Nagy Imre utolsó szavai

„Nagy Imre elsőrendű vádlott bűnös a népi demokratikus államiság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás bűntettében, és ezért őt a népbírósági tanács halálra és teljes vagyonelkobzásra ítéli” - ez volt az ítélet. Gimes Miklóst és Maléter Pált is halálra ítélték. Ők kegyelmet kértek, Nagy Imre viszont nem.

„Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek” – mondta Nagy Imre az utolsó szó jogán.

Az 50 évvel ezelőtti mondatokat most bárki meghallgathatta. A per hanganyagát hétfőn kezdték lejátszani a Nyílt Társadalmi Archívum épületében. A hét nap alatt összesen ezren mentek el, hogy megtudják, mi történt 1958 júniusában a tárgyalóteremben.

„Jöttek a hozzátartozók és jöttek teljesen egyszerű emberek, akik valószínűleg soha nem találkoztak eddig a jelenkor történeti dokumentumaival” – mondta Mink András történész.

És jöttek olyanok is, akik átélték az eseményeket. Beck József 1956-ban kamaszként részt vett az utcai harcokban. Azt mondja, ő akkor is tudta, hogy a népbíróság ítélete nem volt igazságos.

„Elszomorító, döbbenetes, hogy milyen dolgok ezek. Sajnálom, de már megtörtént, és ezen nem lehet változtatni” – mondta Beck József.

A népbírósági tanács kegyelmi tanáccsá nyilvánította magát, és elutasította a kegyelmi kérelmeket. A kivégzéseket a Kozmai utcai börtön udvarán hajtották végre 1958. június 16-án hajnalban. A holttesteket összedrótozták, kátránypapírba tekerték és jelöletlenül elföldelték a börtön udvarán. 1961-ben hamis nevek alatt az Új Köztemető 301-es parcellájában temették el őket, sokukat arccal lefelé.

A 301-es parcella sírjait az 1989-es újratemetést követően, tavasszal azonosította az exhumálást végző bizottság. Az újratemetés Nagy Imre és társai kivégzésének 31. évfordulóján volt. A megemlékezésen rengetegen vettek részt.