2006. május 4. 17:36
A Pakson használt szerszámokat és védőruhákat helyezik itt el.
Sisak és védőruha – ezeket a Pécsi Művészeti Szakközépiskola növendékeinek is fel kellett venniük, mert csak így léphettek be a jelenleg 600 méter hosszú alagútba, az úgynevezett lejtősaknába.
'Kicsit hátborzongató ez a hely, de így azért jó, szóval, így egy horrorfilmre emlékeztet' – mondta Borka Ákos.
Az alagút falán elhelyezett 22 képen bemutatják, hogyan működik majd az atomtemető, ahová a kis és közepes radioaktivitású hulladékokat, vagyis a Paksi Atomerőműben használt szerszámokat és védőruhákat helyezik el.
'Egy kicsikét emeltebb színvonalon mutatja be ezt a tevékenységet, a földtani környezetet, a vágat – hajtási technológiát, a környezeti monitoring rendszert, és a majdani tároló felszíni és felszín alatti létesítményeit' – mondta Szabó István, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. főmunkatársa.
Egymás mellett két, 1700 méter hosszú alagutat fúrnak lefelé, itt szállítják majd a radioaktív hulladékot az alagút aljánál lévő tárolókba. Ezekbe az úgynevezett oldalirányú kamrákba kerül maga a hulladék, betonkockákba behelyezve.
Az utolsó kamrákat a tervek szerint 50 évvel a Paksi Atomerőmű végleges leszerelése után, 2110 körül töltik fel radioaktív hulladékkal, majd visszatemetik és a radioaktív anyagok lebomlásáig, több száz évre lezárják az alagutakat.
Akkor kezdve, amikor megérkezik az első radioaktív szállítmány Bátaapátiba, a lejtősaknába már egyáltalán nem jöhetnek be a látogatók. A felszíni látogatóközpontban viszont építenek egy ehhez nagyon hasonló vágatot, ahol mindenki megnézheti majd, pontosan hová, és milyen technológiával kerül az atomhulladék.
