szavazókat szerezve ezzel magának.

A kívülállóság érzése erősödött a magyarokban, amikor az orosz fenyegetés árnyékában Ukrajna törvényt fogadott el arról, hogy a közoktatásban a korábbinál nagyobb arányban kell ukrán nyelven oktatni. 

A törvény fő célja az orosz nyelv használatának visszaszorítása volt, de a magyar közösséget is érintette a döntés, ami ezt saját jogainak megnyirbálásaként élte meg.

És miközben Magyarország az Ukrajna pártján álló Európai Unió tagja, Orbán Viktor a lap szerint Vlagyimir Putyin legszorosabb unión belüli szövetségese, aki bár elítélte az inváziót, vonakodott szembe helyezkedni az orosz elnökkel. Az orosz olajra kivetett uniós szankciókat megpróbálta megakadályozni, és azt is megtagadta, hogy Magyarországon keresztül szállítsanak fegyvert Ukrajnába. Ez az álláspont hat a magyar kisebbségre is, amelynek tagjai a magyar kormányhoz közel álló tévécsatornákból tájékozódnak. Ezeken azt terjesztik, hogy Moszkva az Ukrajnában élő oroszajkú népességet akarja védelmébe venni. A lapnak nyilatkozva ebben látta a háború fő okát a magyar állam támogatásával működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese, Fodor Gyula is.

Magyarországon ukránként, Ukrajnában magyarként

A gyanakvás is a levegőben van: a határtelepüléseken élő ukránok a New York Times-nak arról beszéltek, hogy az orosz támadás első napjaiban a magyar papok azt mondták híveinek, reménykedjenek, hogy Kárpátalját hamarosan elfoglalja Magyarország – noha arra nincs bizonyíték, hogy ilyen valóban elhangzott volna. Arra viszont van, hogy kárpátaljai magyarok kaptak ukrán nyelvű sms-eket azzal a szöveggel, hogy „Ukrajna az ukránoké, dicsőség a nemzetnek, halál az ellenségre, késre a magyarokkal”. Az ukrán hírszerzés szerint ezeket az üzeneteket Odesszából küldték orosz szoftver használatával, azzal a szándékkal, hogy destabilizálják Ukrajnát.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetője, Zubánics László arról beszélt a cikkben, hogy a határ mentén élők részben azért is tájékozódnak a magyar tévéből, mert az ukrán politika annyira elhanyagolja őket, hogy az ukrán kábeltévécsatornák sem jutnak el hozzájuk. Szerinte a magyar kisebbség számos tagja csak azért marad a szülőföldjén, mert támogatást kap az anyaországból. 

Egyes magyarok pedig már nosztalgiával tekintenek vissza a szovjet időkre, amikor a magyarok komoly hivatali tisztségeket viselhettek, nem úgy, mint a mai Ukrajnában.

A szovjet nosztalgia viszont kiváltja az olyan ukrán jobboldali nacionalisták haragját, mint Vaszil Vovkunovics, aki a cikk szerint a Szovjetunió végnapjaiban még a magyarok mellett állt, azóta viszont már olyan menetet is vezetett Beregszász utcáin, amelynek résztvevői leszaggatták az épületekre tűzött magyar zászlókat. Szerinte a mostani magyarok ősei „forognának a sírjukban, ha tudnák, hogy Magyarország Oroszország mellé állt”.

A 32 éves Kázmér Zoltán pedig arról beszélt, hogy hű Ukrajnához, de a családja évszázados borászatát magyar támogatással tudta vállalkozássá fejleszteni. „Amikor Magyarországra megyünk, ukránoknak érezzük magunkat, amikor Ukrajnában vagyunk, magyaroknak érezzük magunkat” – mondta.

Nyitókép: Beregszász március elsején, néhány nappal a háború kitörése után – Fotó: Mehmet Yilmaz/Anadolu Agency via Getty Images