József és Katalin története - a folytatás

Ám az élet jót is tartogatott a számára! 

Csodálatos örökbe fogadó szülőkkel áldotta meg őt a sors – Katalin a műsorban is mondta, hogy mindenkinek ilyen szülőket kíván.

Szóval ebben a helyzetben, ezzel a háttérrel állt döntés előtt: vállalja-e a forgatást, hogy Lilu közölhesse vele: ki az, aki nem tud nélküle élni. 

Mert ezzel azt is vállalnia kellett, hogy fény derül rengeteg titokra a múltból. Lilu így emlékszik vissza a forgatásra:
 

Azonnal megkedveltem Katalint, ezt a nagyon kemény, vagány, jókedvű, jó humorú, talpra esett nőt. Éreztem, hogy ez az érzékeny és értelmes asszony mélyen elfolytja azt érzéseit, rengeteg dolgot lezárt a múltjában, a hír az elevenébe talált.

Megkönnyebbültünk, amikor kimondta: látni szeretné a bátyját. Hát így sikerült teljesíteni József kívánságát, hogy találkozhasson a húgával. 
 

És azóta Katalin többször is járt a bátyjánál Dunaújvárosban. 

És bár a nagy találkozáskor nem volt hajlandó még csak átvenni sem, nemhogy elolvasni azt a levelet, amelyet az édesanya írt neki, később - József kívánságára - mégiscsak hajlandó volt megismerkedni az édesanyjukkal. 

Ez a találkozás - bár a Keresem a családom forgatása után, kamerán kívül zajlott - mégis megért volna egy külön kis filmet, legalábbis ezt mondják a részvevők. 

Jól alakul tehát a testvérpár élete: sokat beszélnek, gyakran találkoznak, közös ünnepet terveznek. Katalintól ezt a levelet kaptuk:

 

„Köszönöm az egész stábnak, amit értünk tettetek, hogy általatok megtaláltam a gyökereimet! Időközben találkoztam a vérszerinti Anyámmai is! Hát, az megint megért volna egy műsort!  A tesóm egy végtelenül szeretetre méltó ember és nélkületek nem ismertem volna meg soha!!! Nem is tudom, hogy a KÖSZÖNÖM elég-e az áldozatos munkátokért! Végtelenül hálás vagyok az egész STÁBNAK!”

Mi is köszönjük, és folytatjuk a munkánkat, hogy összehozzunk egymással elveszett családtagokat.