Bolondos járműveken csónakáztak

Akinek nem ment a hajó, azon igyekezett, hogy másnak se menjen. A locsolás nem vetette vissza az ellenfelet, a közönség nagy örömére a futamot ők nyerték.

„Építkezésből kimaradt tetőléc, két traktorgumi a nagybácsitól, egy rozzant fürdőkád, emellett csavarok, ami nem újrahasznosítható” – mondta Öhler György.

Így készült a lábbal hajtható római szekér, amelyet a civilben asztalos csapattag tervezett. Ez a kézitekerővel hajtott alkalmatosság strandeszközökből készült. A versenyre olyan holmikból épített hajókkal lehetett nevezni, amelyeket eredetileg nem vízi szállításra szántak. Egy kört kellett velük a felsőtárkányi tóban megtenni.

Az ellenőrzési pontokon pingponglabdákat kaptak, majd a labdákkal minél gyorsabban célba kellett érni. Labdákat használtak a hajóépítéshez a helyi öregfiúk focicsapat tagjai is, a szertár összes labdáját kapuhálóval fonták körbe.

A plüsscica, mint vasmacska himbálózik a hajó végén. A zsűri a legötletesebb vízijárművet külön díjazta.

A tizenegy éves versenyzők két hétig szögelték a deszkákat, majd kannákkal bírták rá a hajót, hogy maradjon fenn a vízen. Bár már a rajtnál jócskán lemaradtak, lelkesen végigevezték a távot.

A focilabdák tényleg nem süllyedtek el, de az öregfiúk a vízbe borultak. A csapat végül változtatott a módszerén. Ketten eveztek, egy tolta, így mégis beértek a célba.