2007. június 24. 16:31
Nincs elég pénz és ember, és nincsenek megfelelő programok az Irakból hazahozott sérült veteránok kezelésére, illetve utógondozására. Ezt állítja az amerikai védelmi minisztérium egészségügyi igazgatóhelyettese.
A szerencsésebb veteránok a legjobb eszközöket, a legjobb kezelést kapják. De ők vannak kevesebben. A többség kitüntetést kap, de sokaknak a legalapvetőbb egészségügyi ellátásért is küzdeni kell.
A modern felszerelésnek köszönhetően a háborúban megsebesülő katonák többsége túléli Irakot. Négy év alatt 3500-an haltak meg, a sérültek száma viszont ennek legalább a tízszerese.
'Eltört a karom, összeomlott a tüdőm, tüdőgyulladást kaptam, szívburok-gyulladásom volt, eltávolították a lépem, repesz volt a jobb lábamban' - sorolta sérüléseit egy háborús érdemeiért kitüntetett veterán.
Ráadásul több ezren úgy sérülnek meg, hogy az nem látszik. A robbanás okozta nyomás észrevehetetlen sérüléseket okozhat az idegrendszerben. A katonák zavarttá, idegessé, depresszióssá válhatnak. De többségük még a tünetek jelentkezése előtt, 72 óra elteltével újra szolgálatba áll. Ezekre a sebesülésekre, a sérült veteránok ilyen áradatára nem készült fel az amerikai hadsereg.
'Nincs elég emberünk, pénzünk, és a programunk arra, hogy a pszichés sérültekre megfelelően figyelni tudjunk' - állítja a washingtoni védelmi minisztérium igazgató-helyettese.
Az Irakból hazatérő katonák egyharmadát kezelték pszichológusok. Ezek egyharmadánál súlyos lelki és idegrendszeri problémákat találtak.
Hogy a sebesült veteránok akár élethosszig tartó kezelése mennyibe kerül majd az amerikai államnak, nehéz megbecsülni. A Harvard Egyetem egyik közgazdásza az összeget 250 és 650 milliárd dollár közé teszi.
