2010. november 4. 15:34
Imádom a technikai újdonságokat, de valóban szükség volt-e egy ilyen telefonra?
Kicsit messziről indítok, de talán a végén érthető lesz, hogy miért. Unokahúgom még csak másfél éves volt, amikor rájött, hogy a színes korongot a lejátszóba kell valami furfangos felnőttes trükkel behelyezni, hogy aztán a kedvenc Teletubbies figurák megjelenjenek a dobozban. Először elképedtem milyen okos kiscsaj. Amúgy az. Nagyon is, de ez meg is rémített kicsit. Attól ijedtem meg, hogy mennyire előttem jár ez a pici lány, és mennyi mindent kell már ilyen fiatalon felfognia, kezelnie. Neki már természetes a dvd, vagy az, hogy ma már öt évesen apja érintőképernyős telefonján és számítógépén játszik, mintha mi sem lenne normálisabb.
Azt hiszem, ez a tempó túl gyors. Pedig higgyék el, hiszek a fejlődésben és a technikai újdonságok szerelmese vagyok, de mióta láttam őt a dvd-vel a kezében a tv előtt topogni, hogy tegyem be a kedvenc meséjét, mindig elgondolkodom. Szükség van-e erre a villámgyors fejlődésre. Arra hogy egy pici gyerek már ennyi mindent ismerjen? Hogy szükségét érezze az életét behálózó technikának. Képes lesz-e lépést tartani az egyre gyorsabb fejlődéssel, és főleg, mi történik, ha nem lesz képes? Féltem őt. Az én generációmat is és édesapám kortársait is. Ráadásul apukám, aki 62 éves, már kicsit fel is adta a versenyt.
Abban biztos vagyok, hogy sokan alszanak majd a japán boltok előtt a fagyos, csontkocogtató hidegben februárban, amikor piacra dobják a 3D-s telefont. Büszkén jönnek majd ki a boltból, hogy elsőként vehetik kézbe a készüléket, de mire az első hívást elindítják, valahol, tőlük távol, egy jól szervezett japán üzemben, az egyik remek dolgozó már az övéknél is újabb, többet tudó és olcsóbb telefont szereli össze.
Azt hiszem, ez a tempó túl gyors. Pedig higgyék el, hiszek a fejlődésben és a technikai újdonságok szerelmese vagyok, de mióta láttam őt a dvd-vel a kezében a tv előtt topogni, hogy tegyem be a kedvenc meséjét, mindig elgondolkodom. Szükség van-e erre a villámgyors fejlődésre. Arra hogy egy pici gyerek már ennyi mindent ismerjen? Hogy szükségét érezze az életét behálózó technikának. Képes lesz-e lépést tartani az egyre gyorsabb fejlődéssel, és főleg, mi történik, ha nem lesz képes? Féltem őt. Az én generációmat is és édesapám kortársait is. Ráadásul apukám, aki 62 éves, már kicsit fel is adta a versenyt.
Abban biztos vagyok, hogy sokan alszanak majd a japán boltok előtt a fagyos, csontkocogtató hidegben februárban, amikor piacra dobják a 3D-s telefont. Büszkén jönnek majd ki a boltból, hogy elsőként vehetik kézbe a készüléket, de mire az első hívást elindítják, valahol, tőlük távol, egy jól szervezett japán üzemben, az egyik remek dolgozó már az övéknél is újabb, többet tudó és olcsóbb telefont szereli össze.
A modern közgazdaságtan szabályai szerint, hogy szükség van-e a most elkészült 3D-s mobiltelefonra, azt a kereslet dönti majd el. Várhatóan fogy majd mint a cukor. Részemről még kételkedem, hogy fontos lenne számomra, hogy a mobilom térben is megjelenítsen bármit. Egy biztos. Írhatok én akármit, a verseny tart. És aki nem bírja a lépést, lemarad. Egyre inkább, és ezt a hátrányt nagyon nehéz behozni.
Fotó: AFP
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem