2007. június 12. 14:45
Magyarországon egy-egy albumuk több százezer példányban jelent meg, és az állami hanglemezkiadó sokat keresett rajtuk. Annak viszont nem örültek volna, ha a zenekar nyugaton sztárrá válik. Hogy mekkora sikerük volt kint, csak rövid tudósításokban számoltak be.Amerikában készült filmfelvételeket nem mutattak be, eddig.
A Lokomotív Gt 1971-ben alakult. Olyan zenészekből, akik országosan ismert zenekarokból váltak ki. Barta Tamás a Hungáriából, Laux József és Presser Gábor az Omegából, Frenreisz Károly a Metróból. Mert mást akartak, mint amit a korábbi zenekaraikban játszottak. A szöveg többségét Adamis Anna írta. Adamis A. ahogy a lemezeken állt nevének rövidítése, ezért sokan azt hitték, hogy férfi. Különösen akkor, ha meghallgatták az álomarcú lány, vagy kékasszony című dalokat.
Adamis Anna szerint nem kell csodálkozni, hogy ilyen szövegeket írt, és egy férfi nevében: „A szerelem lényege, valahol ugyanaz, de el tudtam elképzelni, hogy hogyan hangzik attól, aki előadja.”
Az első dalok jól sikerültek, még a zeneipar döntéshozóinak - Erdős Péternek, Bors Jenőnek és Beck Lászlónak - sem voltak kifogásaik. Az LGT zenéjére nyugaton is kíváncsiak lettek. A vasfüggöny túloldaláról különlegesnek tűntek. Meghívták őket Angliába, később Amerikába. A nyugati közönségnek tetszett, amit a színpadon látott, arról viszont, hogy mi zajlott a színfalak mögött, semmit sem tudhattak.
Laux József mindig vigyázott a szavaira, amikor interjút adott:' Minden egyes amerikai rádióriportnál tudtam, hogy ez a szalag megy máshova is, igyekeztem úgy válaszolni azokra kérdésekre, amelyekre lehetett volna sokkal elképesztőbb válaszokat adni, csak direkt nem akartam.”
A Frenreisz Károly kiválása után Somló Tamással felálló bandát, Jimmy Miller, a Rolling Stones korábbi producere támogatta. Tv-műsorok, lemezfelvétel, koncertek jöttek egymás után, egy kis kitérővel. A magyar együttesek külföldi fellépéseit szervező Interkoncert ugyanis arra kötelezte a zenekart, hogy szakítsa meg az amerikai turnét és utazzon Turkuba, Finnországba. Egyetlen fellépésre. Pedig óriási sikerük volt a tengerentúlon.
Az egyik legnagyobb fesztiválon, Ozarkban is játszhattak, több százezer ember előtt. Sikerüket egy furcsa ügy árnyékolta be. Úgy kezdődött, hogy a koncertek közben verekedés tört ki, a zenészeket ezért helikopterrel szállodájukba vitték. A gépen Somló helyet szorított egy amerikai lánynak. Másnap reggel nem várt vendégek kopogtattak az ajtón.
„Kinézek az ajtón” – emlékszik vissza Somló – „ott áll a csaj, meg a rendőrök, fekete napszemüveg, cowboy kalap, ilyenek. A csaj meglátott engem és azt mondja: ez az, a zsaru benyúlt, kihúzott az ajtón, alsó nadrágban és megbilincselt.”
Somlót azzal gyanúsították, hogy megerőszakolta a lányt. A valóságban semmi nem történt, később kiderült, a nő az egészet kitalálta. Ez a turné volt az, amelyen a gitáros lelépett, és az Egyesült Államokban maradt. Barta Tamás “disszidálása” nem maradt következmények nélkül, külföldi fellépések szóba se jöhettek. Az együttes és legújabb lemeze is tiltólistára került.
Bartát Karácsony János váltotta, aztán jött a következő kilépés. Az LGT ötödik születésnapját ünnepelte, a doboknál még Laux Józseffel. Ő volt a zenekar vezetője, harcolt a lemezkiadóval. Aztán elege lett. Ahogy mondja, megragadta a nagy lehetőséget: egy tengerentúli ajánlatot.
Laux nem érzi úgy, hogy cserbenhagyja társait: „Ez egy rossz óhéber duma, hát nincs itt cserbenhagyás, mindenki felnőtt ember volt, mindenki azt csinált, amit akart.”
Laux kiválásával nemcsak az egyik tagja, a szövegírója is változott a zenekarnak. Az új szövegíró Sztevanovity Dusán lett. Szerb az anyanyelve, de azt mondja: dalokat csak magyarul tud írni. Amit legépelt, ment a sanzonbizottság elé. Ők döntöttek, hogy mi jelenhet meg és mi nem. Ez nem ment át, hogy “amíg osztod a lapot, veled játszol jól, de milyen jogon oszt az, aki csak beleszól” – azt mondták, hogy ezt már nem – emlékszik vissza a nehézségekre Dusán.
Közben a Lokomotív Gt újra kifutott a nyugatiból. Angliába hívták őket, a híres Abey Road-on vettek fel egy angol nyelvű lemezt. Koncerteztek újra világsikerért. De nem jött össze. Az LGT mögött nem volt pénz, hiányoztak a reklámok, és nyolcvanas évek angol zenekarai túl erős konkurenciát jelentettek.
Presser Gábor szerint esélyük sem lehetett. Mást akart már a világ: „Angliában akkoriban csupa gyönyörű csávó volt, húszévesek voltak, melírozott hajúak, karcsúak voltak és egy részük jól is zenélt, abban a világban rájöhettünk volna, hogy nincs keresnivalónk.
Az együttes a kilencvenes években már csak néha adott koncertet, mindenki külön utakon járt. A hosszú hallgatást koncertekkel törték meg a nyugati pályaudvaron. A dolog szépséghibája az volt, hogy mindegyik a búcsúzásukról szólt.
De aztán 5 évvel később újrakezdték. Sándor Pál készített róluk egy filmet. A rendező szerette volna, ha új számokat írnak. Összejött. Egy lemezt is kiadtak, és újra el kezdtek koncertezni. Lettek támogatók, akik pénzt adtak ahhoz, hogy úgy és azt játsszák, ami akarnak.
Presser Gábor tiltakozik a gondolat ellen, hogy nosztalgia zenekart vezetne. “Ha a múltunkból akarnánk élni, akkor elmennénk délelőtti tévéműsorba play-backről gágognánk, felvarratnánk az arcunkat. Szoláriumoznánk, és azt mondanánk, hogy itt vagyunk, semmi nem változott. De nem ez van, Játszunk, azt, amit akarunk, úgy ahogy akarunk.”
