„Miért kellett anya nélkül felnőnőm?” – Bálint Emese igaz története!

A kis Emese a világ legtündéribb kislánya volt, ártatlan, angyalarcú kis csöppség, aki sajnos nem sokáig élvezhette édesanyja ölelő karját: a fiatal nő egyszerűen elhagyta az élettársát, az akkor kétéves Emesét és a hatéves fiát.

Az édesapa mindent megtett gyermekeiért, rengeteg munkát vállalt, de még így is nehéz sorsuk volt. Emese tisztán emlékszik azokra az időkre. Óvodás volt például, amikor hajléktalanszálláson laktak. Csak később tudtak albérletbe költözni.

Amikor Emese a nagyobb lett, többször érdeklődött édesanyja felől és az akkori körülményekről is, de az édesapja sosem adott választ, mindig elterelte a témát. Így hát nem tehetett mást a fiatal lány, csak várt. Várt a megfelelő alkalomra, arra, hogy ha már elég nagy lesz és erős, önerőből felkutatja az anyukáját.

Emesében rengeteg kérdés kavarog, de rengeteg olyan érzés, élmény is, melyet a múltból őriz: az anyák napja, a születésnapok, melyek mind keserűen és szomorúan teltek. Mikor Emese betöltötte a 18. életévét, akkor abban reménykedett, hogy a nagy napon feltűnik majd az édesanyja is, akihez majd odalép, bemutatkozik neki, és az idegen hölgy azt mondja, „Kenyeres Mária vagyok”.

A fiatal lánynak eddig két lehetősége lett volna, hogy édesanyjával találkozhasson, egyszer a bíróságon, és egyszer akkor, amikor nagynénje kinyomozta a nő hollétét. De a találkozó egyik alkalommal sem sikerült. Így a lány arra is fel van készülve, hogy a találkozás megint kudarcba fullad. Most azonban mi álltunk neki a keresésnek. Egy névvel és egy születési dátummal indultunk útnak, illetve azzal a telefonszámmal és címmel, amit még Emese nagynénje nyomozott ki - 10 évvel ezelőtt.

Kiderült, Mária pár kilométerrel költözött csak odébb, és jelenleg élettársával él. Emese édesanyja először elég bizonytalan volt irányunkban, de végül leülhettünk vele beszélgetni. A legnagyobb megdöbbenésünkre a feltett kérdésekre nem igazán kapunk választ, habár félszavakból megtudtuk, Mária Emese apját hibáztatja a történtek miatt. Úgy tűnik, mintha Mária már nem szívesen időzne a múlton, és már teljesen letett volna arról, hogy megismerje a gyermekeit.

Abban a reményben, hogy egy idegen környezetben jobban megnyílik Mária, egy kávézóba visszük, ahol ismét feltesszük neki azokat a kérdéseket, amelyekre nem kaptunk őszinte válaszokat. Mária még ekkor sem mutatja ki az érzéseit, és úgy tesz, mintha ő már beletörődött volna a sorsába, és kijelenti, csak egyetlen egyszer szeretne a lányával találkozni, utána soha többet.

Ám egy kis idő múlva, mikor Lilu megmutatja Emese képét a megtört asszonynak, és felolvassa a hozzáírt levelet, már nem bírja tartani tovább magát Mária. Az érzelmek eluralkodnak rajta.

Eközben Emese még nem tudja, hogy hamarosan találkozhat édesanyjával – egyetlen egyszer. A fiatal lány úgy izgul, mint egy kisgyermek.

A találkozás pont úgy történik, ahogy Emese megálmodta. Először bemutatkozik egymásnak anya és lánya, és Emese semmit sem tartott magában, őszintén, és nyíltan tette fel édesanyjának azokat a kérdéseket, melyek 21 éve nyomasztották.

Ám a valóság szomorú, ugyanis Mária még a saját lányával sem képes teljesen őszintének lenni, nincsenek igazi válaszok a kérdésekre. De talán az idő segít majd, hogy anya és lánya közelebb kerüljenek egymáshoz - Emese már nagyon megérdemelné, hogy végre megtudja, mi is történt vele a távoli múltban.

A teljes történetet ITT TUDOD visszanézni!