Krokodilt vett feleségül egy mexikói halászváros polgármestere

„Velem leszel jóban-rosszban, a pofádat meg befogod” – körülbelül ezzel a lánykérő szöveggel vehette le a lábáról menyasszonyát a pár ezer fős indián település elöljárója. Az utóbbi kitételre nem a toxikus maszkulinitás, hanem a vőlegény testi épsége miatt volt szükség: leendő arája csupafog mosolya mögött ugyanis gyilkos ösztönök rejtőznek.

Ezért kellett összekötözött állkapoccsal oltár elé vezetnie a párjául választott krokodilt a regényes hangzású San Pedro Huamelula polgármesterének. A boldogító igent úgysem tudná kimondani, így viszont legalább nem áll fenn annak a veszélye, hogy a hitvesi csók közben esetleg leharapja senor Sosa orrát.

Indián hagyomány a krokodilnász

A helyi indián törzsek ősi hagyománya előtt tisztelgünk ezzel a szertartással. A krokodil volt a totemállatuk, tisztelete hosszú évszázadokra tekint vissza 

– magyarázza az első látásra különösnek ható rituálé történelmi hátterét.

A településen bevett szokásnak számít, hogy a közösség első embere szimbolikusan egybekel egy krokodillal.

A krokodil az állatok királynője. Ha elnyerjük jóindulatát, mindig jó lesz a halászzsákmány, a földeken pedig bőséges a termés

 – mondja az egyik nyoszolyólány.

Ennek megfelelőlen a helyi halászok kivetett hálókkal fogadják a menyasszonyt, hogy biztos megértse, miről van szó. Miután versben is elmondják neki, hogy sok halat várnak tőle, díszes pártát raknak a fejére, és kezdődhet a fiesta. A hüllő még azt is hidegvérrel tűri, hogy ölbe véve egyenként megtáncoltassák –  igaz, tiltakozni amúgy sem tudna, tekintve, hogy gúzsba kötve kell megülnie a saját lagziját.