2005. december 7. 13:21
Az Ifjúsági Magazin olyan témákkal is foglalkozott, amiről a felnőtt lapok nem írhattak.
1965 novembere. A nyugati slágerlistákat a Beatles és a Rolling Stones vezeti. Itthon pedig a párt Központi Bizottsága elfogadja a gazdaságirányítási rendszer reformját. Az irányelvekről híven be is számolnak a politikai lapok. Csakhogy meglepő módon, ugyanekkor a Beatles is megjelenik a magyar sajtóban.
1965 őszén jelent meg a vadonatúj lap, amit a KISZ a középiskolás korosztálynak szánt, Ifjúsági Magazin címmel. Igaz, az újdonság kis áldozattal járt: a papírhiány miatt két másik, fiataloknak szóló lapot meg kellett szüntetni, hogy legyen elég alapanyag. Gaál Ferenc, az első főszerkesztő azt mesélte: 35 ezer példányt nyomtak az első példányból. Direkt keveset.
„Ne legyen túlságosan sok, inkább legyen hiány, hogy legyen húzóereje a dolognak. És akkor olyan lett a hiány, hogy már az első számnál összeborogatták az újságosbódékat, összetörték a standokat a gyerekek tömegesen, mert nem tudtak hozzájutni a laphoz” – mondta Gaál Ferenc.
Az újságot a KISZ felügyelte. Ám hiába, már a legelső számból kiderült: ez a lap nem lesz a Kommunista Ifjúsági Szövetség szócsöve. Az újságot vitték is, mint a cukrot. Szokatlan hangvétele és a merész témák miatt pillanatok alatt a fiatalok kedvence lett.
Szántó Gábor 1980-ban lett a lap ötödik főszerkesztője. A szerkesztőségek vezetőit akkoriban határozottan irányítani igyekezett a politika, de Szántó úr azt mesélte: az ifjúsági sajtó viszonylag szabad volt, mert ezt odafönt nem vették komolyan.
„Igazából azt írtunk, amit akartunk. Minden ellenkező híresztelés ellenére. Volt néhány tabutéma, például nem lehetett szidni a Szovjetuniót. Például. Volt olyan tabutéma is, amit meg lehetett rokkantani. Az AIDS-ről, amikor híre kelt, hogy megjelent ez a betegség, nem lehetett róla írni egy ideig. Minket nem érdekelt” – mondta Szántó Gábor.
És ami a lap egyik legnagyobb érdeme volt: itt olvashattak először a tinik kedvenc együtteseikről, és itt közöltek először slágerlistát is.
„Ezt akkor mi még nem tudtuk, hogy mekkora úr a média. Csak éreztük azt, amikor megfordultak utánunk az utcán, egyre jobban. Hiszen, ha szerepeltünk az újságokban, a televízióban, azt összekapcsolták a rádióban hallható dalokkal, ettől igenis a népszerűségünk növekedett” – mondta Tolcsvay Béla zeneszerző.
40 év után most találkoztak először azok, akik annak idején a lapot csinálták, meg azok is, akikről a legtöbbet írtak: zenészek, előadók. Dinnyés József a 60-as években még a polbeat dalai miatt volt híres, később daltulajdonosra változtatta titulusát.
„A magyar közönség ezt a polbeat-et úgy lerázta magáról, mint kutya a vizet. Ugyanis két másodperc alatt rájöttek, hogy ez egy manipulált műfaj, a hatalomnak szüksége van Moszkva felé felmutatni, hogy mi nem szeretjük az amerikai fegyvereket. Még volt Viet-Beat együttes is. Szörnyű volt” – mondta Dinnyés József zeneszerző.
Zene, divat, szerelem. A fiatalokat akkoriban is ezek a dolgok érdekelték, a politika hidegen hagyta őket. A lapszerkesztők is tudták ezt, és inkább olyasmiről írtak, amiről biztosan tudták, hogy a tinédzserek szívesen olvassák majd. Na, a KISZ-vezetőknek is pont ez volt a bajuk. Már az induláskor, és később is.
Az IM legelső száma – az ominózus Beatles-poszter mellett – tele volt olyan dolgokkal, amelyeket ekkor még nyugati mételynek bélyegeztek. A cikkíró például dupla oldalon taglalta: vajon melyik az értékesebb zene? A Beatles-é vagy a Rolling Stones-é? Ráadásul a gitártulajdonosok örömére még a Satisfaction című sláger kottáját is közölték, na jó, magyar szöveggel. „Miért kell várnom, csókot kérőn?” - így szól a szemérmes magyar fordítás.
„Lemez nem érdekli? Mennyi most a lemez Bécsben? 100-150 schilling. Holnap megy a bratyóm Jugóba, ha kell valami, írjátok össze.”
Így mutatták be a 70-es években a neppereket, akiket hanglemez feketelovasoknak nevezett a tudósító. A legmenőbb külföldi együttesek lemezeit tényleg így lehetett beszerezni, illetve létezett még néhány – szintén illegális – módszer. A lapban az volt a legjobb, mondták a szerkesztők, hogy ők is ismerték a legújabb nyugati lemezeket. Az olvasók ugyanis bevitték nekik a saját, nehezen megszerzett kincseiket.
„Rengeteg minden van a gyerekeknél most is, meg akkor is. Hát bejöttek, hordták be az információkat. Akik tudtak dolgokat, azok tájékoztattak minket” – mondta Gaál Ferenc.
Gaál Ferenc alig egy évig szerkesztette a lapot, aztán – jobb a békesség alapon – megváltak tőle.
„Mondta a Méhes, az volt az első titkár a KISZ-ben, hogy nagyon tiszteletre méltó minden, a törekvéseink, a bátorságunk, meg ahogy gondolkozunk, de vegyük már tudomásul, hogy ez nem az ő politikájuk, nem az ifjúsági szövetség politikája, ezzel ők nem értenek egyet, ezért váljunk meg egymástól” – mondta Gaál Ferenc.
„Halló fiúk, halló lányok! Ismeritek az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat lapjait? Változatos, érdekes tartalommal, tökéletes képanyaggal jelenik meg hetenként népszerű képes lapotok, a 24 oldalas Magyar Ifjúsága, a Világ Ifjúsága és az Ifjúsági Magazin.”
Az újságnak nem volt szüksége reklámra, mindig elfogyott. De hiába emelkedett folyamatosan a példányszám, az IM évtizedeken át veszteséget termelt.
„A KISZ fedezte a magazin veszteségeit. Őrült dolog volt, 4-5 Ft-ba került az újság, ha 30 vagy 50 fillért emeltek volna rajta, akkor már nyereséget hozott volna a lap. Havonta emelkedett 5-10 ezer példánnyal az a mennyiség, amit a posta lekért. Elindultunk 80-ban olyan 80 ezer példánnyal, és 87-re 340 ezer példány fogyott el az utcán. Nem volt előfizető. Na most, minél többet nyomott a nyomda, annál több volt a veszteség” – mondta Szántó Gábor.
A lap elsők között beszélt nyíltan a szexről a fiatalokkal. Sokan itt kaptak választ legkényesebb kérdéseikre. Ezerszám érkeztek a levelek, amelyeket hivatásos levelezők válaszoltak meg.
„Ezer ember nem képes annyi bajt kitalálni, amiről írtak a fiatalok. Párkapcsolati probléma, az rendszeres volt, ez természetes is talán ebben a korban. Iskolai házirenddel, tanárokkal kapcsolatban úgyszintén” – mondta Lékó Eta szerkesztő.
Szántó Gábor azt mesélte, talán azért is szerették őket annyira a fiatalok, mert komolyan vették őket. Olyasmiben is segítettek, amiben az iskolának, vagy a szülőknek kellett volna.
„A felnőtt társadalom el volt foglalva magával. Legyen Trabant, legyen hétvégi ház, melózni kellett, a kölykök meg... Épültek a lakótelepek, a 70-es évek elején robbanásszerűen lebombáztak kerületeket, a kulcsos gyerekek kint csellengtek, nem tudtak mit kezdeni magukkal” – mondta Szántó Gábor.
A lap több generációt elkísért a felnőtté válásig. Sőt, a nyitottabb szülők a kisszobából elcsent magazinból tudhatták meg, mi foglalkoztatja, mi érdekli igazán a gyereket. Itt lehetett először olvasni füvezésről, szipuzásról, vagy éppen az AIDS-ről.
„Én azonnal azzal kezdtem, hogy egy egész oldalas cikkben azt javasoltam a fiúknak, lányoknak, hogy föltalálták a gumit. Tessék használni, mert véd az AIDS ellen, nemcsak a nemkívánatos gyerekáldás ellen. Nem lett belőle botrány” – mondta Szántó Gábor.
A régi szerkesztők, újságírók és riportalanyok ma már az egykori botrányokra is nosztalgiával gondolnak. Sőt, a 60-as 70-es évek lázadó tinédzserei is szülőkké szelídültek. Akik ma már azzal idegesítik halálra kamasz gyereküket, hogy annak idején ők is az IM-et olvasták.
Részletek, valamint a 640-es járat eltérítésének titkai ma este a XXI. században!
