Miért szökik vissza egy menekült Észak-Koreába?

Minden bizonnyal ugyanaz az ember szökött vissza Észak-Koreába újév napján, aki korábban Dél-Koreába menekült az elzárt országból a demilitarizált övezeten keresztül. Az 1990-es évek vége óta mintegy 34 ezer észak-koreainak sikerült eljutnia Dél-Koreába, közülük nagyjából harmincan tértek haza az elmúlt egy évtizedben. 

A dél-koreai védelmi minisztérium egy tisztségviselője elmondta, a 2020 novemberében érkezett férfi azt állította magáról, hogy tornász volt hazájában. Eddig nem találták nyomát annak, hogy kémkedett, vagy egyéb gyanús tevékenységet végzett volna. Sajtóértesülések szerint szökése után takarítóként dolgozott, anyagi nehézségei voltak. Egyik szomszédja elmondta, hogy látta, ahogy a férfi kidobta személyes tárgyait a szökése előtt.

Egy matracot és ágyneműt vitt a kukákhoz, amit furcsálltam, mert egészen újak voltak. Gondoltam rá, hogy megkérem, adja nekünk, de végül nem tettem, mert köszönőviszonyban sem voltunk

– árulta el a szomszéd. 

Negyedük a szegénységi küszöb alatt él

A szökés hírére újra fellángolt a vita arról, hogy megfelelően bánnak-e Dél-Koreában az észak-koreai menekültekkel, kapnak-e elegendő segítséget veszélyes szökésük után. Sokuk számára jelent ugyanis nehézséget, hogy beilleszkedjenek az állandó versenyre épülő dél-koreai társadalomba, és többnyire a szükséges képesítésük is hiányzik ahhoz, hogy elfogadható megélhetést biztosító állásokat vállaljanak. 

Rju Hjun Vo, aki Észak-Korea kuvaiti nagykövetségének ügyvivőjeként szökött el családjával Dél-Koreába, azt mondta, még az ő hátterükkel is nehéz felépíteni új életüket. Feleségével mindketten az észak-koreai Kim Ir Szen egyetemen végeztek, és azt remélték, hogy az északi társadalomról és gazdaságról szerzett átfogó ismereteiknek köszönhetően álláshoz juthatnak Dél-Koreában, de nem fogadták őket szívesen. Azt remélik, hogy lányuk Amerikában tanulhat majd, így neki már jobb lehetőségei lesznek.

A Wall Street Journalben idézett tavalyi felmérés szerint 

az észak-koreai menekültek csaknem ötöde gondolt már a visszatérésre. 

A legtöbben fizikai munkát végeznek vagy a szolgáltatóiparban helyezkednek el, ahol átlagbérük harmadával marad alatta a dél-koreaiakénak. Negyedük a szegénységi küszöb alatt él, ráadásul gyakran válnak pénzügyi csalások áldozataivá, mert nincsenek ismereteik a bankok működéséről és a pénzügyi rendszerről.

Diszkriminációval is szembesülnek

Azzal, hogy sikerül délre szökniük, nem érnek véget a megpróbáltatásaik. Szinte mindent újra kell tanulniuk az életről, a bankkártyahasználattól kezdve a képviseleti demokrácia működéséig. Az érkező disszidenseket átvilágításnak és titkosszolgálati kihallgatásnak vetik alá, majd három hónapot kell eltölteniük a kormány Hanavon nevű integrációs központjában, ahol olyan alapvető dolgokat tanulnak meg, mint hogy hogyan kell közlekedni, vagy hogyan találhatnak állást. 

Ezután még évekig segítik a lakhatásukat, képzésüket, elhelyezkedésüket, de el kell kezdeniük saját életüket élni. Nincsenek könnyű helyzetben, mert az észak-koreai és dél-koreai oktatás teljesen különböző, kevés munka van Dél-Koreában, amit az északi menekültek el tudnak végezni. A különbözőségük megmutatkozik társadalmi szokásaikban, életstílusukban, beszédmódjukban, akcentusukban is, és gyakran ütköznek előítéletekbe.

Egy férfi, aki 2010-ben szökött meg Észak-Koreából, a Deutsche Welle riportjában mondta el, hogy álláskereséskor több mint száz helyre küldte el önéletrajzát, amibe beleírta észak-koreai tanulmányait és munkatapasztalatait, de sehová nem hívták be interjúra. Amikor ezeket kihagyta az önéletrajzból, elkezdték hívni a cégek. 

Nincs sok támaszuk

A disszidenseknek súlyos lelki nehézséget jelent, hogy haza nem mehetnek, mert otthon árulóként tekintenek rájuk, el vannak vágva az otthonuktól, családjaiktól, barátaiktól. Sokan közülük súlyos traumát éltek át, de nem igazán tudnak arról, hogy milyen segítséget kérhetnének. Léteznek ugyan mentális segítő szolgáltatások a menekültek számára, de van hová fejlődni ezen a téren is. Ezt mutatja az az eset is, amikor 2019-ben Szöulban egy Észak-Koreából menekült nő hatéves kisfiával együtt éhen halt, és csak két hónappal később találtak rájuk. A nő szinte bujkált mások elől, és a hatóságok sem tettek túl sok erőfeszítést annak érdekében, hogy meggyőződjenek arról, minden rendben van-e vele. 

Csong Inszong, a menekültek letelepedését segítő Korea Hana Alapítvány elnöke azt mondta, a menekültek számára nyújtott segítségnek túl kell lépnie azon, hogy pusztán az anyagi önfenntartást teremtsék meg. Ez kevés, ha közben nem tudnak beilleszkedni a társadalomba: meg kell teremteni a párbeszédet a menekültek és a dél-koreai polgárok között, hogy elfogadják őket „szomszédokként”, és ne legyenek kitéve diszkriminációnak. 

Ők egy olyan országban éltek, aminek más a politikai és kulturális háttere, mint a miénk. Itt nem sok dologra támaszkodhatnak. Saját maguknak kell megküzdeniük az anyagi nehézségeikkel, miközben versenyezniük kell a dél-koreai emberekkel

– mondta a dél-koreai Egyesítési Minisztérium által létrehozott szervezet vezetője.

Hazacsalják őket

A disszidenseket Észak-Koreában árulónak és emberi szennynek nevezi a hatalom, de eközben az internetes propagandacsatornáikon az otthon maradt szeretteiket mutogatják, akik könnyek közt kérlelik őket, hogy térjenek haza, mert Kim Dzsongun megígérte, hogy megbocsátja a „bűneiket”. Észak-Korea másként is próbálkozik, hogy hazacsalja délre szökött állampolgárait. 

Dél-Koreában tavaly három év börtönre ítéltek egy nőt, aki korábban ezen a téren működött együtt az észak-koreai állambiztonsággal.

Amikor Dél-Koreába érkeztem, bevallottam, hogy mit tettem, hogy tiszta lappal indulhassak. Bár kényszerből cselekedtem, de itt azt mondták, hogy ez nem teszi semmissé a bűnömet

– írta a nő testvérének, aki szintén Dél-Koreába menekült. A bíróságon azt vallotta, hogy Észak-Koreában illegális tevékenységet végzett, Dél-Koreába menekültek pénzadományait segített eljuttatni otthon maradt hozzátartozóiknak. Az állambiztonsági minisztérium emiatt választás elé állította: vagy együttműködik velük, vagy börtöntáborba kerül.

A nő elmondása szerint egyértelmű volt, hogy ha életben akar maradni, akkor együttműködik, annál is inkább, mert 2007 és 2009 között már volt munkatáborban, amikor illegálisan átlépte a kínai határt, hogy élelmet szerezzen. Elismerte, hogy segített egy titkosügynöknek kapcsolatba kerülni egy Dél-Koreába menekülttel, akivel illegális tevékenysége során működött együtt.

A nő a titkosügynököt a saját férjeként mutatta be a menekültnek, és azt állította róla, hogy észak-koreai családoknak segít felvenni a kapcsolatot délre szökött rokonaikkal. A dél-koreai ügyészek szerint a titkosügynök három Dél-Koreában élő disszidenssel is kapcsolatba lépett, őket rokonaikkal is felhívatta, hogy térjenek vissza Észak-Koreába.

Két menekült haza is tért, ők később az észak-koreai tévében tűntek fel. Észak-Korea ugyanis a hazatérőket propagandacélokra is felhasználja, elmondatva velük, hogy mennyire szerencsések, hogy visszatérhettek az anyaföld kebelére, megmenekülve abból a „földi pokolból”, amivel Dél-Koreában találkoztak.

Nyitókép: MTI / EPA / KCNA