A tüntetőket gondosan távol tartják a klímacsúcstól, ahova az olajipar 600 küldöttet delegált – de vannak itt még fontos szereplők

Az RTL időjárás-jelentéseiben időről időre olyan tényeket, kutatási eredményeket is láthatnak a nézők, amelyek nem az előrejelzés, sokkal inkább az éghajlatváltozás témaköréhez kapcsolódnak. Az időjárás és éghajlat között márpedig nagy különbség van, ezt korábban mi is kifejtettük, ezért joggal merülhet fel a kérdés: mi keresnivalója van a klímaváltozásnak az időjárás jelentésben, főleg, amikor az az ember érzése, hogy már a csapból is ez folyik? Megmutatjuk.

Túl vagyunk az idei klímacsúcs, az egyiptomi Sarm-es-Sejk-ben november 18-ig tartó COP27 első felén. Bár vannak eredmények, a világot még nem sikerült megmenteni. Hiába a közel egy évszázadra visszatekintő és egybehangzó tudományos állásfoglalás, a szén-dioxid-koncentráció töretlenül nő, nem különben az autók száma az utakon, és úgy tűnik, a fogyasztásból sem szeretne senki visszavenni. Egyértelmű, hogy rengeteg teendő van még, amiből mindenkinek ki kell vennie a részét. A G20 vezetőinek éppen úgy, mint nekünk, átlagembereknek.

Szeretünk magunkra úgy tekinteni, mint aki csak passzív elszenvedője a körülötte zajló változásoknak. 15 éve talán több volt a klímaszkeptikus, mint aki „hitt benne”, mára azonban ez megváltozott. Amiben viszont nincs jelentős átalakulás, az a felelősségérzet. Azt sokan tudják, hogy globális felmelegedés van, és talán az is egyre inkább közismert, hogy ennek mi az oka. Ha viszont a megoldásokra terelődik a szó, ott már nagy a szórás. Kevesen gondolják úgy, hogy saját, mindennapi szokásaik kihatással lennének a nagy egészre, ezen pedig az sem segít, hogy jellemző hozzáállásunk szerint „miért tegyek én erőfeszítéseket, ha a szomszéd se tesz, sőt még a politikusok sem?” Érthető a felvetés, főleg akkor, ha nem látjuk, hogy ez a bizonyos felmelegedés milyen károkat okozhat nekünk hosszútávon, vagy nem vesszük észre, hogy már most is a pénztárcánkba nyúl.

Édeskevés, ami történik

Teljesen jogos elvárás, hogy a nagy változtatásokat, nagy döntéseket a világ vezető politikusainak kell meghoznia. A klímakonferenciák történetében szerencsére vannak sikerek is, de messze nem azok vannak túlsúlyban. Még mindig nem merték papírra vetni, hogy a szenet teljesen ki kell vezetni a gazdaságból, hogy az olajkutakat fokozatosan le kell építeni, a fejlett országok miatt szenvedő fejlődőket pedig meg kell segíteni. 

Vessünk egy gyors pillantást Sarm-es-Sejkre, nézzük meg, mi történt eddig a 27. klímacsúcson! 

Ahogy előzetesen is várható volt, a legégetőbb kérdés a klímafinanszírozás lesz. Kutatások is alátámasztják, hogy a klímaváltozás hatásainak sokkal inkább kitettek azok a kis és szegény államok, amelyek csak nagyon kis részben járultak hozzá a szén-dioxid kibocsátáshoz. A legmarkánsabb felszólaló Pakisztán miniszterelnöke volt, aki elmondta, idén olyan katasztrófákat élt át az ország, amelyért ők nem felelősek, mégis rengeteg áldozatot követelt, mind pénzben, mind emberéletben. Megszólalt Kiribati és Tuvalu vezetője is, 

az ő országuk egyenesen az elsüllyedéssel néz szembe, a tengerszint emelkedése és az egyre erősebb trópusi ciklonok közvetlen fenyegetést jelentenek rájuk.

A felajánlások egyelőre jócskán elmaradnak a várakozásoktól, mindössze az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland jelezte, hogy valamilyen formában hajlandó többet áldozni, de ez még kevés. A pénz egyébként rendelkezésre áll, hiszen akkora összeget költenek jelenleg fosszilis energiahordozó beruházásokra, mint amire egyébként a klímavédelemhez szükség lenne.

Persze vannak, akik igyekeznek tüntetéssel ösztönözni a politikusokat a szükséges lépések megtételére, de ezeket a tüntetőket a szervezők gondosan izolálták, és csak a rendezvénytől távol adtak nekik lehetőséget tábláik felmutatására. A lobbi másik oldala ennél jobban járt. A manapság különösen jövedelmező olajipar összesen mintegy 600 küldöttet delegált a konferenciára, amely több mint az összes olyan ország képviselője, akiket a leginkább érint a klímaváltozás. Az is kiderült, hogy 

a küldöttek között olyan orosz oligarchák is vannak, akik az EU szankciós listáján is szerepelnek.

Érdekes jelenség, hogy több afrikai vezető is amellett érvelt, hogy kapjanak támogatást országuk földgázkincsének kitermeléséhez. Az indoklás ismerős: „tisztább” energiaforrás, mint a szén, és ha a fejlett országoknak lehet, akkor nekik miért nem? A kérés pedig megértő fülekre talál, többek közt azon EU-s országokban, ahol nagyon is vágynak a nem orosz eredetű import gázra. Jól látszik, hogy még a legfontosabb irányelveket sem képes tartani a világ, ha kibocsátás csökkentésről van szó.

Vannak persze részeredmények is. A legígéretesebb változás a Világbankot érintheti, amelynek részleges átalakítását többen is szorgalmazzák. Mint azt Barbados miniszterelnöke is kimondta, egy múlt századbeli intézmény nem képes választ adni a jelenkor és a jövő kihívásaira, köztük a klímafinanszírozásra, hiszen ez a probléma akkor még nem is létezett. Van rá esély, hogy ebben látunk majd változást, ami egyben azt is jelentené, hogy globális méretű szolidaritási csomag jöhetne létre, ez esetben pedig ez lenne az idei COP legnagyobb eredménye.

A politikusokra tehát nagy feladat hárul, de ahogy látjuk, csak rájuk várni hiba lenne. Annál is inkább, mert 

a polgárok többet tehetnek, mint azt sokan gondolják. A sok kicsi sokra megy elv remekül érvényesül a kibocsátások terén, gondoljunk csak a nagyjából 1,4 milliárd autóra, amely nap mint nap az utakon pöfög, vagy a 1,5 milliárd műanyagpalackra, amit naponta (!) megvásárol és kidob az emberiség.

Arról is sokan megfeledkeznek, hogy a politika bár kijelöli az utat, de szeret megfelelni a társadalmi elvárásoknak is. A politikai rövidlátás nagyon jellemző, a döntéshozó szeretne szavazatot kapni, és ezért olyan törvényeket, rendeleteket (is) hoz, amelyeket elvár tőle a társadalom. Minél inkább áthatja a klímaváltozás elleni tenni akarás a közbeszédet, annál több teret kap a törvényhozásban is. De hogyan érhető ez el?

Az éghajlatkutatók rengeteg eredménnyel, kézzelfogható javaslattal, tudással látták el az emberiséget az elmúlt évtizedekben. Igen ám, de eszközeik végesek, amikor kommunikációról van szó. Szakcikkeket még a szakmabeliek sem tudnak olyan mennyiségben olvasni, mint ahogy azok születnek, a tudást összegző, a jelenkor legátfogóbb éghajlatváltozási dokumentumának számító IPCC jelentést pedig szintén többnyire csak politikai tanácsadók forgatják. 

Az időjósok szerepe

Itt kerülnek képbe az időjárás-jelentők. A televíziós bemondókat jellemzően a szakmával azonosítják, és több felmérés is azt mutatja, hogy az ő hitelességüket kevesen kérdőjelezik meg – függetlenül attól, hogy időnként bukik-e az előrejelzés, vagy sem. Nincs még egy olyan fórum, ahol időjárási, éghajlati témákat olyan széles rétegekhez lehetne eljuttatni, mint a híradó előtti vagy utáni 2-3 perces jelentésben. Ez pedig nemcsak lehetőség, hanem elvárás is. A tengerentúlon intézmények, projektek jöttek létre annak érdekében, hogy minél több időjóst ösztönözzenek arra, jelenítsék meg az éghajlatváltozást műsoraikban. 

Ennél jobb felületet pedig elképzelni is nehéz. A néző koncentrál, hiszen érdekli a másnapi időjárás, az idő szűkössége miatt pedig a meteorológus kénytelen röviden, tömören, lényegre törően fogalmazni, és a legszemléletesebb ábrákat bemutatni.

Van azonban még egy jó érv arra, miért kell helyt adni ennek a témának az időjárás jelentésben. Korábban is számtalanszor merült fel a kérdés egy-egy időjárási szélsőség, hőhullám vagy felhőszakadás után, hogy vajon a klímaváltozás okolható-e miatta. Míg erre a bevett válasz sokáig az volt, hogy „lehet, de nem tudjuk bizonyítani”, vagy pedig „nem kimondottan ez az esemény, de ezek sorozata a klímaváltozás eredménye”, addig mára egészen konkrét választ tudunk adni, hála az úgynevezett klímaattribúció tudományának. 

Mit jelent ez? 

Ha a közelmúltban történt egy rendkívüli időjárás-esemény vagy katasztrófa, akkor nem sokkal később számszerűen meg tudjuk mondani, mennyiben járult hozzá az emberi tevékenység a jelenség létrejöttéhez.

Itt tehát egészen szorosan összefonódik a két tudományág, nekünk, meteorológusoknak pedig megvan az eszközünk ahhoz, hogy minél többekhez eljuttassuk ezeket a fontos információkat, és megpróbáljunk a szemléletformálás eszközével hozzájárulni világunk megőrzéséhez. Erre teszünk kísérletet a szokásos, híradó előtti bővített időjárás-jelentésben, amelyet minden nap este 6 óra előtt láthatnak az RTL-en.

Nyitókép: Klímaaktivisták tüntetnek Sarm-es-Sejkben. Fotó: MTI/AP/Peter Dejong