Nyomor és pompa – Széles Iza és Lilu Peruban

Iza még pici lányka volt, amikor Peruban az akkori magyar nagykövet és felesége örökbe fogadták, és végül vele tértek vissza Magyarországra. Aztán tinédzserként tudta meg, hogy örökbefogadták, de ez nem változtatott semmin, szeretettel végtelen hálával tekintett a szüleire, akik – ahogy fogalmazott – ismeretlen emberek gyermekét vették magukhoz.

11 éves korában sajnos meghalt az apukája. De Izának szerencsére ott van még mindig az édesanyja és a nagymamája, akik bíztatva figyelik és támogatják őt perui családja felkutatásában.

Iza örökbefogadói, szülei semmit nem tudtak a kislány perui családjáról, hiszen Iza árvaházból került hozzájuk. Csak az anyakönyvi kivonata állt rendelkezésünkre a kutatáshoz, amiben Iza biológiai anyja és apja teljes neve szerepelt. Ám egy 30 milliós országban egy név édeskevés.

 

A stáb önerőből nem jutott semmire a tengerentúlon, ám sikerült magunk mellé állítani valakit, akit nem hagyott nyugodni a magyar lány története. Annak az árvaháznak a szociális dolgozója segített, ahol Iza nevelkedett hároméves koráig. Berta napokon keresztül járta Lima szegény negyedét, és megtalálta Iza legidősebb testvérét, Jessicát. Ő pedig tudta, hol van az édesanyjuk!

Iza fél és örült a hír hallatán, azt mondta, ez több, mint amiről valaha álmodni mert.

Peruba érkezvén Lilu először a testvérhez, Jessicához ment, aki lenyűgöző őszinteséggel beszélt gyermekkoráról és érzelmeiről. Elmesélte, hogy Iza anyját bántalmazták otthon, kidobták a házból, az utcán élt évekig, ahol rászokott a drogokra – ettől pedig mentálisan problémái lettek. Mára már ugyan leszokott a drogokról, de a környezetében zajló eseményekről csak nagyon keveset tud felfogni.

Iza életében óriási űr volt, hogy élete első több mint 3 évéről nem voltak emlékei, képei, de még információi sem. Épp ezért volt határtalanul boldog, amikor a stábbal együtt meglátogathatta az árvaházat, ahol a helyi sajtó kíséretében régi gondozója vezette körbe. Az az asszony fogadta őt, aki életének első időszakában a legtöbbet volt vele. És miközben a gyerekekkel játszott, megismerte a kicsi önmagát. A stáb is megdöbbent, amikor Iza azt közölte: ha élete abba a szakaszába ér, szeretne egy-két gyermeket ő is örökbe fogadni. Nem is akárhonnan: épp innen, Limából, ebből az árvaházból.

Mielőtt az édesanyjával és nagymamájával találkoztak, még sikerült bejutni a volt nagyköveti rezidenciára. A ma már magántulajdonban lévő ház rengeteg gyermekkori szép emléket idézett fel.

Másnap elérkezett a találkozás. Iza először külön találkozott a nővérével, és úgy borultak egymás nyakába, mintha életük legfontosabb dolgát kapták volna vissza. Talán így is volt.

Ezután a két nővér együtt mentek el az édesanyjukhoz. A nagymama nyitott ajtót, aki úgy fogadja Izát, mintha valami csoda történt volna és nem győzte mondani, hogy milyen gyönyörű az unokája.

Az édesanyjával találkozva Iza szembesült végül a valósággal. Az tudta, hogy egy elképesztően szerencsés lány, de a „mi lett volna ha…” kérdések válaszai egyszer csak ott voltak a szeme előtt.

Életének lehetséges másik fele. Nyomor, kilátástalanság… Ha ott marad, senki nem tudta volna meg, hogy milyen gyönyörű hangja van.

Az elképesztő kontraszt, a szegénység és luxus most már egyszerre van jelen Széles Iza életében. Úgy érzi: meg kellett ismernie azt, hogy honnan is jött valójában ahhoz, hogy tudja, merre tartson tovább.

 

A stábot is nagyon boldoggá tette a találkozás és az is, hogy a forgatás óta Iza rendszeresen beszél a nővérével, és már tervezi az újabb látogatást is Peruba.