2007. február 15. 21:54
József Attila utcából biztosan több ezer van az országban, nem nehéz megérteni, miért. De hogy vajon hogyan, milyen körülmények között született a pécsi Középdeindolhegyhát dűlő vagy a zalaegerszegi Csúszólapi, arról lehet, hogy jobb, ha nem is tudunk. Az ivádiaknak most fel kell készülniük mindenre, az utcáikat bárki elnevezheti, ha fizet érte.
Mostantól bárki lehet halhatatlan. Na, nem egy újabb orvosi felfedezésnek, hanem utcatábláknak köszönhetően az alig 400 lelkes Heves megyei faluban, Ivádon. Csak egy pléhlap, és nevünk örökre fennmaradhat.
A település kasszája legtöbbször üresen kong, hiába a takarékosság. Már mindenüket eladták, amit lehetett, csak az utcanevek maradtak. A képviselők úgy döntöttek, 8 utcájukat, illetve azoknak nevét áruba bocsátják.
A legrövidebb, 242 méteres utca kikiáltási ára 24 millió, a leghosszabb, 598 méteresé pedig 60 millió. A falu népe már nem csodálkozik, megszokták polgármesterük extrém ötleteit.
Mivel a településen szinte mindenkit Ivádynak hívnak, saját magukat mégsem táblázhatják, már csak a postásra való tekintettel is.
A hazai jogszabályok szerint élő személyről nem nevezhető el utca. Úgyhogy, aki a maga nevét szeretné táblásítani, annak fel kel készülnie arra, hogy kiakasztva azt ő már nem láthatja.
