2008. január 29. 21:22
A rablót futni hagyjuk, az ájultat meg fekve. Nem segítünk. Ez az általános kép a magyarokról, nem vagyunk valami segítőkészek, ha bajba jutott ember mellé sodor a sors. De vajon miért? Mitől félünk? Csináltunk egy kis segítség-tesztet, amelyből megdöbbentő dolgok derülnek ki.
A büntető törvénykönyv kimondja, hogy minden ember köteles lenne segíteni bajba jutott embertársának. Tesztsorozatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy még ha nincsenek is tisztában a törvény szavával, pusztán emberiességből segítenek-e egymásnak a járókelők.
Öt próbálkozásból ál-tolvajunkat csak egyetlen egyszer állították meg. A többi esetben a tömött buszmegállóban álló emberek mozdulatlanul nézték a rablást.
Majd egy profi kaszkadőr segítségét kértük, hogy a tömött zebrán átkelve látványosan essen hasra. Ez már minősített eset. Egyértelmű, hogy alanyunk testi épsége ebben a szituációban veszélybe kerül. Mégis, tucatszor bukott el saját lábában kaszkadőrünk, és szinte senki nem segített neki…
