2007. február 23. 22:08
Az ország öt éve várt arra, hogy valaki elmondja, mi történt a móri bankfiók utolsó, végzetes napján. A kíváncsiság azután sem csillapodott, hogy az ügyben jogerős ítélet született. Ha beigazolódnak az új gyanúsított állításai, a most következő mondatok minden kérdésre választ adhatnak.
„Nagyon megbántam azt, amit tettem. Nagyon sajnálom. Én nem lőttem le senkit, a pénzből sem kaptam.”
Így vallott az a gyanúsított, aki 2002 májusában pontosan tudja, mi történt Móron, mert ő volt az egyik elkövető. A beismerő szavak a Nemzeti Nyomozó Iroda kihallgatásán hangzottak el, röviddel elfogása után.W. Róbert gyanúsított ügyvédje betekintést engedett a kihallgatás jegyzőkönyvébe.
„Ő maga nem emberölési szándékkal ment oda a bankfiókhoz, pisztoly volt a kezében, úgy tűnik használta is, 1 lövés erejéig, amely a biztonsági őrt érintette, de nem halálos lövés történt az ő részéről” – mondta Dr. Lichy József, ügyvéd.
A férfit a postásgyilkossággal is vádolt N. László adta a nyomozók kezére. Róbertet ma Móron hallgatták ki, az eseményeket itt próbálták meg rekonstruálni. A tatabányai gyanúsított a rablás előtt egyszer már megfordult itt, akkor terepszemlére küldte a társa. “ Azt mondta, hogy nézzem meg a kamerákat és az őrt. Ez alatt azt értette, hogy nézzem meg a bankban mennyi kamera és mennyi biztonsági őr van. Én ezt nem akartam megcsinálni, ezért összevitatkoztunk.”
A terepszemle után kb. két hét múlva találkoztak ismét. 2002. május 9-én. Kocsiba ültek, de László nem mondta meg, hogy hová mennek, csak a helyszínen derült ki.
“Azt mondta még, hogy oda kell állnom a bank ajtajához és el kell küldenem az embereket, nincs más esélyem. Megálltam az ajtóban, de akkor hallottam a lövéseket. Emlékezetem szerint egyes lövéseket hallottam, de nem számoltam.'
Az ajtóban álló férfi, Róbert baseball sapkát viselt, és a vallomás szerint három ügyfelet is elküldött, arra hivatkozva, hogy állítólag üzemzavar van… miközben odabent folyt az öldöklés.
„ Nagyon fontos, hogy azon a fegyveren, amelyről az összes halálos lövést leadták, az én ügyfelem ujjlenyomata nem található rajta, a másik személyé viszont igen, így az összes halálos lövésért a másik személy a felelős” – mondta Dr. Lichy József.
A férfi csak a lövések zaját és a sebesültek nyöszörgését hallotta, de azt vallotta, hogy pontosan nem tudta, hogy mi történik odabent.
“Bekiabáltam a Lacinak az ügyféltérbe, hogy én ezt nem csinálom. Én azonban ekkor sem néztem be az ügyféltérbe. „
A rablás csak néhány percig tartott. Róbert vallomása szerint nem sokkal a móri mészárlás után a rendőrök megállították őket gyorshajtásért, László kiszállt a kocsiból, beszélt is rendőrökkel, akik elengedték őket.
„ Azt hiszem, amikor otthon voltam már, akkor hallottam, hogy mi történt Móron. Nem lehet leírni, hogy milyen szörnyűséget éreztem.'
Róbert azt állítja, az azóta eltelt 5 évben László többször is beszélni akart vele a történtekről. Az után érdeklődött, hogy hogyan bírja idegileg a történteket, és nem akarja-e őt elárulni?
„ 3 gyermekes családapáról van szó, a kislánya 4 hónapos, és tudomásom szerint a jövő héten állt volna munkába a tatabányai tűzoltóságnál, egyébként teljes mértékben rendezett családi körülmények között él” – mondta Dr. Lichy József ügyvéd.
A vallomás után a móri bankrablásról készült feltételezett animációt is árt kell majd rajzolni a nyomozóknak. A bűncselekményért korábban életfogytiglanra ítélt Kaiser Ede védője pedig már beadta a perújítási kérelmet. A megrázó vallomás ismeretében 5 év után végre kibontakozni látszik az igazság arról, hogy hogyan történt és kik követték el a magyar kriminalisztika legvéresebb bűncselekményét.
