Kult_ur.hu - Árvaházi proligyerek a hatalom csúcsán

KULT_UR.HU: A kulcsszó Aczél György

A 42. Magyar Filmszemle versenyfilmjei közé két RTL-es alkotást kiválasztott idén az előzsűri. A tudományos-ismeretterjesztő kategóriában Kormos Gyula Aczél Györgyről készített filmjét (kult_ur.hu) válogatták be. A dokumentumfilmek kategóriájába pedig bekerült Kollár Róbert és Lázs Sándor filmje, a Holtak országa.

Kormos Gyula Krisztián a kult_ur.hu rendezője, írója és vágója egy személyben, beszélt többek között arról, hogy milyen csomagolással lehet a fiatalabb generációkhoz közelebb hozni Aczél György különös életművét, és hogy szívesen álltak-e kamera elé a korszak támogatott, türt vagy éppen tiltott művészei.

„Kalandos” a film születése, évekkel ezelőtt született meg a gondolat, aztán szép lassan jutottál el a 145 perces műig. Hogyan?

XXI. század című műsor témájaként

indult, adás is készült belőle 2006 februárjára, de én tudtam, hogy ez egy sokkal nagyobb téma, így pályáztam az Magyar Mozgókép Közalapítványhoz, ahol először elutasítottak, majd egy évvel később ugyanazzal a szinopszissal megszavaztak támogatást egy 50 perces filmhez.

Folytattam a forgatásokat, egyre gyűlt az anyag és megfogalmazódott bennem, hogy ez a film több mint egy poszthumusz-portré. Az összegyűlt anyag láttán éreztem, hogy ebből meg lehetne csinálni az Aczél-korszak filmes lenyomatát. Az első verzió 90 perces lett, de rengeteg minden kimaradt belőle. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy egy ilyen gazdag nyersanyag birtokában nem úgy készítem el ezt a filmet, ahogy teljesnek érzem. Így lett végülis 145 perc a hossz. A Filmszemlére beneveztem és beválogatták a tudományos-ismeretterjesztő kategória versenyfilmjei közé.

Az elkészült forgatókönyv alapján ötvenhez közelített a lehetséges megszólalók száma. Érthető. Aczél munkájának emberek voltak a „tárgyai”: művészek, értelmiségiek, politikusok. Emberekkel dolgozott, embereket mozgatott, emberekkel bánt jól-rosszul. Olyan kapcsolati hálót épített ki és tájékozódott belőle naprakészen, ami ritkaság a magyar politika- és kultúrtörténetben. Ebből az ötvenből 18 szólal meg a filmben.

Érdekes, hogy éppen azok vállalták nehezebben a megszólalást, akik a tűrtek vagy tiltottak közé tartoztak. Rajk László például kerek perec elutasított, arra hivatkozva, hogy örömtelibbnek tartaná, ha azok beszélnének elsősorban, akik a rendszer kedvezményezettjei voltak. Csoóri Sándort két éven át üldöztem, már az interjú időpontját egyeztettük volna, amikor visszalépett. Nádas Péter kijelölte azokat a műveket, amelyeket el kellett olvasnom, mielőtt szóba állt velem. Kérését örömmel teljesítettem, ő pedig a kameránk elé ült.

Nem volt könnyebb a helyzetem azokkal sem, akik Aczél kedvelt művészei voltak. Makk Károly nagyon hosszasan kérette magát, Jancsó Miklós nemkülönben. Juhász Ferenc költő így utasított el: „Gyuriról nem beszélek, ez tabu!” A legnagyobb fegyvertény, hogy Csurka István egyedül nekem adott interjút ebben a témában. Őt szintén két éven át hívogattam, mire megpuhult és fogadott a balatoni birtokán. A képzőművészeknek, főleg a nonfiguratívoknak különösen nehéz sorsuk volt az Aczél-korszakban. Ők valahogy mégis könnyen ráálltak arra, hogy beszéljenek. Varga Imre szobrász azonban - aki egy időben még országgyűlési képviselő is volt - elutasított.

Aztán voltak tragikus esetek is. Gyurkó László, aki Aczél egyik legközelebbi embere volt először elvállalta az interjút, aztán lemondta. Győzködtem, újra elvállalta. Aztán tragikus hirtelenséggel meghalt. Nagyjából ugyanez történt Eörsi Istvánnál is.

Filmnyelvezet és felépítés szempontjából hogyan lehet emészthetővé, és emellett izgalmassá tenni ezt az időszakot azoknak, akik utána születtek/nőttek fel? És a mondanivalóját?

Ma már nem lehet egy ismeretterjesztő, dokumentarista filmet beszélő fejekkel megoldani. Az információkat, a mondanivalót, azokat a gondolatokat, amit a rendező közölni akar - tetszik, nem tetszik -, de be kell csomagolnia. Szórakoztatóan kell becsomagolnia. Ha valakitől én 145 percnyi figyelmet kérek, akkor meg kell tisztelnem azzal, hogy nem untatom és beavatom a történetembe, kézen fogom és átvezetem azon a hetven éven - és egy kicsit az utána következő húszon is - amely a film tárgyalt időszaka.

Célom az volt, hogy egy olyan alkotás szülessen, amely a mozgó képek elé szögezi azt a generációt is, amelynek nincs közvetlen tapasztalata a Kádár-Aczél-korszakról. Olyan képi, dramaturgiai és grafikai megoldások kikísérletezésére és felhasználására törekedtem ezért, amelyek túlmutatnak a hagyományos dokumetumfilmes formátumokon.

A film kezdetén elindul egy számítógép, a keresőablakba beíródnak a kulcsfogalmak, majd egymás után töltődnek be az adatbázisok (filmrészletek, archívok, interjúk, fotók, újságcikkek, elemzések, magyarázatok). A film végére, mire minden adatbázis kinyílik, a rendszer túlterheltté válik és összeomlik. Tételmondatként ezt követően jelenik meg az az üzenet, amelyre minden néző megadhatja a saját válaszát.

Miben érhető tetten ma Aczél életművének a hatása?

Kevés dokumentumfilmes dolgozat vállalkozik a múlt önkritikus elemzésére. Kényelmetlen a szembenézés önmagunkkal. Pedig a közhely igaz: a múlt köztünk, bennünk él. Ha azonban ez a múlt kibeszéletlen marad, nem lesz esély a párbeszédre, a következtetések levonására. Aczél György különös életműve és máig tartó személyes hatása a magyar történelem fontos és feldolgozatlan szelete. Halála óta felnőtt már egy korosztály, akik szintén érintettek, bár nincsenek is ennek tudatában. Elsősorban nekik szól a film. És, hogy miben, hogyan él tovább az Aczél-korszak? Ezt azért nem árulom el, mert erről szól a film. Te sem árulod el egy krimi kezdetén, hogy ki a gyilkos, mert akkor nincs értelme végignézni.

Feltetted-e magadnak a kérdést, hogy te vajon melyik besorolásba kerültél volna akkoriban?
Kosáry Domokos professzor, az MTA egykori elnökével készítettem egyszer egy életútinterjút, aki élete vezérfonalaként a következőket mondta akkor: "Ha száz emberből kilencven egy irányba szalad, te ne velük tarts, hanem azzal a tízzel, aki másfelé." A kult_ur.hu szereplői a tűrt, tiltott és támogatott sorsközösségben a kotta szerint nekik szánt szerepet játszották: részt vettek, alkottak, lehetőséget kaptak vagy nem kaptak, megtörtek, betörtek vagy kitörtek.

Nehéz egy diktatúra viszonyrendszerére visszatekintve meghatározni önmagamat, hogy engem vajon hová soroltak volna. Egész életemben igyekszem azt és úgy csinálni, amit a szívem diktál, amit fontosnak érzek. Sok esetben ez nem bölcs dolog, mert az ember gyakran falakba ütközik. Aztán részt vesz, alkot vagy sem, lehetőséget kap vagy nem kap. Megtör és megtörik, betör vagy betörik, de ha erős és elszánt, akkor utat tör magának. Számomra ez a filmem legnagyobb tanulsága.

A dokumentumfilm bemutatója május 5-én, csütörtökön a Filmszemle nyitónapján 20.15-kor, a Corvin Mozi Korda termében lesz. Az RTL Klub pedig nyáron, 3 részre bontva tűzi majd műsorára. (A film trailerét ide kattintva nézheti meg)