Az áremelkedés egy 30 éve rendíthetetlen, korrupt rezsimet is elsöpörhet

Fegyveres felkeléssé fokozódtak a tüntetések Kazahsztánban: szerdán egy tucat tüntetőt öltek meg Almatiban, az összetűzésekben már több mint ezren sérültek meg. Az ország egyre inkább a forradalom felé sodródik, a napokban több ezer tüntető lepte el a legnagyobb kazah város utcáit, felforgatva az évtizedek óta rendíthetetlennek tűnő, elnyomáson, korrupción és személyi kultuszon alapuló rendet a közép-ázsiai országban. A városi parancsnokság közlése szerint a rendvédelmi szervek 13 tagja meghalt, 353 tagjuk megsebesült. Az az MTI által idézett dokumentum szerint az egyik halottat lefejezték.

A közösségi médiában terjedő videók és képek szerint a tüntetők rendőrautókat gyújtanak fel, kormányzati épületeket rohamoznak meg és lángra lobbantották a kormányzó Nur Otan párt regionális irodáját is.

Az indulatok azután szabadultak el, hogy a kormány januártól feloldotta az LPG-ként ismert cseppfolyósított kőolajgáz árplafonját. Kazahsztánban a legtöbb autó ezzel az alacsony szén-dioxid kibocsátású üzemanyaggal működik, amelynek ára az árstop eltörlése után szinte azonnal a duplájára nőtt. 

A tiltakozásoknak azonban mélyebb gyökerei vannak: a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek miatti haragot tovább súlyosbítja a tomboló világjárvány, valamint a valódi demokrácia hiánya. A New York Times arról ír, hogy bár Kazahsztán a világ egyik fontos olaj- és földgázkitermelője, a kazah átlagfizetés a kormány statisztikái szerint havi 570 dollárnak, azaz nagyjából 181 ezer forintnak felel meg, bár sokan ennél jóval kevesebből próbálnak megélni. 

A zavargások egyre inkább az autoriter kormány, a kiterjedt, állandó korrupció és a gazdasági javakat egy szűk politikai és gazdasági elit kezébe ügyeskedő rendszer kritikájának tűnnek.

Alkotmánymódosításokkal lett örökös vezető

A Kína és Oroszország között fekvő Kazah Köztársaság a világ legnagyobb területű, tengerparttal nem rendelkező országa, amelynek népsűrűsége az egyik legkisebb: akkora, mint Nyugat-Európa, azonban mindössze 19 millióan lakják. Az inkább csak nevében köztársaság vezetését kevesebb mint három éve vette át Nurszultan Nazarbajev örökös vezetőtől Kaszim-Zsomart Tokajev elnök.

A Kazahsztán elmúlt harminc évét meghatározó diktátor, Nurszultan Nazarbajev jellegzetes posztszovjet karakter, aki hatalmát még a Szovjetunióból mentette át: a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, majd a kazah kommunista párt főtitkára volt, mielőtt a függetlenné váló ország első elnöke lett volna. Ezt a posztot aztán 28 évig, 2019-es lemondásáig viselte – ehhez két, erősen irányított népszavazáson szentesített alkotmánymódosításra is szükség volt. Nazarbajev három évtizeden keresztük kíméletlenül elnyomta minden potencilis ellenfelét, szabad sajtó és ellenzék gyakorlatilag nem létezik az országban.

Az elnök szinte parodisztikus személyi kultuszt épített ki maga körül: a kazah városokban szobrai állnak – ezek közül legalább egyet most a tiltakozók ledöntöttek –, a fővárost, Asztanát pedig átnevezték Nur-Szultán bévre. 2010-ben felvette a „nemzet vezetője” címet, amit azután is megtartott, hogy 2019-ben lemondott az elnöki címről. A belső használatra szánt propaganda szerint Kazahsztán a világ legcsodálatosabb országa, és minden vezető csak azért jár oda, hogy jóban legyen velük, bár a politikai-gazdasági logika inkább azt diktálná, hogy a látogatásokat elsősorban a hatalmas földgázvagyon indokolja. Ennek jó példája, ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök 2015-ös kazahsztáni látogatását megrendezték: a magyar kormányfő papírról olvasta fel a láthatóan nem általa írt szöveget, amelyben agyba-főbe dicséri az ország fantasztikus fejlődését. Ezt a célt szolgálják Nazarbajev könyvének idegen nyelvű kiadásai is (magyarul 2014-ben jelent meg, a szerzőt akkor Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter méltatta Budapesten).

Nazarbajev a világ egyik legkorruptabb vezetőjeként ismert, aki a korlátlan hatalmat, illetve az ország nyersanyagforrásait saját maga és körei gazdagodására fordította. A The New Yorker című lap már 1999-ben arról írt, hogy egy svájci bankszámlán 85 millió dollárra bukkantak, ami a kazah elnökhöz köthető, és közvetve az állam kincstárából származik. A 2005-ben bezárt ellenzéki lap, a Respublika korábban arról írt, hogy Nazarbajev már az 1990-es évek közepén egymilliárd dollárt utalt Svájcba az állami olajbevételekből.

Nem csak alacsonyabb árakat akarnak

A tiltakozások fokozódásával a tüntetők követelései az alacsonyabb üzemanyagárakól a szélesebb körű politikai liberalizációra is kiterjedtek. A demonstrálók közvetlenül választanák meg regionális vezetőiket, szemben a jelenlegi, elnöki kinevezési rendszerrel. Tehát kiszorítanák azokat a politikai erőket, akik gyakorlatilag érdemi ellenállás nélkül irányítják az országot a Szovjetunióból való 1991-es kiválásuk óta. 

A nagyhatalmakat azonban látszólag hidegen hagyja, hogy Kazahsztánban hogyan tiporják az emberi jogokat és kihez kerül a nyersanyagok értékesítéséből származó közpénz. Kazahsztán mostanáig egy instabil régió politikailag és gazdaságilag stabil pillérének számított, még akkor is, ha ennek a stabilitásnak az elnyomás és autoriter berendezkedés volt az ára. A mostani felbolydulás a Financial Times szerzője szerint azért is fontos, mert rávilágíthat Oroszország, illetve Vlagyimir Putyin gyenge pontjaira. Oroszország a befolyási övezetébe tartozó államként tekint Kazahsztánra, amely stratégiailag érdekes fekvése mellett olaj-, földgáz- és uránérc-készletei miatt is értékes Moszkva számára. A kazah vezetés szorosan együttműködik Oroszországgal politikailag és gazdaságilag is, a mostani fejlemények tükrében leginkább hatalmuk bebiztosítása érdekében. 

A Kreml számára a felzúdulás azért is kellemetlen, mert a 2014-es ukrajnai és a 2020-as fehéroroszországi demokráciapárti tiltakozások után ez a harmadik felkelés egy tekintélyelvű, Kreml-párti vezetés ellen. Ez a káosz alááshatja Moszkva befolyását a térségben éppen most, amikor Moszkva nyíltan érvényesítené geopolitikai és gazdasági befolyását Ukrajnában és Fehéroroszországban. Nem csoda, hogy az orosz külügyminisztérium csütörtökön már arról kommunikált, hogy a kazahsztáni válság egy olyan kívülről sugalmazott kísérlet, amelynek célja erőszakos módon aláásni az ország biztonságát és integritását. 

A köztársaság normális életének mielőbbi helyreállításában vagyunk érdekeltek

– írták.

A zavargásokat Moszkvában a saját biztonságukat közvetlenül fenyegető veszélynek látják, az orosz „békefenntartók” Tokajev elnök első szavára, villámgyorsan vonultak be az országba, hogy „rendet tegyenek.”  

Szerdán Oroszország légi úton ejtőernyős csapatokat küldött Kazahsztánba az állami és katonai létesítmények védelmére, a kazah biztonsági erők támogatására. Ehhez a diplomáciai keretet a Moszkva-barát országokat tömörítő CSTO, azaz a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete adja, amelynek tagjai Oroszország és a volt Szovjetunió több tagállama, például Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Örményország, Tádzsikisztán is. Ezen államokban kivétel nélkül Moszkva-barát, változó mértékben diktatórikus államvezetés működik, tagságukkal pedig kötelezettséget vállaltak egymás megvédésére a belső és külső fenyegetésekkel szemben.  

Csütörtökön a Türk Államok Szervezete (a korábbi Türk Tanács) közleményt adott ki, amely szerint készek támogatást nyújtani a kazah kormánynak és az ország népének, ennek pedig érintőlegesen magyar vonatkozása is van. A 2009-ben alakult Türk Tanács Azerbajdzsánból, Kazahsztánból, Kirgizisztánból, Törökországból és Üzbegisztánból áll, Magyarország és Türkmenisztán pedig megfigyelőként vesz részt benne.

Egy lépés hátra

Csütörtökre azonban változni látszik a helyzet dinamikája. Az MTI híre szerint Kazahsztánban átmenetileg, 180 napra központilag szabályozzák a benzin, a gázolaj és az LPG árát. Az autógáz literenkénti ára 50-75 tenge (40 tenge=10 amerikai cent) között változik majd régiónként. Az árstop eltörlése után, január elején egy liter autógázért 120 tengét kértek, ez szította kritikus szintre az elégedetlenséget Kazahsztánban.

A kérdés az, hogy a kazah vezetés ezzel a lépéssel képes-e visszazárni a szellemet a palackba és kifogni a szelet a tiltakozók vitorlájából. 

Az Orbán-kormány már a második, 2010-es ciklusa óta szoros kapcsolatokat ápol Kazahsztánnal, erről bővebben korábbi cikkünkben olvashat.

Nyitókép: Lángoló rendőrautó Almatiban január 5-én. – Fotó: Vladimir Tretyakov / AP