2005. november 9. 14:31
'A számítógép nem egy vagy több ember tulajdona, hanem az egész emberiségé.'
A fiatal házi asszonyok valószínűleg éppen főztek, amikor az egyik délelőtti műsorban egy vadonatúj eszköz működését magyarázgatták nekik. Feltehetően a rántást kavargatták otthonaikban, amikor a rádió és a televízió egy olyan berendezésről beszélt, amelyik folyamatosan osztott és szorozott, egymás után fogadta el az utasításokat. Az ötvenes évek végén, amikor még programozható mosógép se létezett.
Hogy hány háziasszonyból lett tanárnő: azt pontosan nem tudjuk. Egy biztos: a Szegedi Tudományegyetemen már az 50-es évek végén programozó-matematikus szakot létesítettek. De az első évfolyamra csak négyen jelentkezetek. A négyből kettő lány.
'Minket úgy hívtak, hogy kockák, merthogy az egyik kollegánk feje egy kicsit olyan kocka alakú volt, és hogy mi kiváltunk tőlük és mások voltunk, és mi voltunk a kockák. Ezt mondták mindig' – mondta Sántáné Tóth Edit.
Sántáné egy ideig közepes tanuló volt. Egészen addig, amíg nem találkozott azzal a középiskolai tanárával, aki egy életre megszerette vele a matematikát. Végül jelesre érettségizett. Őt is, és ma már nem élő egykori osztálytársnőjét is elsősorban az új eszköz logikája érdekelte. Úgy jelentkeztek programozónak, hogy számítógépet se előtte, de a tanulmányaik alatt se nagyon láttak. 'Mi táblaprogramozást csináltunk. Nem volt számítógép. Táblán oldottuk meg a dolgokat, és fejben futattuk' - mondta Sántáné Tóth Edit.
Az első Magyarországon összeszerelt elektronikus számítógép, az M3 legjobban George Lucas fantáziájában 20 évvel később megszületett R2-D2-ra hasonlít. Hát legalábbis külsőleg. Beszélni vagy akárcsak gügyögni, ha akart volna sem tudott volna. De hologramot sem raktározhatott: azt ugyanis szintén csak hosszú évekkel később találta fel egy egyébként magyar tudós: Gábor Dénes. Az M3 mindössze 5 kilobájtos tároló kapacitásába amúgy is csak egy levélpapírnyi szöveg fért bele. Mindenesetre arra használták, amire csak lehetett. Úgynevezett nyelvstatisztikára is. És velük volt az erő.
'Mi jellemző Tóth Árpádra, hogy hány „és” volt a költeményeibe, magas hangokat használt-e inkább vagy alacsony hangokat használt, pesszimista volt vagy nem pesszimista volt a költészet, és ezt mi földolgoztuk' – mondta Kovács Győző.
Az M3 megépítése két évig is eltartott. Továbbfejlesztése, felturbózása ugyanakkor sokkal gyorsabban ment. A 60-as évek elején már 360 ezer műveletet végzett el egyetlen perc alatt. Hasonló mennyiségű feladattal két és fél év alatt birkóztak volna meg az addig ismert számológépek. A számítógépekkel egyre több és egyre bonyolultabb matekpéldát tudtak megoldani.
Nem sokkal kevesebb, mint 50 évvel ezelőtt Dömölki Bálint vezette azt a mérnökökből álló úgynevezett kibernetikai kutatócsoportot, akik az első elektronikus számítógépet megalkották. A Szovjetunió adta hozzá a tervdokumentációt, és szovjet szakértők hagyták jóvá a kész berendezést is. A magyar pártközpont érdeklődését pedig annyira felkeltette az M3, hogy ők szinte azonnal, a saját munkatársaikat küldték az Akadémiára, hogy minél hamarabb kitanulják a számítógép kezelését. Dömölki azóta se tudja: mikor és miben vették hasznát az akkor megszerzett ismereteknek.
'Egy kapucsengő volt a gépre rácsatolva, és amikor az éjszakai műszakos ott szundikált, mert hát ugye nem kellett beavatkozni a rendszerbe, amikor meghallotta a kapucsengőt, akkor tudta, hogy a gép megállt. Ez volt a jel' - mondta Sántáné Tóth Edit.
Sántáné, a kevés első programozó egyikeként az első elektronikus számítógépet: az M3-at is kezelte. A gép méretre ezerszer akkora volt, mint egy mai Lap-top, de százezerszer kevesebbet tudott. Lámpák világítottak rajta - azokból lehetett tudni, hogy éppen mi történik benne. Sántáné ezt a kattogó klaviatúrát a zongora billentyűi helyett választotta. Sokáig úgy volt, hogy zenész lesz belőle. Azután pedig, hogy a programozó-matematikus szak mellett döntött: minden vizsgája előtt elénekelt legalább egy magyar népdalt. Sánténé már a Tudományos Akadémia M3-as gépet programozta, amikor a Fizikai Kutatóintézet mérnökei is azon gondolkodtak: saját gépet szeretnének. Ezzel pedig egy valóságos kémtörténet kezdődött el. A kutatóintézet egyik munkatársa egy londoni kiállításra utazott, ahol zsebre tett egy szórólapot.
A KFKI mondhatni teljes mértékben nyugati mintára felépített számítógépét végül is 7 országba sikerült exportálni, de itthon is nagy hasznát vették. Nem kevésbé kockázatos helyen, mint például a Paksi Atomerőműben.
Azok a gépek, amelyekkel Sántáné és kollégái nem sokkal kevesebb, mint 50 évvel ezelőtt a Kádár korszak hajnalán dolgoztak ma múzeumban vannak. Pontosabban Szegeden, az egykori szovjet katonai laktanyában porosodnak. Muszka Dániel nyugalmazott mérnök kapott itt helyet arra, hogy a kiöregedett berendezéseket raktározza. Ő azonban egy igazi kiállítást rendezett be a területen. Legalábbis katalogizálta, és felcímkézte a gépeket. Időnként át is törölgeti az ország minden bizonnyal legnagyobb ilyen gyűjteményét.
A volt laktanyában, akarom mondani a számítástechnika történeti kiállításon vannak gépek, amelyek évtizedekig működtek, de találunk itt olyan is, amelyet csak néhány évig használtak. Ami közös bennük, hogy mindegyik konfiguráció kb. 4-5 konyhaszekrény méretű. Csak nyomtató csaknem akkora, mint egy kanapé.
Következzen a Népköztársaság kudarca. Minden azzal kezdődött, hogy a mihályteleki TSZ üvegházába egy holland komputert vettek, mely a hőmérsékletet, a fényviszonyokat, és a páratartalmat szabályozta. Az akkori Gamma gyár mérnökei pedig azután, hogy megnézték maguknak a szerkezetet úgy döntöttek, hogy le is másolják a berendezést. Na, ezt nem kellett volna.
'Még javasoltam a változtatásokat is, hogy nehogy licenc problémák legyenek belőle, nehogy sértődés vagy egyebek. Ez egy nagy kudarc volt. Nem működött egy percet sem. Azt hitték, hogy akkor izgalmas és jó egy gép, hogyha rengeteg lámpa és gomb van rajta. Mondom, mint a sci-fi filmekbe. Hát, szóval ilyen nincs ' – mondta Muszka Dániel.
A magyar változat egyáltalán nem hasonlít a külföldi prototípushoz. A Gamma gyár gépe sokkal, de sokkal bonyolultabb. Ennek a minden kétséget kizáróan hibás fejlesztésnek a költségeiből 10 eredeti holland gépet tudtak volna vásárolni.
Sántáné Tóth Edit most egyetemistákat tanít, mesterséges intelligenciának hívják a tárgyát. Igaz, szerinte ez így nagyképűen hangzik, és ebből kevesen értik meg miről is szól a tananyag, úgyhogy ő inkább az informatika kifejezést használja. Sok minden megváltozott körülötte.
'Megjelenik egy olyan nem kívánatos hiba üzenet, és mivel már nem tudom, hogy mi van mögötte, nagyon sokszor rászorulok arra, hogy vegyem a telefont, és egy kollegámat fölhívjam, hogy most mit csináljak. Ezt őszintén bevallom, hogy így van' – mondta Sántáné Tóth Edit.
Sántáné 25 féle programnyelven tud utasításokat adni a számítógépnek, de összesen kb. 50 programnyelvet ismer felhasználói szinten. Ő képtelenségnek tartja, hogy egyszer a gépek helyettesítik majd az embert. Szerinte az informatika közeli jövője csodálatos lesz, de egyáltalán nem misztikus.
'Az Informatika, az Orvostudomány, és az Idegtudományok együttes alkalmazásával például olyan művégtagot lehet előbb-utóbb előállítani, ami agyi impulzusokkal vezérelhető, és ez egy óriási dolog, és erre van esély' – mondta Sántáné Tóth Edit.
