Képviselők a 80-as évekből

1985-ben a Parlament más volt, mint most. Szocialista parlamentarizmus volt. Ami olyan, mint a fából vaskarika. Varga István szobrászművész 1985-től 1990-ig volt parlamenti képviselő. Vagyis –ahogy ő fogalmaz– díszpinty. Varga István: Úgy kerültem a parlamentbe, hogy nyilván összeállítottak egy listát, hogy milyen állatfajtából kell a kiállításra. És hát szükség volt egy ilyen kulturális területen tevékenykedő lényre, és rám esett a választás.  Borza Istvánné vegyésztechnikus 28 évesen lett honanya 1985-ben. Azt meséli, váratlanul gyára párttitkárnője javasolta a jelöltek sorába. Borza Istvánné: Abban a pillanatban, amikor hallottam, hogy kettős jelölés lesz, azt hittem, hogy az előző évek rendszere szerint, hogy mutassanak valamit a demokráciából, ez olyan felállás lesz, hogy valami nagy befutó és mellette én, a kis vegyésztechnikus laboráns majd asszisztálni fog. 

Krekács László régen a Micsurin TSZ főkertésze volt, most a Micsurin TSZ tulajdonosa. És elnöke. Krekács László is 1985-ben került a Parlamentbe. Krekács László: A járási pártbizottság javasolt, mert a térségben egy albertirsai kollégám volt korábban a képviselő, hogy vele szemben elindítanának, és hát szoros küzdelem volt, a kettős választás alapján a térség lakói engem választottak meg képviselőnek.

A Krekács elnök által említett kettős választás tulajdonképpen kettős jelölést jelent. Mert 1985 előtt általában egy jelöltből “választottak” a szavazópolgárok. A választás ekkoriban szállítmányozási feladattá silányult. A szavazó feladata az volt, hogy az egyetlen jelölt nevét tartalmazó lapot a szavazatszámláló bizottság asztalától elvigye az urnáig, és beledobja. Hubai László választástörténész azt mondja: a 85-ös parlament már egészen más volt, mint az összes többi korábban. Merthogy 1983-ban  törvény született a kötelező kettős jelölésről. Ez azt jelentette, hogy minden választókerületben legalább két jelöltet kellett állítani. De a szavazás akkor sem úgy zajlott, ahogy a rendszerváltás után. Hubai László: Akkor úgy lehet szavazni, hogy akit nem támogatok, azt kihúzom. Ami hát nem túl szép, egy csúnya dolog, egyébként még a 85-ös  kettős jelölésnél is az volt, hogy akit nem támogatok, azt ki kellett húzni.  A 350 választókerület majdnem harmadában, 100 helyen állítottak végülis két jelöltet. Akik közül az egyiket a szavazólapon ki kellett húzni. És a jelöltek egy részének nem is lett volna baj, ha áthúzzák a nevüket. Varga Imre például úgy lett jelölt, hogy elfelejtettek neki szólni erről. Varga Imre: Aki megkapta a feladatot, hogy engem győzzön meg, az elfelejtette. Vagy biztos volt abban, hogy úgyis elfogadom. De mikor felolvasták aztán, hogy én képviselő vagyok, akkor egyszerre felugrottam, és tiltakoztam ellene – de később aztán meggyőztek.  Borzáné is az esélytelenek nyugalmával készült a választásra.  Borza Istvánné: Aztán kiderült, hogy egy hasonló kaliberű, korú fiatal nő volt a jelölttársam, varrónő volt a debreceni ruhagyárban, és akkor már felébredt a versenyösztön, és felkészülve a jelölőgyűlésekre, végül is két jelölt közül választották az egyikünket, és örültem neki, az már egy siker volt. Voltak viszont olyanok is az akkor már intenzíven működő ellenzékben, akik éppen azért indultak a jelöltségért, hogy kudarcot valljanak. Hogy be lehessen bizonyítani a kettős jelölés álságosságát.  Rajk László Tamás Gáspár Miklóssal együtt találta ki, hogy elindul az V. kerület jelölőgyűlésén a szavazatok harmadáért, hogy belőle is hivatalos jelölt lehessen. A rendszer lényege az volt, hogy az aktív lakosok a népfront 2 jelöltje mellé javasolhattak úgynevezett spontán jelöltet is. Ha a spontán jelölt a két jelölőgyűlésen összesen a szavazatok harmadát megkapta, elnyerte a választásokon való indulás jogát. De persze ezt is lehetett manipulálni. Rajk László se kapta meg a harmadot. Vagyis megkapta, de az elvtársak addig számoltak, amíg kijött, hogy mégsem. Meg néhány embert hazaküldtek a kellemetlenkedők közül. Mindezek ellenére 1985-ben cserélődött le a parlament összetétele a legnagyobb százalékban. A képviselők több mint fele új lett a házban, de csak 30-an voltak közülük spontán lakossági jelöltek.  A Parlament, mint legfőbb törvényhozó szerv egyébként 1982-ben volt a mélyponton, mikor összesen 2 törvényt fogadtak el: a költségvetésről egyet meg a zárszámadásról egy másikat. A kormányzás közben rendeletileg folyt, a hatalmat a párt gyakorolta, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa pedig ontotta a rendeleteket. A tévé közvetítette az üléseket, hogy a színházat láthassa az egész ország meg világ. Demokrácia van, mert parlament van.  Vértesi: Nem volt cenzúra, mert adás előtt a fontos dolgokat mi már bejelölve megkaptuk, és tudod, a parancs az parancs. Nem volt olyan, hogy a Kádár-beszédből én ezt vagy azt kihagynám, mondjuk, ami nem érinti a közérdeket – nem volt mese.

Vértesi László 1970 és "79 között volt a tévé parlamenti tudósítója. A szerkesztői munkát ekkoriban nem a tévések végezték, hanem a pártapparatcsikok – nekik csak a mazsolázás jutott,vagy még az se.  Vértesi: Ha valaki többet ivott a büfében a kelleténél, és aztán visszament az ülésterembe, és ott el is aludt, ilyenkor a Pintér Gyula mondta a közvetítőkocsiból az operatőröknek, hogy kerüljétek el a 3. sor szélén az embert, aki alszik. A képviselők összetétele folyamatosan változott az utolsó szocialista ciklus alatt. Mert az ellenzékiek lassan elkezdték visszahívogatni a régi pártkatonákat. Ehhez elég volt a választókerület szavazóinak 10%-a. A visszahívottak helyére ellenzékiek kerültek, és megindult az egypártrendszer lebontása a törvényhozás békés eszközével. Borza Istvánné: A "85 előtti időszakban negyedévente volt egy ülésszak, 3-4 nap, felmentek a képviselők, megszavaztak mindent, és nem volt várható senki részéről, hogy "86-ban, "87-ben a parlament elkezd előkészíteni egy rendszerváltozást, hiszen az adótörvény, a gazdasági társaságról szóló törvény, a szövetkezeti törvény, tehát olyan témák merültek fel, amelyek megmutatták, hogy ez igenis nagyon komoly munka lesz. 1989 őszén aztán megalakultak a parlamenti frakciók: érdekes, hogy elsőnek éppen az állampárt szakadár reform-szárnyából az MSZP-é. Aztán a vonalasok megcsinálták az MSZMP frakciót. Aztán a két ellenzéki párt: az MDF és az SZDSZ is önálló képviselőcsoport lett.   A parlament végül kimondta saját feloszlását, hogy teret adjon az első demokratikusan választott országgyűlésnek. A szélnek eresztett képviselőknek maradt a nosztalgia.