A legszegényebbek csapdája

Arlón jártunk, egy alig 4 ezer lakosú kis Borsod megyei településen. De szinte bárhol lehettünk volna Kelet-Magyarországon. Az elmúlt pár évben ugyanis egyre terjed az uzsorakamat, vagy ahogy az érintettek nevezik, a kamatos pénz. A legszegényebbek csapdája.

Váradi Dénes: Rá vagyunk kényszerítve, hogy kamatos pénzt kérjünk, mert nincs más segítség. Ha kérünk 5000 forintot, akkor 7500-at kell megadnunk. 2500 a kamat. Aki 10 ezret kér, annak 15 ezret kell megadni.Riporter: És ebből –gondolom- nehéz kimászni.Váradi Dénes: Hát, ha egyszer belecsöppen az ember, akkor nagyon nehéz kiszabadulnia.

Az egyik családnál épp főtt az ebéd a kályhán, amikor ott jártunk. A kályhán, mert a gázpalackot még tavasszal eladták. Kellett a pénz. Az asszony tehát ott spórol, ahol tud. De még így sem tudnak kijönni hatan a havi 40 ezer forintból. Ezért, ha elfogy a pénz, kölcsönkérnek attól, akinek van. Az ára az uzsorakamat. A kölcsönkért pénz helyett másnap már a dupláját kell visszafizetni. Ha nincs miből, akkor újra kölcsönkérnek mástól, persze szintén uzsorakamatra. És ebből a csapdából ezután már lehetetlen kimászni. Ez az úgynevezett kamatos pénz.

„Bizonyos szegénységi szinten élő társadalmi rétegek a megyénkben úgymond adósrabszolgájává váltak ezeknek az uzsorakamatra kölcsönadó személyeknek, akik általában családi vállalkozásban űzik ezt a tevékenységet. Vannak külön olyanok, akik a pénz kölcsönadásával foglalkoznak, és vannak azok, akik aztán a behajtással' – mondta Martossy György, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség szóvivője.

Ezután egy szabolcsi településre látogattunk el. Éppen a segélyosztás napján. A polgármester néhány hónapja - hogy elejét vegye az állandó postai verekedéseknek - elrendelte, hogy a romasorra személyesen vigye ki a postás a pénzt. Persze nem egyedül. Elöl biciklizik a postás, és osztja a pénzt. Mögötte egy rendőr és egy polgárőr. Őket néhány lépésnyire a pénzbehajtók követik. Utánuk pedig már csak a kétségbeesett emberek és néhány szétszakított pénzdarab marad.

Katalin két éve, mikor legkisebb gyermeke született, kölcsönkért egy családtól 5 ezer forintot, és még most is azt nyögi. Két év alatt ugyanis az ötezer forintos tartozás 3 milliósra duzzadt, úgy, hogy a pénzt azért minden hónapba rendre elvették tőle. Most is mindössze annyi pénzt tudott megmenteni, amennyi elszakadt. 13 ezer forintot, apró darabokban. Ennyi maradt egy hónapra a négygyerekes családnak.

Sokan inkább a kukázást választják, mint azt, hogy nem adják vissza a pénzt, mert félnek.

'Elveszik tőlük a pénzt. Ha nem adják, megverik, a gyerekkel fenyegetik őket. Ha nem adod, tudod, hogy a gyerekedbe fog kerülni' – mondta Nagy Sándor, roma kisebbségi önkormányzati képviselő.

A képviselő már nem is reméli, hogy mindez megváltozna.

'Kukázni járnak a fiatalok Mátészalkára, ez szégyen. Ilyen itt nem volt. 15-20 éve aztán bejött, és úgy gondolom, hogy már meg is fog maradni' - tette hozzá.

Az arlói polgármester azonban még reménykedik, és tovább harcol. Évek óta ezt teszi, de eddig egyedül. Most azonban úgy gondolja, elkelne egy kis segítség. Levittük hát Arlóra a település parlamenti képviselőjét, hátha együtt többre mennek. A jelenséget nem kellett sokáig magyarázni a képviselőnek, hiszen Tóth István maga is helybeli, a néhány kilométerre fekvő Ózdon él, így elég jól ismeri a térség problémáit.

Itt is csak úgy megy a küzdelem a bűn ellen, ahogy máshol. Ha valamire rájönnek, a bűnözők újabb módszert eszelnek ki, és kezdődik minden elölről. A segélyeket nem olyan rég még itt is rögtön az osztás napján elvették a hitelezők az adósoktól. A polgármester azonban bekamerázta a falut, így hát most már inkább számlát nyittatnak az adóssal, és a bankkártyáját veszik el. És ez a település bevételeit is érinti.

'Nyilván, nem véletlenül van nálunk kevés adóbevétel. Olyanokat kellett csinálnunk például, hogy a szemétdíjat eltöröltük. Szerinte egyedül nálunk nem kell ezért fizetni. Mi szállítjuk a szemetet, mert különben ellepné a települést' – mondta Zsigray Árpád, Arló polgármestere.

A kamatos pénz ellenében még a jog is tehetetlen. Borsod megyében mindössze évente alig nyolc ilyen esetben indul eljárás. Nincs, aki feljelentést tegyen, így aztán ügy sincs. Az adósok félnek. Az uzsorástól, no meg attól is, hogy akkor nem lesz, aki pénzt adjon.

'Aki eljön tanúskodni vagy bejelentést tesz, azt leírják a faluban, mert ez a hír terjed, és nem fog pénzt kapni. Ezáltal a gyerekétől veszi el a kenyeret. Ez a 22-es csapdája. Adósságspirál, melyből nincs kitörési felület' - mondta a polgármester.

A polgármester és a képviselő hosszan beszélgettek a helyzetről, és végül még egy ígéret is elhangzott.

'Képviselőtársaimnak megpróbálom ezt a kérdést felvetni, hogy kezdjünk el gondolkodni a megoldáson. De nyilván gyors megoldást nem lehet várni ebben az ügyben” – mondta Tóth István, MSZP-s képviselő.

A kamatos pénz problémája most talán már a Parlament elé kerül. Hogy tudnak-e rá megoldást találni, az még nyitott kérdés. Az érintetteknek azonban addig is tovább kell vívniuk a saját csatáikat. Katalin a jövő hónapban majd ismét megpróbálja megmenteni a segélyét, és ha megint nem sikerül, hát újra indul a városba kukázni. Váradiék pedig egyelőre azzal is megelégednének, ha sikerülne az eladott helyett télire egy új gázpalackot szerezniük.