Csak a népharag söpörheti el Putyint

Ötödik napja tart Oroszország, vagyis inkább az orosz elnök Ukrajna ellen indított háborúja. A kevesebb mint egy hét alatt hatalmasat változott a világ, az európai, valamint a nemzetközi politika és diplomácia is rég látott egységbe forrt az orosz agresszorral szemben. Az Ukrajnában kialakult helyzettel kapcsolatban özönlenek a kül-és belpolitikai elemzések, esélylatolgatások, spekulációk, egyebek mellett arról, milyen következményei lehetnek annak, hogy Putyin hadserege villámháború és egészpályás, megsemmisítő letámadás helyett látványosan szenved, mert a sikeres gerilla-hadviselést folytató, hathatós nyugati támogatást élvező, honvédő ukrán hadsereg súlyos veszteségeket okoz az egyes jelentések szerint morálisan padlón lévő, fiatal sorkötelesekből álló orosz alakulatoknak.

Hogy az Oroszországot sújtó gazdasági szankciók, az ország teljes elszigetelődése miatt kibontakozó belpolitikai válság milyen irány(oka)t vesz, nehéz megjósolni. Külföldi elemzők egy része úgy gondolja, Vlagyimir Putyin belebukhat az Ukrajna ellen indított támadásba. Yuval Noah Harari, izraeli történész, író hétfőn arról írt a Guardian véleményrovatában, hogy az orosz despota már elvesztette ezt az értelmetlen háborút, és történelmi léptékű vereség felé halad. Az elmúlt órákban egyre több olyan vélekedést olvasni, hogy az invázió megindításáig politikai és gazdasági partnerként kezelt orosz elnök villámgyorsan vált a világ legmagányosabb, legmegvetettebb vezetőjévé, akit így vagy úgy, de mihamarabb el kellene mozdítani helyéről – különös tekintettel arra, hogy Oroszország atomhatalmi státuszára hivatkozva legutóbb már tömegpusztító nukleáris fegyverek bevetésére utalt.

Ungváry Krisztián friss Facebook-posztjában azt írta, hogy Putyin már nincs beszámítható állapotban, és abból a patthelyzetből, amibe magát manőverezte, menekvést jelenthet számára, „ha megnyomja azt a bizonyos gombot”. A történész szerint emiatt

előbb-utóbb azzal is szembe kell néznie, hogy esélyes, hogy saját emberei közül valaki épp e gomb megnyomásától félve agyonlövi.

A politikai gyilkosságról, mint megoldási lehetőségről beszélt Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa a Telexnek adott interjújában, igaz nem Putyinnal, hanem az ukrán elnökkel kapcsolatban. Rácz András szerint diverzáns és felderítő csoportjaik bevetésével az oroszok nagy valószínűséggel Volodimir Zelenszkij likvidálását tervezik:

Ez az orosz hadviselésnek mindig is szerves része volt, ahogy az is, hogy háború esetén az ellenség vezetőinek megsemmisítésére törekednek. Ez konkrétan gyilkosságokat jelent.

Rácz András emlékeztetett például az afganisztáni szovjet háborúra, ami azzal kezdődött, hogy egy különleges katonai alakulat megölte Amin Hafizullah afgán vezetőt. Ilyen sorsra jutott Dzsohar Dudajev, Csecsenföld első elnöke is: az első csecsen háború idején irányított rakétát lőttek ki rá. Érdeklődésünkre, hogy megtörténhet-e ilyesmi az orosz elnökkel is, Rácz András határozott nemmel felelt, kizártnak tartva, hogy kívülről ilyen jellegű támadás áldozatává válhatna Vlagyimir Putyin.

Egy neve elhallgatását kérő külügyi szakértő az rtl.hu-nak azt mondta, hogy igazából belülről sincs sok esély arra, hogy Putyint a saját környezetéből kiváló ellenlábasai likvidálják. Az orosz elnök ugyanis csupa olyan emberrel van körülvéve, akik 10-20 éve vele dolgoznak, akiknek karrierje kizárólag tőle függ. Számukra nem reális opció, hogy megpuccsolják Putyint, és Oroszország népei akkor majd elfogadják őket hálájuk jeléül új vezetőknek.

Oroszországban nem divat

Emögött az állhat, hogy Oroszországban, illetve korábban a Szovjetunióban sem volt hagyománya az efféle puccsoknak. A politikai elit csúcsán lévők általában kihalással váltják egymást, a teljesen kiöregedő főtitkárok, államelnökök közt nincsenek hatalmi harcok, az adminisztráció ebből a szempontból mindig összetartott. Még a legvéresebb diktátornak számító Sztálin is ágyban, párnák közt halt meg, vagy az igazán zűrös éveket megélt Borisz Jelcin, Oroszország első választott elnöke is kijelölhette lemondása után utódját – Vlagyimir Putyint. Nyikita Hruscsov volt az egyetlen szovjet vezető, akit párton belüli ellenlábasai elmozdítottak a hatalomból. Mihail Gorbacsov alatt pedig gyakorlatilag összeomlott a Szovjetunió, így az ország megszűnésével ő is megszűnt a Szovjetúnió elnökének lenni.

Az orosz hadsereg tiszti kara szintén hagyományosan nem játszik szerepet az orosz belpolitikai életben, a mindenkori katonai vezetők elfogadják a civil kontrollt. Szergej Sojgu védelmi minisztertől sem várható olyan lépés, ami Putyin ellen irányulna. Egyrészt hiába hadseregtábornok, nincs mögötte katonai karrier, a hadsereg magas rangú tisztjei nem támogatnák. Másrészt Sojgu igazi hajlékony személyiség, politikusi karrierje alatt minden orosz vezetőt kiszolgált (1991 és 2012 között minden orosz kormányban ő volt a rendkívüli helyzetek minisztere), nem valószínű, hogy pont most látná elérkezettnek az időt, hogy hatalmi játszmába kezdjen Putyinnal szemben, magyarázta a szakértő.

Kívülről alapvetően pont Oroszország atomhatalmi státusza az, ami óriási kockázatot jelent és megakadályozza Putyin likvidálását. Hiába tűnhet ugyan romantikus elképzelésnek egy Putyin bunkerére ráküldött cirkálórakéta, a nagyhatalmi politikai kultúrának nem része a rivális erőszakos kiiktatása. A múlt század hidegháborús évtizedeiben Fidel Castro volt talán az egyetlen, akit az USA megpróbált közvetlenül, katonai akcióval eltávolítani Kuba éléről. Mivel Oroszország jelenleg is ezerszámra rendelkezik nukleáris fegyverekkel, se az USA, se az Európai Unió nem fogja azt kockáztatni, hogy Putyin kezéből ellenőrizhetetlen orosz belpolitikai szereplőkhöz kerüljön a nukleáris elrettentő erők fölötti kontroll. Mint a szakértő rámutatott, a Szovjetunió megszűnése után is ez volt a Nyugat legfőbb aggálya, és alapvetően ennek köszönhető, hogy hiába volt a Szovjetunió az Egyesült Államok ellensége, masszív gazdasági segítséggel elérték, hogy 1991 után ne süllyedjen teljes káoszba a térség, Oroszország (avagy a Független Államok Közössége) ellenőrzése alatt tarthassa a szovjet atomarzenált.

A szakértő szerint önmagában nem lenne elég az se Putyin eltávolítására, ha súlyos pszichés gondokkal küzdene. A fentiekhez hasonló megfontolásokból sem várható, hogy a környezetéből hirtelen előállna pár elmeorvos, és megkérnék, hogy ugyan kedves Vlagyimir Vlagyimirovics, vegye már fel ezt a kényelmes zubbonyt, és hadd kísérjük el egy kellemes idegszanatóriumba pihenni. Egyetlen lehetőségként az merülhet föl, hogy az orosz lakosság föllázad Putyin ellen. Egy, a tüntetésekből kibontakozó esetleges népfelkelés, aminek során a rendőrség és a katonaság a nép mellé áll, elvezethet Putyin bukásához. Erre a szigorú gazdasági szankciók miatt látni valamennyi esélyt, hiszen a következő napokban, hetekben egzisztenciális kérdéssé válik az orosz emberek számára az Ukrajnában zajló háború, aminek hatását a saját bőrükön érzik. Márpedig az autoriter rendszerek lényege, hogy adnak valamit azért cserébe, hogy nincsenek szabad választások: viszonylagos jólétet, de legalábbis biztonságérzetet. Ha ezt a keveset is elveszítik, akkor az ilyen típusú vezetőnek elfogynak a támogatói, és ez elkerülhetetlenül a bukásához vezet.

Több mint testőr

Gyarmati István, biztonságpolitikai szakértő szerint nem elképzelhetetlen, hogy egy külföldről szervezett titkosszolgálati akció keretében megszabadítanák a világot a mentális problémákkal küzdő, kontrollt vesztett orosz elnöktől, de erre rendkívül kicsi az esély:

a vele szembenállók nem szoktak ilyen kockázatos akciókba belemenni, túl rizikós, az amerikaiknak vagy a franciáknak sem fér bele.

Az egykori NATO-nagykövet úgy látja, hogy nagyobb valószínűséggel belülről lehet számítani valamiféle Putyin ellen irányuló erőszakos lépésre. Ha történik ilyesmi, akkor semmiképp nem egy magányos merénylő teszi meg: esélye sem lenne Putyinhoz közel férkőzni. Sokkal célravezetőbb a népes testőrség egyik tagját beszervezni erre a feladatra. Gyarmati szerint Putyin környezetében, a hozzá közel állók közt lehetnek is olyanok, akik előbb vagy utóbb megelégelik az ámokfutását.

Hogy kik lehetnek ezek? Vagy az orosz oligarchák, vagy a hadsereg vezérkarából kerülhetnek ki azok, akik támogatnák Putyin eltávolítását. Ugyanis az orosz gazdasági, politikai, katonai elit egyes tagjai bizonyosan nem akarják majd vállalni a felelősséget azért, ha az ukrajnai offenzíva veszteségei elszabadulnak. Ennek már vannak is jelei, az elégedetlenség nő a hadsereg berkein belül, Putyin oligarchái közül is többen felemelték már hangjukat, a háború leállítását követelve.

Gyarmati István úgy véli azonban, hogy mindez csak elvi lehetőség, spekuláció, aminek mindaddig nincs jelentősége, amíg be nem következik:

ezeknek az eseményeknek az a természete, hogy amíg meg nem történnek, addig nem lehet esélyt latolgatni, vagy érdemben elemezni, milyen fordulatot vesz a dolgok alakulása.

Gyarmati szerint egyelőre nem valószínű, hogy Putyin lekerül a sakktábláról:

Igaz, hogy az utóbbi napokban kiadott videókon egy megszállott embert láttunk, de ez a cselekvőképességét nem befolyásolja. Putyin két éve el van szigetelve a külvilágtól a Covid-19 betegségtől való félelmében. Ezt a két évet a történelemtudományok tanulmányozásával töltötte, onnan merítette az ötleteit, valószínű, hogy fel van készülve minden eshetőségre.

Nyitókép: „külön helyet tartanak fenn számodra a pokolban” – olvasható egy lengyel tüntető tábláján. A világ több nagyvárosában, így február 27-én, vasárnap Krakkóban is hatalmas tömegtüntetést tartottak az orosz agresszió, az orosz elnök ellen. Fotó: Filip Radwanski/SOPA Images/LightRocket via Getty Images