60 évnyi várakozás - Adorján Éva története
2018. július 4. 23:45
Nem lehet ép ésszel felfogni azt a sokévnyi várakozást, amit Éva élt át eddig. A tündéri hölgy hároméves volt, mikor utoljára magához ölelhette édesapját, akiről azóta semmit sem tud. Úgy érzi, nem várhat tovább, és végre szeretné magához ölelni azt a férfit, akinek az életét köszönheti.
Sokszor azt mondják, anya csak egy van, és apa lehet akár száz is. Ezzel a kijelentéssel Adorján Éva egyáltalán nem ért egyet, hiába adódott úgy, hogy a nevelő apukája tényleg becsülettel és szeretetben nevelte fel őt. Az a kötelék, ami egy lánygyermek és egy édesapa között van, nem írhatja felül semmi, ez egy olyan mély és szoros kapcsolat, mely egy életen át elkíséri az embert. A történethez hozzátartozik, hogy valójában nem is Éva keresett fel minket, hanem fia, Imre. A fiatal fiú jól ismeri édesanyja családjának történetét, és azokat a titkokat is, melyeket Éva már 64 éve magával cipel.
Imre édesanyja egy csodálatos szerelem gyümölcse, csakhogy egy házasságon kívüli szerelemé. Gizella (Éva édesanyja) Adorján Gyulához ment feleségül, akitől született egy fiú gyermeke. Az élet azonban úgy hozta, hogy egy nagyon rövid időre megromlott Éva édesanyjának és Gyulának a házassága, és az akkor 23 éves Gizella egy hónapra elköltözött a férjétől. Abban a rövid időben pedig Gizellára rátalát a szerelem, Hajdú Sándor személyében, és így fogant meg Éva.
Gizella, hogy kislányának a legjobb életet biztosíthassa, az akkor 18 éves bányászfiúval megszakította a kapcsolatot, és visszament Gyulához. A férfi megbocsátotta feleségének a félrelépést, de úgy döntött, elköltözteti családját Orosházáról, hogy Sándorral még véletlenül se tarthassa a kapcsolatot Gizella és a kis Éva.
Azonban nem teljesen úgy volt minden, ahogy azt Gyula gondolta: Éva ugyanis hároméves koráig tartotta a kapcsolatot Sándorral, többször találkoztak titokban. Ezeknek a találkozásoknak az emlékét Éva a mai napig őrzi: emlékszik, hogy sokszor evett dobostortát, mert ez volt a kedvenc édessége az édesapjának.
A titkos találkozások azonban akkor értek véget, mikor 1956-ban Sándor elhagyta Magyarországot. A férfi Németországba menekült, ahonnan még küldött fotókat lányának. Ezek voltak az utolsó pillanatok, amikor apa és lánya tudott egymásról valamit, ugyanis Éváék elköltöztek arról a címről, melyet Sándor ismert.
Imre szerint ahogy idősödik az édesanyja, úgy erősödik benne az édesapja utáni vágy. Kiderül, Imre is apa nélkül nőtt fel sajnos, így ő se bánná, ha legalább a nagyapját megismerhetné. Éva bevallja, hogy mikor nagykorú lett, a Vöröskereszttel próbálta megkerestetni édesapját, akiről nem volt túl sok információja. 1987-ben azonban érkezett egy hír: Düsseldorfban van Sándort. Mindezek ellenére sosem kereste fel Éva személyesen a címet, csupán pár levelet küldött Düsseldorfba, de azokra sosem jött válasz.
Mivel igen kevés információnk volt Sándorról, és hogy biztosra menjünk, DNS-mintát vettünk Évától, és elindultunk a Vöröskereszt által megtalált nyomon. Sajnos a düsseldorfi címen nem találtuk meg Éva édesapját, így tovább kellett keresnünk. Jobb ötlet híján egy düsseldorfi magyarokat tömörítő csoportba is beírtunk, ahonnan azonnal válaszolt egy Hajdú Sándor nevezetű férfi, aki épp Magyarországra tartott, és valóban kapott leveleket Évától.
Sándor vállalta, hogy kameráink előtt elmeséli fiatalkora történetét és azt: emlékszik a levelekre, de nem válaszolt azokra, mivel már akkor tudta, hogy valami félreértés történt, nem ő a keresett édesapa. Mivel nagyon meghatotta a törékeny nő története, és megértette, hogy Éva végletesen ragaszkodik egy általa elképzelt történethez és édesapához, Sándor belement, hogy tőle is vegyünk DNS-mintát, hogy ezzel is bizonyítsa: nem ő a vérszerinti apa. Éva izgatottan várta Lilut, és a híreket. Mikor meglátta Sándor videó üzenetét, szinte a lélegzete is elállt. Azonban hamar rá kellett jönnie, hogy ez a Hajdú Sándor nem az a Hajdú Sándor, akit ő keres. Ezt a DNS-minták is igazolják, nincsen rokoni kapcsolat Éva és Sándor között.
Mivel nem adtuk fel a kutatást, több nyomon próbáltuk megtalálni keresőnk igazi édesapját. Éva által emlegetett bányában is jártunk, amely persze már nagyon régen bezárt, viszont a valaha ott dolgozók adatait a mai napig őrzik: de sajnos nem találtunk Hajdú Sándor nevű férfiről szóló dokumentumokat. Végül a németországi magyarokat tömörítő csoportban is érdeklődtünk Sándor iránt, de nem érkezett újabb válasz.
Éva nem adja fel a reményt, és mindenkit arra kér, ha valaki a történet alapján felismerte Hajdú Sándort, akkor jelentkezzen a Keresem a családom! elérhetőségein, hiszen nincs más vágya a 64 éves hölgynek, csak az, hogy még egyszer érezhesse édesapja ölelő karjait.
A teljes történetet ITT TUDOD visszanézni!