2006. február 7. 20:49
Él közöttünk körülbelül két tucat ember, akikről semmit sem lehet tudni. Kicsit olyanok, mintha nem is léteznének, pedig itt vannak, gondoskodnak róluk, esznek, és isznak. Még a délszláv háború idején hozták ide őket átmenetileg, és míg nagy részüket visszavitték, értük nem jelentkezett senki.
Van, akinek persze mindenkije meghalt, és nem is lenne hová hazatérnie, de sajnos vannak olyanok, akiknek a rokonai megijedtek egy esetleges találkozástól. Németh Gábor Péter filmrendező az ő drámájukat szerette volna érzékeltetni.
A szereplők mindannyian a Debreceni Menekülttábor zártosztályának lakói, értelmileg sérültek. A dél-szláv válság idején hozták ide őket, a boszniai Jakesből. Ez a város a frontvonalon volt, és az egyre veszélyesebb helyzet miatt ők ott már nem maradhattak.Mindez 14 éve történt. A csapat azóta sem tud Boszniába visszatérni, pedig mindannyian vágynak az otthonuk, szeretteik után.
A Végállomások című film ezeknek az embereknek a sorsáról szól, és arra keresi a választ, hogy vajon van-e kiút ebből a reménytelennek tűnő helyzetből.
