2007. április 27. 10:30
A festőművész nevét, alkotásait szerte a világban ismerték, képei Tokióba, Oszakába, Prágába, Londonba, Ausztriába és Szlovákiába is eljutottak. Pleidell János 91 évet élt.
Pleidell János alkotói világára elsősorban a népi hagyományok, szülőföldje természeti szépségei, valamint az Olaszországban szerzett történelmi és művészeti ismeretei hatottak a legerőteljesebben. Tehetségének kibontakoztatásában mesterre, segítőtársra talált Aba Novák Vilmosban, a római iskola legnagyobb alkotójában, akik tisztelt és mesterének tekintett.
Aba Novák Vilmosra egy korábbi interjúban így emlékezett: „Odakerültem hozzá, tanársegéde is voltam…később aztán maga mellé vett, nála is laktam…Roppant egyszerű, szigorú, egyenes és önvilágában feltétlenül hívő ember volt. Tehát nem lehetett befolyásolni azzal, hogy más mit csinál….rendkívül szellemes, egyenes, becsületes, nagyszívű embernek ismertem.”
Pleidell János a prágai Károly Egyetem építészeti tanszék rajz fakultásán tanult, de ösztöndíjasként a párizsi Julian Akadémián is megfordult. 1938 és 1940 között Aba Novák Vilmos keze alatt tanulta a festészetet a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, melyet kitüntető eredménnyel végzett el.
1947-ben rendezte első gyűjteményes kiállítását, és ebben az esztendőben lett a Magyar Nemzeti Bank művészeti tanácsadója. 1949-1959 között a Budapesti Műszaki Egyetem rajztanszékének vezető tanára volt. Erre a korszakra így emlékezett:
„A kollégáim, akik otthon maradtak, azok mást nem csinálhattak, mint Rákosi, Lenin, Marx portrékat, mert azért adtak pénzt, amiből megéltek. Én ezt nem akartam csinálni, ezért elmentem a műszaki egyetem rajz tanszékére, építészmérnököket tanítani. Aztán ott is maradtam egészen addig, amíg a forradalmi plakátom miatt el nem bocsátottak, és megint egy új fejezetet kellett kezdenem…”
1961-1963 között Olaszországban alkotott. Művészetére hatott Aba Novák Vilmos festészete, de későbbi művein (pl. a Hazatérők vagy a Szicíliai emlék) érezhető Csontváry hatása is.
1959-ben készült képsorozatán a mohácsi busójárás számos mozzanatát örökítette meg. A 70-es években a Balaton szépsége ihlette meg, sajátos szférafestészetén az anyagtalanított szín- és fényhatások dominálnak. A 80-as években festett vásznai közül néhány zenei inspirációra született látomás-erejű kompozíció (Rekviem). Foglalkozott monumentális falfestészettel, üvegablak-tervezéssel és számos grafikát is alkotott. Akvarellekkel illusztrálta a Valahol az óceánnál c. meséskönyvet.
Munkásságát Balló-díjjal ismerték el, de megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is. Az idén felterjesztett Kossuth-díjat azonban már nem érhette meg. Művészetéről így írt Kratochwill Mimi művészettörténész a mester 90. születésnapja alkalmából: 'A teremtő művésznek a nagy egésszel, a természeten túli egyetemessel létrejött harmónia jellemzi. Képein csend van, megállt az idő. Tájképein vallásos és bibliai jeleneteket jelenít meg. Emberábrázolásában a klasszicitás hűvösségét követi, karakterábrázolása a groteszk felé hajlik. (…) A belső tájat festi, a látvány igézetét: a páradús levegőt, a ragyogó, szétáradó napfényt, a fényében fürdő tárgyakat, a lebegő vízi tündérek táncát, a pasztellszínek finom árnyalataival.'
