2007. szeptember 28. 18:53
Egyetemi állásbörzéken is hirdetik magukat a nemzetbiztonságiak. Azok a fiatalok, akik ezt a pályát választják, többszörös szűrőn mennek át a felvételi eljárásban, melyeken kiderül, bírják-e a fizikai és pszichikai megterhelést.
Viccesen azt szokták mondani, hogy a kémkedés a második legõsibb foglalkozás, ezért naivitás lenne azt feltételezni, hogy hazánkban most már nem folyik kémtevékenység vagy kémelhárítás. Addig azonban, amíg valakiből ma Magyarországon hírszerző vagy kémelhárító lesz, rögös az út. A Nemzetbiztonsági Hivataltól megtudtuk, hogyan működik a rendszer, és milyen követelményeknek kell feltétlen megfeleljen az ideális jelölt.
Mert hogy jelentkezni lehet. Akár az utcáról is. Persze ez nem jelenti azt, hogy végül fel is veszik az illetőt. A leendő nemzetbiztonsági tisztnek sokszoros szűrőn kell átjutni, míg olyan információk közelébe kerülhet, amelyek a nemzet biztonságával kapcsolatosak. Ilyenek a politikai élet, a kormányzati és más állami szervek, a gazdasági és tudományos intézetek, valamint Magyarország euro-atlanti integrációjával összefüggõ információk.Az ellenérdekelt titkosszolgálatok elsősorban ezekre az adatokra, információkra vadásznak! A Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai pedig őket próbálják lefülelni.
Emellett persze feladatuk az alkotmány-védelem, a terror-elhárítás, a kiemelt állami vezetők védelme, a fontos, bizalmas munkakört betöltők ellenőrzése és az állam elleni bűncselekmények vagy az államtitoksértés felderítése.
Felvételizni ide hosszadalmas folyamat. Az írásbeli előszűrésen az általános műveltséget és a tájékozottságot mérik kérdőívvel, majd valamely globális társadalmi problémáról kell kétoldalas esszét írni. Akinek ez jól sikerül, annak következik egy négyszemközti beszélgetés valamelyik humánpolitikai munkatárssal. Aki ezen a szűrőn is átjut, mehet a Felvételi Bizottság elé, ahol váratlan, meglepő kérdésekkel tesztelik a jelentkező alkalmasságát. Előfordult például, hogy a jelöltnek egy cserepes virágot kellett rövid idő alatt keríteni, vagy a közeli posta üzletszabályzatát megszerezni. Másvalakitől pedig azt kérték, emlékezzen vissza arra, hány és milyen típusú autó állt az épület előtt, amikor megérkezett a felvételire.
A bizottság ezután javasol, de a főigazgató dönt, hogy ki folytathatja a felvételi eljárást, aminek ekkor még kb. csak a közepén járunk. Következik a pszichológiai vizsgálat, és ha minden rendben, a teljes körű egészségügyi alkalmassági. A már jól „átvizsgált” páciensnek aztán kijelölik a beosztási helyét, de ez korántsem jelenti azt, hogy már sínen van. A jelölt ugyanis ekkor kerül a szakmai területek vezetői elé, akik arról döntenek, hajlandók-e fogadni őt. Ha igen, akkor következhet a jelentkező „C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzése. Vagyis nem egyszerű bejutni!
Akinek ez sikerül, az komoly elvárásokkal, szigorú követelményekkel és áthághatatlan biztonsági előírásokkal találja magát szemben. A Nemzetbiztonsági Hivatalnál már az épületbe sem egyszerű bejutni (még akkor sem, ha az ember újságíróként érkezik). Először a biztonsági szolgálat munkatársai ellenőrzik az igazolványokat, és minden belépni szándékozónak le kell adni a mobiltelefonját. Kép és hangrögzítő eszközöket sem lehet bevinni a hivatalba.
Az úgynevezett „műveleti tisztek” valamennyien egyetemi vagy főiskolai végzettségűek, vagyis legalább 3-5 évet eltöltöttek már valamely feldőoktatási intézményben (pl. mérnökök, közgazdászok, pénzügyi szakemberek, orvosok, jogászok vagy informatikusok). A polgári végzettség után pedig speciális szakmai képzést kaptak. Minden új munkatársat egy év próbaidővel vesznek fel.
Az elméleti képzés keretében jogi, gazdasági, politológiai, társadalom-tudományi, pszichológiai, kommunikációs ismereteket tanulnak. A különböző területeken tevékenykedő hallgatóknak el kell sajátítani az egyes kultúrák speciális magatartási, vallási szabályait, részletesen és napra készen meg kell ismerniük az államigazgatás felépítését, az egyes kiemelt intézmények (minisztériumok, rendvédelmi szervek, az igazságszolgáltatás intézményeinek) hierarchiáját, belső felépítését.
Elsajátítják ezen kívül a titkos információgyűjtést. Lehetőségeiket törvény szabályozza. Információs rendszereket hozhatnak létre és alkalmazhatnak, titkos kapcsolatokat létesíthetnek, sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdákat állíthatnak fel (például titkos iratokat, tárgyakat impregnálnak sötétben világító szerrel). Beszélgetést lehallgathatnak, és ezt rögzíthetik is, hírközlési rendszerekből és egyéb adattárolókról információkat gyűjthetnek, lakást titokban átkutathatnak, az itt történteket technikai eszközökkel rögzíthetik, levelet és egyéb postai küldeményt felbonthatnak, ellenőrizhetnek és azok tartalmát rögzíthetik.
Meg kell tanulniuk gyorsan és hatékonyan kapcsolatot teremteni a társadalom legkülönfélébb tagjaival, és villámgyorsan dönteni bármilyen váratlan helyzetben.
Az intézet statisztikája alapján az átlagos munkatársuk 1968-as születésű, legalább egy gyermeke van, diplomás, és beszéli az angol, arab, cseh, eszperantó, francia, horvát, japán, kínai, lengyel, lovári, német, olasz, orosz, perzsa, román, spanyol, szerb, szlovák, török, ukrán nyelv valamelyikét.
A Nemzetbiztonsági Hivatal központi épületén túl minden megyében működik területi kirendeltség. Az összes objektumban együttesen mintegy ezer munkatárs dolgozik. 58 százalékuk férfi, 42 százalékuk nő. Egy dologban azonban mindannyian megegyeznek - a munkájukról nem beszélhetnek!
