Guy Ritchie majdnem újra a régi

A Spíler történetének színhelye ugyanaz, mint a Blöffé és a Ravasz, az Agy és a Két Füstölgő Puskacsőé: a londoni alvilág sötét üzelmei, ki hogyan vág át kit és hogyan részesül a nagy léből. A tavaly készült Ritchie-film első harminc percére nagyon oda kell figyelni, eközben mutatkoznak be a szereplők, amolyan ki-kicsodaként, az egyik főhős narrációjában.

Aztán lassan bontakoznak ki a szálak, van itt minden: nagydarab orosz maffiózók, nagymenő brit vállalkozó egy eltitkolt és halottnak hitt rocksztár gyerekkel, no és egy fontos szerephez jutó festménnyel. Kapunk tipikus, Ritchie-s jeleneteket: drogmámorban fetrengő heroinisták, poénokkal teletűzdelt üldözési jelenetek, egy Ponyvaregényre emlékeztető, képregény-feliratokkal megspékelt tánc valamint vicces homoerotikus utalások – a meleg szambabár-simulás mindent visz. De valami mégis hiányzik a tökéletességhez.

Igaz, hogy megvannak a tipikus Ritchie-a alapanyagok, de kicsit olyan, mintha a frissen elvált rendezőből kifogyott volna a szufla. A 300-ból ismert Gerard Butler, vagy a legutóbb a Control menedzseri szerepében látott Toby Kebbell telitalálatok, de az egész olyan, mintha már ezt a filmet valahol láttuk volna. De sebaj, ahogy a Spíler legvégén látható szövegből sejthető ennek a filmnek lesz folytatása. Állítólag Ritchie trilógiát forgatna a Spílerből, a következő részt két év múlva csinálja meg. Addig is jövőre jön Sherlock Holmes az ő átiratában Robert Downey Jr.-al és Jude Law-val.

Ja, és a Spíler után egyvalami nem hagy nyugodni: mi a fene van a festményen? Remélem, ez is kiderül a következő részből…