2006. december 2. 19:59
Magyar bázisugrók mesélnek szenvedélyükről, és arról, kik is ők valójában.
Láttuk már őket mászni, imádkozni, bukfencezni, fák közé esni, vízbe csapódni, ám arról most mesélnek először, kik is valójában. Hogyan készülnek, miért veszekszik velük a családjuk, és hogy mennyire félnek. Ők a világ talán legőrültebb sportjának, a bázisugrásnak a megszállottjai. Magyarországon mindössze 13-an vannak. Talán nem véletlenül ilyen kevesen.
Kovács Gergely az egyik legjobb magyar bázisugró. 322-szer vetette le magát eddig a mélységbe. Az ejtőernyő mellett a gitárt is szereti, ő az Envoj nevű együttes énekese. A 33 éves fiatalembert a legbátrabb halálugrónak tartják. Már a világ második legnagyobb épületéből, a maláj fővárosban található Ikertoronyból és a svájci Eiger csaknem 4000 méteres sziklaszirtjéről is lépett már le a semmibe, és zuhant 180 kilométeres óránkénti sebességgel.
A sportoló 6 évet élt az Egyesült Államokban, ott lett belsőépítész egy coloradói egyetemen. Majd itthon az Iparművészeti Főiskolát is elvégezte. Imád minden sportot: teniszezik, gördeszkázik, snowbordozik és kosárlabdázik.
Gergő jelenleg egy reklámügynökségnél művészeti vezető. Plakátokat, hirdetéseket, reklámokat tervez. A kollégái jó kedélyű, vidám, segítőkész embernek ismerik. Már 4 éve nős, ám gyermeke még nincs.
Felesége egy gyönyörű fotómodell. A család többi tagjával együtt egy csöppet sem örül annak, hogy párja az életével játszik.
Szörényi Csaba szintén a magyar válogatott tagja. 430-szor ugrott eddig le. Mint a többiek, ő is hagyományos ejtőernyőzéssel kezdte, majd jöttek a hidak, a kémények, az adótornyok és a külföldi versenyek.
A 30 éves fiatalember a család lakatos üzemében dolgozik. Ajtókat gyártanak kórházaknak és hűtőházaknak. Csaba mérnök, így ő a cég egyik főnöke. Teljesen természetesnek tartja, hogy elrugaszkodik a semmibe, még azt sem tartotta fontosnak, hogy otthon elárulja, mit csinál.
Csabát támogatja a családja, az édesapja - bár félti - büszke a fiára. Aki egyszer már túlélt egy súlyos balesetet, mind a két lába eltört egy rosszul sikerült földet érés után.
A bázisugrók közössége zárt, ugyanis óriási a felelősség. A kezdőket valakinek be kell tanítani, és ezt nem sokan vállalják. Nehogy ők legyenek a hibásak egy tragédia esetén.
