Már nem fizethetünk az 1 és 2 forintosokkal

A két legkisebb fémpénz kivonását az indokolja, hogy évről évre növekvő mennyiség „csapódott ki” a forgalomból, vagyis veszett el az elmúlt öt évben az egy- és kétforintosból. Az elmúlt öt évben esztendőnként az egyesből átlagosan 80 millió darabot, a kettesből 73 milliót nyomtak, amelyek előállítási költsége áfa nélkül 410, illetve 635 millió forint volt. Ez a névértékhez képest 4-5-szörös gyártási költség az elmúlt hónapokban csak növekedett, mert a felhasznált réz, nikkel és cink ára meredeken emelkedett a világpiacon.


Az ezerfős mintán, a közelmúltban az Magyar Nemzeti Bank megbízásából végzett felmérés tanúsága szerint az emberek 90 százaléka egyetért a kivonással, és 88 százalékuk már napra pontosan tudja is, mikor lesz ez. A válaszadók 85 százaléka nem fél attól, hogy saját anyagi helyzetét rontani fogja a két érme megszűnése, 10 százalék egyenesen pozitív változást remél. Több mint felük szerint az ország gazdaságára semleges hatása lesz a változásnak, csaknem harmaduk javulást remél ettől.

A kivonás után az erről alkotott törvényben rögzített kerekítési szabályokat kell alkalmazniuk a kereskedőknek és szolgáltatóknak: egyre és kettőre végződő összeget lefelé, 0-ra, háromra és négyre végződőt felfelé, 5-re, 6 és 7 esetén szintén 5-re, de lefelé, a 8-ra és 9-re végződő összegeket 0-ra, felfelé.

A felmérésben kapott válaszokból kiderül, hogy a nullához (10-hez) és az öthöz közeli összegeket elég magabiztosan kerekítik felfelé az emberek, de a sor közepén álló számok esetében sokan tévesztenek: az 1337 forint esetében csak 35 százalék nevezte meg a helyes összeget, az 1335-öt.

Sokan félnek attól, hogy - különösen az első időkben - emiatt gyakran le fog lassulni a fizetés a boltok kasszáinál. Az Magyar Nemzeti Bank javaslatára ugyanis a törvény úgy rendelkezett, hogy nem kell a bizonylatokon feltüntetni a kerekített összeget, hanem a műveletet a pénztáros végzi el fejben. Ennek oka az, hogy ne az egyes árucikkek árát kelljen módosítani, hanem csak a végösszeget, a pénztárgépek átállítása - hogy a műveletet azok végezzék el - viszont körülbelül 25 milliárd forintba került volna. Ez azonban azzal jár, hogy a gépek memóriájában lévő végösszeg és pénztárban összegyűlő bevétel el fog térni egymástól - hosszabb távon valószínűleg kiegyenlítve egymást a kevesebb és a több pénz. Ez a differencia azonban nem szabálytalan: a többlet „egyéb bevételnek”, a hiány „egyéb ráfordításnak” minősül és elszámolható. A kártyás fizetéseket a változás nem érinti.

Eddig 150 millió darab érme került vissza az Magyar Nemzeti Bankba - mondta el a Független Hírügynökségnek Iglódi-Csató Judit szóvivő. Ez csak töredéke az elvileg forgalomban lévő mennyiségnek. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint körülbelül egymilliárd darab egyforintos és 900 millió darab kettes van kint, bár ezek egy része már rég elveszett. A két érméből az embereknél, cégeknél és itt-ott lévő mennyiség értéke több mint két és fél milliárd forint.

A visszaváltás várhatóan március-április folyamán ugrásszerűen fog megnövekedni, amikor a jótékony célra gyűjtött érméket a címzettek átvették. Aki a következő fél évben a pénzügyi szolgáltatók valamelyikénél szeretné becserélni egy- és kétforintosait, az előzőleg tájékozódjon a feltételekről, például arról, hogy milyen válogatással, hány darabot, esetleg havonta hányszor vesznek be ingyen, és ha díjat számolnak fel, az mekkora.


Sokakban felvetődött, hogy jobb üzlet nem becserélni, hanem színesfém-kereskedőknek eladni az „aprókat”, ami mostanában, az alapanyagok jelentős drágulása miatt különösen igaz. Ez nem jogellenes, de a Magyar Nemzeti Bank nem támogatja ezt a megoldást, mert maga szeretné - közbeszerzési eljáráson kiválasztott - partner segítségével beolvasztatni, és így az ebből befolyó összeg az államkasszába kerül.