Önzetlenül segít a falu apraja-nagyja

Gábort kétóránként meg kell fordítani, hogy ne legyenek felfekvései. A fiú most huszonegy éves. Négy éve van éberkómában. Édesanyja azóta ápolja.

„Négy éve történt, megállt a szíve, és a szívmegállás következtében oxigénhiányos állapotba került az agy, és azóta sajnos így vagyunk.”

Az egész falu összefogott, hogy a fiú terápiára járhasson. 6-8 hetente kell Budapestre vinni, de a család a kezelés költségeit a falubeliek segítsége nélkül nem tudná kifizetni.

„Ez a kezelés azért nem olcsó, a mentőszállítás szintén nem, mert nem fizeti a TB. És hát nekünk nagyon sokat jelent, hogy segítenek. Így tudunk eljutni” – mondta Bakos Ernőné.

Mióta a fiú beteg, mindenki kupakokat gyűjt. Egy hónap alatt negyven-ötven zsák is összejön. Kilójáért harmincöt forintot kapnak. A pénzt Gábor családjának adják.

„Körülbelül már százezer forintot sikerült így összegyűjteni” – mondta Katona Károlyné, a Napköziotthonos Bázisóvoda elnöke.

De nem csak őt segítik a falubeliek. Szinte minden jótékonysági akcióhoz elsőként csatlakoznak.

„Gyűjtöttünk az árvízkárosultaknak, a vörösiszap károsultjainak, aztán még határon túli magyar településeket is igyekeztünk segíteni. Sőt, Ukrajnába az árvízkárosultaknak is” – mondta Szabó Károlyné, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vöröskereszt vezetőségi tagja.

Legutóbb pedig szemétszedési akciót hirdettek. Az egész falu részt vett benne. Ezen kívül évente háromszor véradást szerveznek.

„Én még adnék, de nem vesznek, nem tehetek róla” – mondta Szabó Károlyné a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vöröskereszt vezetőségi tagja.

Tőle már a kora miatt nem vesznek, de emléklapjai is bizonyítják: már negyvenháromszor adott vért. Ez nem számít rekordnak a faluban. Kocsordon évente összesen csaknem háromszázan adnak vért.

Minden tízedik ember tagja a Vöröskeresztnek, és már kisgyermekkortól részt vesz mindenki a segélyakciókban. Nagyon sokan végeznek önkéntes munkát is. Kocsord a második olyan falu Magyarországon, ami kiérdemelte a humanitárius település címet.