2007. február 22. 22:13
Ildikó megjárta a poklot, volt, hogy két deci borért vagy egy szem nyugtatóért eladta a zokniját. Több mint egy évtizedig nem létezett számára semmi más, csak alkohol- és gyógyszerfüggősége, valamint a hajléktalanság. Négy éve hihetetlen mélységből küzdötte vissza magát, és most azon dolgozik, hogy másokon segítsen.
Ildikó ma már saját albérletében meséli, hogyan alakult az élete. 24 évesen volt lakása, állása és egy férje, akivel gyermeket szerettek volna. A baba azonban koraszülöttként jött világra, és egy óra múlva meghalt. Ildikó ezután kezdett el inni. Szép lassan eltűntek a barátok, a család, a férj, majd elveszett a lakás is. Ildikó kukázott, csikkeket szedegetett, és mindent elkövetett azért, hogy gyógyszerhez és italhoz jusson. Végül segítői akadtak, az ő hatásukra rehabilitációs kezeléseket kapott.
A sikeres kezelések után Ildikó a Baptista Szeretetszolgálat „Félutas házában” húzta meg magát. Ide azok a gyógyult szenvedélybetegek jöhetnek, akik saját életet akarnak kezdeni.
Ildikó azt mondja, az elmúlt évek legszörnyűbb időszaka az volt, mikor az őszt és a telet egy erdőben kellett átvészelnie.
A 40 éves nő nagyon boldog, hogy végre van egy kis albérlete. Iskolába jár, tanul, próbálja pótolni a kiesett éveket.
A talpraállás után Ildikónak nagy vágya, hogy másokon is segíthessen. Szeretne létrehozni egy rehabilitációs intézményt, ahol szenvedélybetegeket gyógyítana. Mivel nincs pénze, egyelőre egy kölcsönkapott garázsban tartja „Meghallgatlak” elnevezésű foglalkozásait a rászorulóknak.
