2005. november 3. 23:15
A többnyire szegény családok lakta Magdolna-negyed még a befektetőknek sem kell.
A Magdolna utca 12-ben élő bérlők úgy érzik, róluk megfeledkeztek az elmúlt 15 évben.
'Kihaltak a lakók nagyrészt. Voltak, akik elköltöztek. És jöttek fel vidékről családok, beköltöztek, elfoglalták. Volt, aki engedéllyel jött, volt, aki nem, de végül is a ház állagára nem vigyáztak, és lelakták nullára. Ezt tudom mondani' – mondta Andristyák Gábor, az egyik lakó.
Néhány utcával arrébb a VIII. kerületi önkormányzat ledózeroltatta a hasonló házakat. A Corvin sétányra 140 milliárd forintból teljesen új városrészt építenek - 230 családnak kellett elköltöznie. A bérlők többsége a kerületben maradt, nekik az önkormányzat új helyet keresett.
'Nem előre megvásároltunk egy kupac lakást, és azt odatoltuk az embereknek, hogy aki előbb jön, az jobbat választ, aki később jön, annak már csak a maradékot, hanem minden családnak 3-4-5, van, akinek 10 lakást is megmutattunk, mire megtalálták azt, ahol szeretnének élni, ezeket kicsit rendbe szedtük, komformostítottuk' – nyilatkozta Alföldi György, a Rév8 Rt. vezérigazgatója.
A többség hasonló megoldásra vár a Magdolna utcában is.
'Itt az volna a legegyszerűbb, ezeket az épületeket felrobbantani. És akkor adna a tanács másikat: jobbat, ettől egészségesebbet, akkor oda mennénk. Ezek mind egészségtelen lakások' – vélekedett Gábor Attila.
'Bogaras, vizes, gombás, egészségtelen. A polgármesternek arra volna esze, hogy jobb lakást adnának!' – panaszkodott Tóth Éva.
Csakhogy ez a szegénynegyed még a befektetőknek sem kell.
'Van egy pontja a kerületnek, a Corvin mozi körül, ahol viszonylag könnyű befektetőket bevonni, viszonylag könnyű új lakókat találni, ahol el lehet indulni úgy, hogy az önkormányzatnak fajlagosan kevesebb ráfordítása megy rá, és van egy területe az önkormányzatnak. A Magdolna-negyed, ahol a lehető legrosszabbak a körülmények, ahol a lehető legtöbb önkormányzati gondoskodásra van szükség' – mondta Alföldi György, a Rév8 Rt. vezérigazgatója.
Míg a Corvin sétány megépítésére állami és magánpénzből 140 milliárd jut, a legszegényebb Magdolna-negyed most mindössze 800 milliót kap. A pénzből úgynevezett szociális város-rehabilitációt terveznek. Kezdetben a 70 önkormányzati bérházból négyet újítanak fel a lakók bevonásával. Ezzel párhuzamosan oktatási- és munkahelyteremtő programokat indítanak. A cél az, hogy a szegényeknek ne kelljen elköltözniük, és ez az önkormányzat szerint nem pénzkérdés.
'A rehabilitáció lényege, hogy itt nem épületeket fogunk lebontani, felépíteni, felújítani, persze azt is, de először is azt akarjuk megtudni, hogy kik élnek ott, milyen körülmények között, mik a szükségleteik' – mondta Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes.
A Bodor család 12 éve költözött a Magdolna-negyedbe. Azóta próbálnak elmenekülni - hiába. Aki a kapun befordul, már megy is kifelé. Megkértük a szociális város-rehabilitációt irányító önkormányzati cég vezetőjét, mondja el ő a Bodor családnak, mit terveznek.
'Mi azt gondoljuk, hogy nem fizetni kéne, mi alapvetően arra gondoltunk, hogy munkával szállnának be, és ha minden bérlő beszáll, akkor azt találtuk ki, ezt nyilván nem a mi két szemünkért kellene beszállni, hanem hosszútávon a bérleti díjból elengedésre kerülnek a munkának megfelelő dolgok. Magának fogalma sincsen, mennyi csóró ember van itt. Itt senki nem dolgozik! Itt ez a nagydolog. Szegények. Itt senki, vannak nyolcvan éves öregasszonyok, az beszáll, gondolja munkával? Itt vannak fiatalok, azok azzal foglalkoznak? Azok a droggal meg ilyenekkel foglalkoznak' – fakadt ki Bodor Béláné.
Az önkormányzat tervei szerint kezdetben kis dolgokat csinálnának meg. Kitakarítanák a pincét, feltörnék az udvaron a betont, kimeszelnének.
'Két év napi erőlködése, munkája, befektetése révén egy utcakép egy picit tisztább lesz, vagy hogy a kapualjakból nem fog kidőlni az a szag, ami ma kidől, vagy hogy zárhatóvá lesznek a bejáratok, vagy hogy a belső udvarokon megjelenik egy kis zöld' – mondta Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes.
'Ezek a fő problémák, de itt egy napig nem tartana, itt volt kulcs, itt zárva volt, de tönkre tették. Az jön be éjjel, aki akar, és vizeldének használják a kapulajat! Esküszöm, nem lehet lemenni a pincébe' – mesélte Bodor Béla.
Az önkormányzat szerint az itt élők hiába várnak arra, hogy az állam majd mindent megold.
'Ha nem érzik az emberek azt, hogy a saját kezükben is van a sorsuk, tehát az államtól, meg az önkormányzattól várják, hogy megoldja az életüket, akkor nagyon nagy kudarc lesz, mert ez nem lesz' – fogalmazott Ikvai-Szabó Imre, főpolgármester-helyettes.
Azért a házban olyat is találtunk, aki optimistábban állt hozzá az ötlethez.
'Én benne volnék végül is ebben, ha arról van szó, mert be tudnék ebbe szállni, nekem még a szakmámhoz is fűződik, főleg a kőművesmunkák' – mondta Varga László.
A józsefvárosi Magdolna-negyedet, az Illatos úti dzsumbujt és a kőbányai Bihari utcát érintő szociális város-rehabilitáció kísérleti program. Hasonló még soha nem volt Magyarországon. A legtöbb kerület eddig dózerolással oldotta meg a szegénynegyedek ügyét. Az emberek egy része a kapott pénzből vidékre költözött, ahol nem volt munka, és jöhettek vissza.
'Közülük kerülnek ki az önkényes lakásfoglalók. Közülük kerül ki a hajléktalanok egy jelentős része' – mondta Ladányi János szociológus.
Ladányi János szerint azonban épp ott kellett volna rehabilitálni, ahol eddig bontottak. Ott pedig, ahol a legnagyobb szegénység, lehet, hogy a bontás lenne a legjobb megoldás. Hogy kinek van igaza, és a szociális rehabilitáció segít-e a Magdolna-negyedben élők életén, csak évek múlva derül ki.
