„Magyarországon neurotikus légkör uralkodik” – az Orbán-rendszerről jelent meg könyv Németországban

A választáshoz időzítették a Berlinben élő magyar író és történész, Dalos György új, német nyelvű könyvének megjelenését. Az Orbán-rendszer — Magyarország tekintélyuralmi átalakulása (Das System Orbán. Die autoritäre Verwandlung Ungarns) című kötetről a Frankfuter Allgemeine Zeitung (FAZ) konzervatív lap írt cikket, amelyben felidézik: míg Orbán Viktor a 12 évvel ezelőtti választási diadala előtt központi erőtér létrehozásáról beszélt, a választási győzelem után már „fülkeforradalmat” emlegetett, amely szerinte új társadalmi szerződést jelentett Magyarország számára, ezt pedig a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezték el. Dalos György könyvének célja, hogy ennek az „Orbán-rendszernek” a működését mutassa be különböző nézőpontokból. Recenziójában a lap úgy fogalmaz:

Az író, történész nem titkolja ellenzéki attitűdjét, és egy egyre inkább tekintélyelvűen és kíméletlenül működő államról beszél. Egyúttal bírálja Orbán ellenfeleit, amiért nem tudtak kijönni a buborékból, amelyben – a kormány akarta szerint – csak a magukhoz hasonlókkal beszélnek.

A 18 fejezetre tagolódó könyvben Dalos egyebek mellett bemutatja, hogy a „dohányzás elleni törvény hogyan termelt jelentős hasznot a kormányhoz kötődő vállalkozóknak”. A dohányárusítás radikális visszaszorítása és monopolizálása után 2015-ben megalakult a Nemzeti Dohányboltellátó Kft., a konkurencia nélküli beszállító ugyanazon a címen működött, mint egy dohánygyártó cég, tulajdonosa pedig állítólag részt vett a dohányzásellenes törvény megalkotásában, írja a FAZ. Dalos a könyv egy másik részében kifejti, hogy

Magyarországon nem az oligarchák irányítják az államot, hanem az állam nevezi ki az oligarchákat. Orbán Viktort tehát a hatalom technológusaként lehetne jellemezni.

A FAZ cikke szerint a könyv nagy érdeme a problémák életközeli megközelítése. A dohányértékesítés mellett Dalos kitér a 2012 óta létező rezsicsökkentésre is, amelyet „nagy társadalmi-politikai puccsként" ír le, ugyanis közelebbről megvizsgálva a helyzetet, kiderül, hogy az egyéb megélhetési költségek és az adók növekedése hamar felülmúlta a hasznot.

„Az ellenzéknek azonban nem sikerült elmagyaráznia a hétköznapi embereknek, hogy az intézkedések nem tették lényegesen olcsóbbá a megélhetésüket. A budapesti kormány megtartotta a kommunikációs irányítást” – áll a cikkben, példaként pedig például a „Magyar falu” táblákat említi, amelyek emlékeztetik a lakosokat, hogy „kinek köszönhetik a jócselekedeteket. Egyelőre semmi jele annak, hogy ez a kommunikációs stratégia ne működne.”

Orbán és Putyin

Az események különös egybeesése, hogy a könyv megjelenésekor már zajlott az orosz-ukrán háború. A kötetben egy teljes fejezet mesél Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin különleges kapcsolatáról. A cikk szerzője megjegyzi, ez a kapcsolat nem egyik napról a másikra szövődött, és megszületésének része volt a paksi atomerőmű bővítésének ügye is. Hozzáteszi: ez mindenképpen magyarázatot igényel a külföldi szemlélők számára, akik azt gondolhatják, hogy 

a szovjet csapatok által levert 1956-os forradalom immunissá tette Magyarországot a Kreml iránti túlzott ragaszkodással szemben.

Dalos geopolitikai kontextusba helyezi ezt a kapcsolatot, és bemutatja, hogyan üldözték el Magyarországról a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetemet, miközben a magyar kormány a kínai Fudan Egyetem kampuszát akarja felépíteni. A recenzió kritikaként említi meg, hogy a könyv figyelmen kívül hagyja a visegrádi államok együttműködését. „Egyértelmű jelek mutatkoznak, hogy Budapest szisztematikusan eltúlozza a csoport jelentőségét, az Európán kívüli, mára elhomályosult bevándorlásra hivatkozva” –  áll a cikkben.

Dalos György: A Fidesz építette ki a frontvonalakat

A könyv szerzőjével a Deutsche Welle interjút is közölt kedden. A kormánypárti és az ellenzéki tábor közötti szakadékot firtató kérdésére Dalos György úgy válaszolt:

Magyarországon teljesen neurotikus légkör uralkodik. Hideg polgárháború dúl, ez az Orbán-rendszer hivatalos doktrínája

Az interjúban szóba került, hogy korábban Kövér László fideszes házelnök is hideg polgárháborút emlegetett, Dalos szerint ez a háború nem spontán indult, hanem meghirdették. Úgy látja, politikailag van egy EU-szkeptikus, nacionalista és tekintélyelvű vonulat és egy Európa-párti, nem nacionalista, némileg toleránsabb irányzat. „Sajnos az ebből fakadó társadalmi megosztottság valós, és nagyon agresszív szakaszba érkezett. Ha ma Magyarországon bármit kérdezünk egy új filmről, egy új könyvről, bármiről, akkor ez a mély megosztottság azonnal kiderül. Ez az agresszivitás megmérgezi az egész közéleti klímát” – magyarázta. Dalos egy olyan társadalmi „kísértetről” beszél, amelyet Orbán és pártja épített fel, a középpontjában pedig az a kérdés áll, hogy

Ki a magyar, és ki nem magyar? A legegyszerűbb esetben aki az Orbán-kormány mellett van, az igazi és tisztességes magyar. Aki ellenük van, az nem lehet igazi magyar. Szélsőséges esetekben ez az értelmezés nacionalista, rasszista jelleget ölt. Mert ki az a magyar, aki nem magyar? Nem svéd és nem orosz

– mondja Dalos György, aki ebből azt vezeti le, hogy azoknak kell lenniük, akiket a magyar történelemben „nem magyarnak” bélyegeztek: zsidók, romák, „vagy valamilyen idegen hatalom ügynökei”.

Dalos a problémákat abban látja, hogy a Szovjetunió széthullása, illetve a rendszerváltás után „túl könnyű” volt az átmenet. Szerinte az nemcsak békés volt, hanem egyfajta konszenzusban zajlott.

„Ez így szólt: mi vagyunk Magyarország, minden problémát meg tudunk oldani, ha először is a szovjet hadsereg elhagyja az országot, másodsorban Magyarország független köztársasággá válik, harmadsorban pedig megtaláljuk a helyünket az Európai Unióban. Az európai integrációtól szinte minden probléma megoldását várták. Úgy gondolták, hogy a szabad világ politikai és erkölcsi értékeinek átvétele Magyarországon virágkorhoz vezet. De ez nem történt meg. És ez vonatkozik a keleti blokk többi országára is. Túl sok volt az elvárás. Valamikor el kellett jönnie a szakításnak” – tette hozzá.

A történész arról is beszélt, hogy a magyar társadalom sosem volt egységes, azonban ami korábban, a 20. század fordulóján, a magyar parlamentarizmus virágzásakor nem létezett, „az az abszolút kibékíthetetlen gyűlölet”. A békeidőkben is makacs frontvonalak kialakítása a második Orbán-kormány munkája volt, véli Dalos György, aki szerint „az első Orbán-kormány idején, 1998-tól 2002-ig még lehetett beszélni a kormány embereivel, még ha ez nem is volt mindig kellemes”. Úgy látja: 15 éve még felháborító lett volna, ha a kormánypolitikusok nem kávézhattak volna az ellenzékkel. 

Ez most a norma. Nem beszélnek egymással. A gond az, hogy ez az állapot saját lendületet vett. A szakadás már a pártok küzdelmeitől függetlenül működik.

Feloldható-e ez a mély megosztottság belátható időn belül? – tette fel a kérdést a Deutsche Welle szerzője. Dalos György szerint ez nem feltétlenül az ellenzék választási győzelméről szól, „bár a szakadás megoldásának esélye természetesen nagyobb lenne, ha az eddigi vezetőket kiszavaznák. Mindenekelőtt véget kell vetni ennek a hideg polgárháborúnak, helyre kell állítani az egyensúlyt a társadalomban. Továbbra is létezhet két politikai tömb, de lehetővé kell tenni számukra a kompromisszumot egymás között.” 

A könyv szerzője úgy fogalmazott, „a választások eredményétől függetlenül azt gondolom, hogy Magyarországon stratégiailag az nyer, aki helyreállítja a békét. De nem látom, hogy ki rátermett, és ki képes erre.”

Nyitókép: C.H. Beck Kiadó