Az amerikai hírszerzés ad tippeket Ukrajnának az orosz tábornokok megöléséhez

A The New York Times-nak nyilatkozó magas rangú amerikai tisztviselők szerint az Egyesült Államok olyan rendkívül hasznos hírszerzési információkat szolgáltat az ukrán hadseregnek az orosz egységekről, amelyek segítségével már tucatnyi orosz tábornokot sikerült kiiktatni a több mint két hónapja tartó háborúban.

A célzott segítség része a Biden-kormányzat titkos erőfeszítésének, amelynek célja, hogy az USA ne csak pénzt és fegyvereket, de valós idejű harctéri hírszerzési információkat is nyújtson Ukrajnának. Ennek köszönhetően az ukrán hadsereg naprakész információkkal rendelkezik a várható orosz csapatmozgásokról is, eléggé képben vannak például a kelet-ukrajnai Donbász régióban folyó harcok titkos moszkvai haditerveit illetően is.

Az Egyesült Államok ukrajnai hírszerzői tevékenysége arra összpontosít, hogy az orosz hadsereg mobil főhadiszállásainak helyét és mozgásuk, gyakori áthelyezésük részleteit megossza az ukrán honvédőkkel. 

Az ukránok ezeket a földrajzi információkat saját hírszerzési információikkal kombinálva hajtanak végre célzott támadásokat.

Az orosz csapatok és felszerelések mozgásáról szóló, ukránoknak nyújtott amerikai hírszerzési támogatás döntő hatással van a harctéri eseményekre. Miután a háború elején az orosz egységek sikertelenül próbáltak előrenyomulni a főváros, Kijev felé, visszavonulás és átcsoportosítás után megpróbáltak koncentráltabb támadást indítani Kelet-Ukrajnában, de ez az előrenyomulás is lassan és egyenetlenül halad.

Biztonságos és letagadható

Az amerikai kormányzat eddig igyekezett titokban tartani a harctéri hírszerzés nagy részét, attól tartva, hogy Oroszország a háború eszkalációjának tekinti azt, és Vlagyimir Putyin orosz elnököt totális háborúra provokálják vele. Adrienne Watson, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője egy nyilatkozatában el is határolódott a dologtól, mondván a harctéri hírszerzési információkat nem azzal a szándékkal bocsájtották az ukránok rendelkezésére, hogy orosz tábornokokat öljenek meg.

Azonban az, hogy a hírszerzési információk megosztása Putyin felbőszítéséhez, így a háború eszkalálódásához vezetne, nem valószínű. Az effajta katonai segítség ugyanis biztonságosnak számít, mert láthatatlan, de legalábbis letagadható. Ettől függetlenül az merikai tisztviselők hivatalosan nem nyilatkoznak arról, hogyan szerzik információikat az orosz csapatok ukrajnai parancsnoki központjairól, mert attól tartanak, hogy veszélybe sodorják a hírszerzőiket. Azt mindenesetre tudni lehet, hogy a háború során az amerikai hírszerző ügynökségek különböző forrásokat, köztük titkos és kereskedelmi műholdakat is használtak az orosz csapatmozgások nyomon követésére. Amerikai tisztviselők pedig nyilvánosan elismerték, hogy az Egyesült Államok már az orosz inváziót megelőzően, február 24-én megkezdte az Ukrajnának szánt, használható hírszerzési információk átadását.

Egyébként nem minden csapást amerikai hírszerzői segítséggel hajtanak végre az ukránok. A hétvégén egy kelet-ukrajnai helyszínen járt Valerij Geraszimov tábornok, Oroszország legmagasabb rangú tábornoka, az őt célba vevő és állítólag megsebesítő ukrán támadáshoz például nem volt köze az amerikai hírszerzésnek.

Maguknak is köszönhetik az oroszok

A NYT cikke szerint nem csak az Egyesült Államok szolgáltat rutinszerűen információkat a kritikus orosz célpontok, csapatok és felszerelések mozgásáról, más NATO-szövetségesek is támogatják valós idejű hírszerzési adatokkal az ukrán hadsereget. Ráadásul az orosz tábornokok gyakran saját magukat teszik az elektronikus lehallgatásnak, amikor nem titkosított telefonokon és rádiókon keresztül kommunikálnak.

„Ez gyenge fegyelemről, tapasztalatlanságról, arroganciáról és az ukrán képességek nem megfelelő értékeléséről tanúskodik” – mondta Frederick B. Hodges, az amerikai hadsereg korábbi európai parancsnoka, aki jelenleg a Center for European Policy Analysis munkatársa.

Nem nehéz bemérni valakit, aki telefonon beszél egy tisztáson.

Az orosz katonai struktúra pedig önmagában sebezhetővé teszi a magas rangú tábornokokat, magyarázta Hodges. A központosított, felülről lefelé irányuló parancsnoki hierarchia csak a legmagasabb szinteknek ad döntési jogkört – szemben a decentralizáltabb amerikai struktúrával, amely számos harctéri döntést a rangidős sorkatonai állományra és a fiatalabb tisztekre hárít. Az orosz tábornokok ezért arra vannak kényszerítve, hogy személyesen tegyenek kockázatos utakat a frontvonalra, a logisztikai és hadműveleti kérdések megoldása érdekében.

Nyitókép: Valerij Geraszimov, az orosz hadsereg főparancsnoka (balra) és Szergej Sojgu védelmi miniszter (jobbra) az orosz elnök társaságában, Moszkvában, a hadügyminisztérium parancsnoki központjában, 2016-ban – Fotó: Mikhail Svetlov/Getty Images