Tényleg érti egymást az ember és a kutya?

Az első űrutas: Lajka. Így ünnepelték 50 évvel ezelőtt világszerte a moszkvai kóbor ebet, akit rövid kiképzés után a Szputnyik 2 fedélzetén kísérleti céllal lőttek ki az űrbe Bajkonur városából. Lajka szervezetének űrbéli viselkedését ugyan nem sokáig vizsgálhatták a szovjet tudósok, miután néhány órával a Föld körüli pályára állás után elpusztult, mégis mindenki rendkívül büszke volt a halálraítélt kutyára. Benne látták a jövő ígéretét, amikor már ember ül az űrhajóban, túlélve a súlytalanság állapotát, a holdbéli telkek vásárlásának lehetőségéről még nem is beszélve.

Kutyakísérletek az ELTE-n

Fél évszázaddal később Budapesten az ELTE egyik kutyakísérleti szobájában semmi sem fenyegeti az állatok egészségét, sőt. Az itteni etológusok által kifejlesztett tárcsa segítségével pl. azt szeretnék megtudni, hogy Dodi mennyire gyorsan tanulja meg használni az ételadagolót, és amikor az megakad, kér-e - és ha igen, hogyan - segítséget gazdájától, Rékától.

Miklósi Ádám ELTE tanszékvezető etológus: „Erre fejlesztettünk ki egy ilyen speciális, mondhatni hungarikumot, ami egy hatalmas probléma a kutya számára. Megtanítjuk a kutyának először azt, hogy hogyan kell ezt megoldani, majd utána egy trükk által megakadályozzuk, hogy megoldhassa, és a kérdés, hogy ilyenkor mit tesz egy jószág?

Réka először látványosan finom falatokat rak a tárcsa alatti kis tálkákba, Dodinak – ha szeretné megszerezni – rá kell jönnie, hogy a felső korong forgatható, aztán arra is, hogy hogyan forgassa úgy, hogy hozzá is férjen az ételhez. Azután, hogy ne sokáig örülhessen, elrontják a berendezést, és Dodinak valamit tennie kell. Eleinte értetlenkedik, majd csak néz, néz segélykérően a gazdájára. A kísérlet megmutatta, hogy a kutya mennyire különbözik fajtársától a farkastól, ha nem jut hozzá az elrejtett falatokhoz.

Miklósi Ádám: „A farkas elkezdene dolgozni a probléma megoldásán, szétrágná, szétverné ezt a berendezést, a kutyáknál viszont azt várjuk, hogy ránéznek a gazdára, valamilyen módon jelzik azt, hogy problémába ütköztek, és hát itt most a gazda valamilyen segítségére lenne szükségük.”

És a gazda előbb-utóbb úgyis segít – ezt évezredek óta megszokhatta a kutya, aki persze szintén azon van, hogy mindent megtegyen az ember kedvéért. A kutya az ember nélkül ma már képtelen a továbbélésre, és ez 100 ezer év alatt genetikailag is kódolt tulajdonságává vált. Szüksége van az ember közelségére. Egy kiskutya például, amint képes járni, sokkal inkább követi a gazdát, mint az anyját, még akkor is, ha enni még csak anyjától kap.

De vajon a mi génállományunkat mennyire változtatta meg a kutya? Értjük őket, vagy csak találgatunk?

Francia etológusok magyarokkal együttműködve egy úgynevezett ugatásfelismerő programot készítették nemrégen, hogy kiderüljön, mikor miért ugat a kutya.

A kutya, az emberhez hasonlóan a tekintetével is beszél. A farkas, és a legtöbb főemlős rejteni próbálja, hogy éppen hová néz, hiszen akkor a kiszemelt zsákmányra könnyebben lecsaphatnának a falkatársak, ezért szembogara fehér helyett szürkébe vész. A kutya azonban már – alkalmazkodva az emberhez – szemfehérjével születik, hogy könnyebben kinézhesse szájunkból a falatot.

Csányi Vilmos, etológus: „A kutya tekintetét is lehet követni, és ami a legfontosabb, hogy a kutya érti, hogy a tekintettel jeleket lehet adni.”

Terápiás kutyák

Az értelmileg korlátozott gyerekek intézetében vagyunk. Bodzát a spánielt terápiás kutyának képezték ki, akinek a kedvéért a gyerekek szinte bármit megtennének. Gondolkodásukat, mozgásukat, beszédjüket szinte észrevétlenül  fejlesztik a kutya segítségével. Bodza birkatürelemmel tűri a gyerekek fokozott érzelem-megnyilvánulásait. Elég megtanulni pl. a kézjeleket, és a gyerekek úgy érzik, hogy a kutya rögtön megérti őket.

Néhány évtizeddel ezelőtt az a szó, hogy terápiás kutya teljesen ismeretlen fogalom volt. Ebből kiindulva valószínűleg el sem tudjuk képzelni, hogy miféle lehetőséget rejt még a kutya és az ember barátsága a XXI: században.