2007. március 29. 21:20
Manapság már elég kevés gyerek játszik ólomkatonákkal. Sőt, a videojátékok elterjedése óta már nem csak kisfiúk indítanak hadjáratokat, hanem az idősebb korosztály is gyakran háborúzik. Persze csak virtuálisan, egy számítógép előtt ülve vagy éppen fekve.
Los Angeles, Kalifornia. A város nemcsak a legendás filmipar központja, hanem itt székel szinte minden olyan cég, aki számít a showbizniszben. Az impozáns, high-tech épületben készülnek azok a videojátékok, melyek ma már sokszázezer, nemegyszer milliós példányszámban kelnek el világszerte. Néhány játék igazi kultuszt teremtett, így nem csoda, hogy a fejlesztők gyakran több millió dollárt is költenek a folytatásokra.
Ma már egy videojátéknak producere, sőt forgatókönyvírója és rendezője is van. Merthogy rég elmúltak már azok az idők, amikor egy játékot unatkozó informatikusok hobbiból alkottak meg, és a monitoron két színes folt kergette egymást.
A központban dolgozó szerencsés programozók az ebédszünetekben napozhatnak a pálmafák tövében, kosárlabdázhatnak vagy éppen focizhatnak az udvaron, de biliárdozhatnak is, ha már megunták a monitorok villódzását. Persze így is rengeteg időt töltenek a számítógépük előtt ülve.
A vállalat ma már nem csak a játékok eladásával foglalatoskodik, hanem a lemezeladásokkal is. Nem véletlenül. A videójátékok elterjedése a zeneipar számára is új területet nyitott meg tehát, és sok előadó kapva kapott is az alkalmon. A játékokhoz készített már zenét Snopp Dogg, a Blink 182, a Good Charlotte, sőt van olyan is, amikor egy aktuális sztár szerepel is egy játékban.
A videojátékokat fejlesztése ma már nagyobb bevételt hoz, mint a film- és zeneipar együttvéve. A cégek már most a jövőt tervezik, újabb és újabb megaprodukciókon dolgoznak. Messze még a game over...
