2005. november 22. 22:05
A szegedi Csillagban ma is mindenki ismeri a rémtörténetet, hiszen hasonló se előtte, se azóta nem történt.
4 perc. Egy börtönben egy pillanat, ezalatt 6 összeszurkált börtönőr, akik közül hárman belehaltak a sérüléseikbe. Frank Tibor azonnal a helyszínen. 1984-ben, egy októberi napon, a szegedi csillag börtönben. Az ámokfutó 2 hónap múlva már a bírái előtt állt.
„Richter Richárd vádlott bűnös, hivatalos személy ellen, több emberen, különös visszaesőként elkövetett emberölés büntettében. A Megyei bíróság ezért a többszörös visszaeső vádlottat halálbüntetése ítéli” – így szólt az ítélet.
Szeredi István fegyőrként együtt dolgozott az áldozatokkal. Ma, 20 évvel később is elérzékenyül az emléktáblák előtt, mert Richter ellenségei neki kollégái és barátai voltak.
Pedig – meséli az egykori smasszer- az a bizonyos nap is úgy kezdődött, mint az összes többi itt a Csillagban.A 28 éves artista, aki szerelemféltésből kis híján megölt valakit, és már csak 3 éve volt hátra a büntetéséből - itt sorakozott a többiekkel együtt, hogy aztán dolgozni vigyék őket a börtön bútorgyárába.
Ricsi, - ahogyan bent becézték, azonban ahelyett, hogy a fotelok hátára szegecselte volna a szövetet a gépteremben, gyakorolt. Egy cirkuszi magánszámra készült, ami láttán majd csak néznek a népek, mert ilyet azelőtt még senki, soha…
Tóth börtönőr: „Ugye a cirkuszban mutatták ezt a forgó emberalakot, egy ilyen kör alakba, amit a késdobáló körbe dobál, hát az nem volt nagy szám, hogy azt 1 késsel csinálják, ő ezt 2 késsel próbálta csinálni, és köröket rajzolt a táblákba, és munkaidő alatt gyakorolt!”
De lebukott. A smasszerok észrevették a késdobáló-mutatványt, és azonnal vitték a fegyelmi irodába.
Az ámokfutás ekkor kezdődött. Sem a felügyelők, sem a dolgozó rabok nem vették észre, amint Richter félrelökte dühös őreit, és rohanni kezdett.Tóth börtönőr: „Odaszaladt az eldugott késeihez, aminek a rejtekhelyét csak ő tudta, és azt mondta, hogy márpedig engem többet nem! Az útjába kerülő embereket szúrta-szúrta, tehát nem kikerülte, átugrotta, hanem leszúrta, és félrelökte, és ment tovább. A következőt úgyszintén.”
A gépek zajában, a porban, és a felfordulásban hosszú percekig észre sem vették az emberek, hogy mi is történik. Richter 2 késsel a kezében villámsebesen és megállíthatatlanul cikázott keresztül a csarnokokon, mögötte vérző emberek feküdtek, szanaszét, jajgatva, vagy éppen csendesen mozdulatlanul. A rabok is értetlenül bámulták.Tóth börtönőr: „Kért tőlük egy pohár vizet, mondván: most szúrtam le az őröket, és az első döbbenetükben adtak neki egy pohár vizet a rácsos ablakon keresztül, és utána ők is csak néztek, hogy mi történt. A gépterem WC-jébe menekült, aztán lihegve, lehajtott fejjel átadta a késeket az egyetlen őrnek, akit kedvelt.
Mucsi Mihály nyomozó nyugdíjazása előtti napokban kapta a riasztást. Ő hallgatta ki Ricsit, miközben a börtönudvaron mentősök, őrök, rendőrök próbáltak úrrá lenni a pillanatok alatt eluralkodott pánikon. Richter azonban tagadott.
Meztelenül és egyedül a dühöngőben töltötte a következő napokat Richter.
Szeredi fegyőr: „Azért dühöngő, mert akármit csinál, - tehát ez egy szivacs belülről, szivaccsal van kibélelve – önmagára nem veszélyes. Ha nekimegy fejjel, akármit csinál, nem veszélyes.
Richter azonban biztos volt benne, hogy ezek után halálra ítélik, úgyhogy még itt is próbálkozott. Öngyilkos akart lenni.
Mucsi nyomozó: „Olyan cellában volt, aminek gumi a fala körbe, és onnan egy olyan 100-as szöget kihúzott. Rákérdeztem, hogy honnan tudja, hogy az ott van, és ki lehet onnan húzni, azt mondja, hogy mi építettük be.
Richter 1 hónapig volt egyedül a zárkában.
Exterde bíró: „Lehetett hallani, hogy 1-1 pofon elcsattant, de ez hivatalosan sosem került elém, de hogy bántalmazták, azt hogy félni kellett volna egy súlyos veréstől, ez csak nyilván a védekezése volt.”
Legfeljebb az alagútban kaphatott, ami a föld alatt összeköti a börtönt a bútorgyárral- mondja az egykori nyomozó.
Richterről a rabok mesélték később, hogy mindennap gyúrt, 160 centijével őket emelhette a székkel együtt, de velük sem volt túl barátságos. A Richter volt az, aki diktált a cellában, ő volt a főnök.
”…figyelmeztetésül már előre kiáltoznak, hogy – Ámok! Ámok!-, s mindenki menekül ki merre lát…Ő meg csak rohan, süketen és elborult szemmel, feldúl mindenkit, mindent, ami útjába kerül, míg végre lelövik, mint egy veszett kutyát, vagy tajtékzó szájjal összeesik.”
Ezekkel a szavakkal fejezte be védőbeszédét Richter Richárd ügyvédje a Legfelsőbb Bíróságon védence elmebetegségére utalva. Hiába. 20 évvel ezelőtt felakasztották a fiatal artistát a Csillag börtön udvarán.
