Turay és Békeffi, a sztárpár

Turay Ida egyik leghíresebb filmje a ’Janika’, melyet férje, Békeffi István írt a magyar hangosfilm fénykorában. A filmet színpadra is átdolgozták a Turay Ida Társulat előadásában. A sztárpár emlékeinek őrzője, az örökös, Kaszó Elekné. Az ő háziarchívumában elevenedik meg az utolsó magyar díva és mindig mosolygós író nagyívű pályája és hat évtizeden át tartó szerelmük története.

Kaszó Elekné: „Sztárélet volt. A Jávor Palival laktak egy házban, meg más ismert emberekkel. A vendégeik mindig sztárok voltak.”

Turay Ida 1908-ban született. A pályaválasztáson nem kellett sokat gondolkodnia. A művészetet szinte örökölte.

Gajdó Tamás színháztörténeti kutató: „Művészcsaládból származik. Apja festőművész volt. Már korán kiderült, hogy színésznek megy, ahogy a nővére is, Tabódi Klára. Ő maradt Turay, mert eredetileg Thurmayer volt a nevük.”

Turay 17 évesen már a Belvárosi Színházban játszott. Tehetségével hamar kitűnt a kezdők közül. A háború előtt a naiva szerepében tündökölt a színpadon és a filmvásznon is.

Gajdó Tamás: „Kicsit beleszorították ebbe a fruska szerepbe, a cserfes kislány, aki mindent elront, mindent összetör. Rengeteg ilyet játszott.”

A sikerrel és ismertséggel együtt jött a szerelem is, bár csak második látásra. A fiatal Békeffi István ugyanis elsőre csak annyit mondott Turayról, hogy helyes kislány, csak görbe a lába. Másodszorra aztán fülig beleszeretett.

Kaszó Elekné: „Azt mondta neki, hogy én hazaviszem magát taxival. Mire Ida mondta, hogy de én Rákospalotán lakom. A Pistuka válaszolt: nem baj, akkor villamossal megyünk. A villamos pedig olyan hosszú ideig ment, hogy mire leszálltak, már szerelmesek voltak.”

A szegedi születésű fiatalember jó firma volt. Semmi más nem érdekelte, csak az írás. Egy alkalommal eltávozáson volt a katonai iskolából, és nem ment vissza időben. Inkább a pesti Gresham Palotában lévő kabarénak írogatott rövid jeleneteket, amelyet egyébként nagybátyja igazgatott. Egyik este aztán megjelent apja és visszavitte az írástól megrészegült fiút a kaszárnyába. Igaz, előtte még kivetette a fiú - egyébként jó - vakbelét, hogy a gyerek ne kerüljön bajba a katonaságnál.

Kaszó Elekné: „Az Ida mondta a papájának, hogy hozzá akar menni a Békeffihez. Az apja meg azt mondta, hogy én olyanhoz nem adlak, aki olyan hülye szövegeket ír, mint az, hogy 'oly jól csúszik ez a banánhéj', de persze végül összeházasodtak.”

Az ifjú pár a Gresham Palotába költözött, ahol egy hatszobás lakosztály lett az övék - dunai panorámával. A kétszobás kispolgári lakások mellett a palota felsőbb emeletein akkoriban rengeteg híresség élt. A földszinten és a föld alatt pedig Békeffi László, a kalandos életű nagybácsi igazgatta az éjszakai élet egyik központját, de erről majd egy kicsit később.

Pálfalvi Márta, a Four Seasons Hotel PR-igazgatója: „Fiatal, ünnepelt színésznőként is itt lakott férjével, Békeffi István forgatókönyvíróval. Abban a lakásban laktak, amiben korábban Csortos Gyula lakott.”

Ma a hotel egyik lakosztálya van lakásuk helyén. A fiatal házaspár szerelmét az állandó jókedv tette még boldogabbá. Békeffi nagy mókamester volt, Turay pedig imádta a vicceit.

Kaszó Elekné: „Amikor nem volt pénze karácsonykor, akkor mindenkinek adott egy bónt, és mondta, hogy ezt majd be lehet váltani ajándékra, ha lesz pénzem.”

Gajdó Tamás: „Nagyon jó együttest alakítottak ők ketten. Voltak civódások, meg féltékenység, mint minden művészházaspárnál, de kitartottak a házasságukban életük végéig jóban-rosszban.”

Turayék nem csak a házasságban alkottak irigylésre méltó párost. Békeffi befutott íróként ontotta a szerepeket felesége számára.

Kaszó Elekné: „Voltak olyan darabok, amit a Pistuka kizárólag az Idának szánt. Ilyen volt a Janika, a Méltóságos asszony, ezek óriási sikerek voltak. Eléggé irigyelt volt az Ida, hogy háziszerzője van.

Természetesen az akkori bulvárlapok is imádtak a sztárpárral foglalkozni. A pletykákat pedig gyakran maga Békeffi indította körútjukra az újságírók között.

Gajdó Tamás: 'Turayádák' keringtek a városban. Felröppent a hír, hogy Békeffinek új társszerzője van, és a pár megírja életük nagy pillanatait egy színdarabban. Persze ez soha nem készült el.”

Békeffi ehhez hasonló viccekkel tartotta életben a rájuk irányuló figyelmet. Mozgalmas életet élt. Nappal valamelyik kávéházban, főleg a Zserbóban dolgozott szerzőtársaival. A társszerzők listája akkoriban gyakran hosszúra nyúlt.

Ebből az időből származik a társszerzőkkel kapcsolatos anekdota, amely jól mutatja, hogy abban az időben hasonló alvállalkozói rendszerben dolgoztak az írók, mint manapság egy nagyobb építési vállalkozásnál.

Gajdó Tamás: „Felmennek az ügynökséghez, bemutatják a darabötletet a pénzzavarban lévő írók. Megkapják az előleget, aztán az utcán búcsúznak. Kérdezi az egyik, hogy akkor mikor találkozunk? A másik meg mondja, minek találkozzunk, már meg van az előleg.”

Az elkészült mű premierjén persze büszkén jelentek meg az írók. Csak ritkán akadt olyan darab, amit többször is megnéztek. Békeffi egy alkalommal az összes vidéki bemutatóját végig járta – egy ma már elfelejtett – operettjének társszerzőjével, Fényes Szabolccsal. A miskolci előadás után erre is nyomós okuk volt.

Kállai István író: „Kijött a szubrett és azt mondta, hogy ’Szeifert tiput, irány az erdő!’ Összenéztek, hogy ez meg mi. Belenéztek a kéziratba és látták, hogy elírta a gépírónő, mert eredetileg az volt, hogy gyertek fiúk. Senkinek sem szóltak, elmentek, és megnézték mindenhol.”

És maguk mulattak a legjobban, hogy aztán mindenütt ugyanazt hallották. A vidéki turnék arra is alkalmat adtak, hogy jól megviccelje az unokaöcs a nagybácsit. Békeffi István, ahogy mindenki ismerte, Pistuka, vidéki kabaré-előadásokon ugyanis rendszeresen a nagybácsi vicceit adta elő - fergeteges sikerrel. Aztán a nagybácsi is haknizni ment ugyanarra a színpadra.

Gajdó Tamás: „Lement Békeffi László is vidékre, és nem nevetett senki a konferanszain. Leégett. Odament az igazgatóhoz, aki elmondta, hogy a közönség ezt már unja.”

A Turay házaspár nem csak itthon volt sikeres. A színésznőnek Berlinben is filmszerepet ajánlottak. A külföldi forgatást azonban már beárnyékolta a közeledő második világháború. Békeffinek zsidó származása miatt távoznia kellett a német fővárosból. Karrierlehetőség ide vagy oda, Ida ezen megsértődött, és faképnél hagyta a német filmeseket. Aztán Békeffi nagybácsijának is meggyűlt a baja - de itthon, Magyarországon. A származása és a bátorsága miatt.

Pálfalvi Márta: „Elsütött egy éles viccet Horthyról, az meg bezáratta a kabarét. Úgy hírlett, hogy a brit titkosszolgálatnak is kémkedett Xavér álnéven.”

A vádak miatt börtönbe zárták, aztán, mert zsidó volt, Dachauba vitték. Túlélte.

Kaszó Elekné: „Még akkor is humorizált, amikor megkérdezték tőle, hogy hány évet kapott. Mondta, hogy rezsimfogytiglant.”

Békeffi István a háború alatt származása miatt nem jelentethette meg munkáit. Turay Ida így több munkát vállalt. Ebből aztán baj is lett.

Gajdó Tamás: „Turay Idát a háború után szilenciumra ítélték, háborús bűnösként a népbíróság perbe fogta. Pedig csak azért lépett fel, hogy megéljenek, mert a férje még álnéven sem írhatott.”

Aztán fordult a kocka. A felszabadulás után, amikor az oroszok rögtön meg is szállták az országot, egy ideig Turayt nem engedték szerepelni. Azért, mert korábbi fellépéseit háborús propagandának tartották. Békeffi tehetségére viszont számítottak a színházcsinálók az új rendben, de mégis csak titokban írhatott. A darabok színlapjára nem kerülhetett fel, így névtelenül, sőt, arctalanul dolgozhatott. Kállai István, amikor fiatal íróként darabjával házalt, így találkozott először Békeffivel. Pontosabban nem találkozott vele.

Kállai István: „Az igazgató háta mögött volt egy ajtó, hármat kopogott rajta. Kinyílt az ajtó, beadta a kéziratot, leültem, ott már többen is vártak, egy idő után kinyílt az ajtó, és a kéz kiadta a kéziratot.”

A visszaadott lapokon rövid, de nagyon találó jegyzetekben közölte az a valaki az ajtó mögül, hogy mit kellene még finomítani a művön, de főleg az, hogy miért nem lehet bemutatni.

Kállai István: „Később kiderült, hogy ez volt Békeffi István, aki polgári íróként nem lehetett állásban, és csak a háttérből lektorált.”

A száműzetés egyiküknek sem tartott sokáig. Turay Ida 1946-ban már újra főszerepet játszott, neve pedig szépen lassan visszakerült a plakátokra. Közben átköltöztek a Gellért Szállóba, melynek lebombázott szárnyát akkor építették újjá. 1952-ben zajos sikert aratott Csárdáskirálynő átirata, melyben az idősödő Honthy Hannának főszereppé bővítette epizódszerepét.

Siker ide vagy oda, a sztárpár már nem érezte olyan jól magát Magyarországon. Ahogy 1956 végén oly sokan, ők is levegőváltozásra vágytak. A szerencse melléjük szegődött.

Kaszó Elekné: „Békeffi megírta a ’Bozzi’-t, amiből a spanyolok filmet csináltak Peter Ustinovval. Útlevél volt a kezükben "56-ban, és akkor kimentek a forgatásra.”

Gajdó Tamás: „Amikor mindenki menekült és félreállították, ők hivatalos papírokkal vándoroltak ki.”

’A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak’ című darabból készült film, az ’Angyal szállt el Brooklyn felett’ nemzetközi elismerést hozott Békeffinek. Sorra érkeztek hozzá a forgatókönyv megrendelések Németországból. Bár a Gellértben tovább bérelték lakosztályukat, a festői Asconában telepedtek le. Turay Ida pedig új szerepben mutatkozott be.

Kaszó Elekné: „Azt az időszakot hívták Frau Békeffinek. És akkor sütött-főzött. Nem lelkesedéssel, de megcsinálta.”

A konyhával egyébként is hadilábon állt a díva, de erről majd még szót ejtünk. A család ebben az időben egy magyar pulival bővült. Igazi világpolgárként éltek. Az asconai házban állandóan vendégek voltak.

Kaszó Elekné: „Akinek útlevele volt, az biztos, hogy a Turay-Békeffy házaspárnál landolt legalább egy hétre.”

Amilyen hirtelen elmentek, olyan hirtelen tértek haza a hetvenes évek elején. Ott folytatták, ahol abbahagyták. Beköltöztek régi lakásukba, a Gresham Palotába. Békeffi pedig megírta a ’Négyes páholy’ című darabot, a főszerepet természetesen feleségének szánta, aki a bemutató után visszatért a rivaldafénybe. És persze örökre ledobta a konyhakötényt.

Pálfalvi Márta: „Neki nem volt konyhája, mert ő annyira díva volt. A szomszédok főztek rá. Van egy mondás, hogy Drágám, kinek van szüksége konyhára?”

Turay szerencsés volt. Színésznőként kihagyta az öregedéssel járó szerepkörváltás nehézségeit. Naivaként távozott, és dívaként tért vissza. A színpad és a filmipar újra a keblére ölelte. Békeffi pedig ontotta neki a jobbnál jobb szerepeket. Esténként pedig a Fészek klubban egy kártyaasztalnál mulatta az időt barátaival.

Kállai István: „Az asztalukat gonoszkodónak hívták. Senki nem mert elmenni, mert ha felállt az asztaltól, azt kibeszélték, ezért hajnalig ültek ott. Senki nem akart felállni.”

Míg Turay újra ünnepelt színésznő lett, Békeffi Magyarország legkeresettebb forgatókönyvírójává vált. Számtalan operettátiratán kívül olyan kasszasikereket írt a magyar moziknak, mint a ’Janika’, a ’Pesti Mese’ vagy az ’Állami áruház’.

Írásai kiállták az idő próbáját. A budapesti Turay Ida Társulat ma is változtatások nélkül játssza például a ’Janiká’-t vagy a ’Kölcsönkért kastély’-t. A színház igazgatója szerint még most is érezhető, hogy a Turaynak írt szerepek a legkidolgozottabbak.

Darvasi Ilona, a Turay Ida Társulat igazgatója: „Meg lehet mondani, hogy melyiket írta neki, mert Turay is ezekben volt a legjobb. Igazi nő volt. Tökéletes. Elegáns, de azt is tudta, hogy a kevesebb általában több. Ehhez pedig mindenben fordulhatott.”

Nem volt hiú művész, tehetségét bármilyen rendszerben kamatoztatni tudta. Igazi kozmopolitaként írt filmeket a kapitalista filmpiacra, itthon pedig kiszolgálta a szocialista filmgyártást. Az úgynevezett szocialista realizmus idején könnyedén írt derűs forgatókönyvet a gyári munkások életéből és a sportról. A ’Civil a pályán’ című film főszerepét Soós Imre játszotta. Lavíroznia kellett, soha nem is lett párttag. Egy alkalommal meghívást kapott a ’Szocialista operett problémái’ című konferenciára. Beszédét nem úgy kezdte, hogy ’Tisztelt elvtársaim!’, egyszerűen csak annyit mondott: ’Tisztelt Hölgyeim, Uraim!’, aztán röviden el is intézte az ügyet.

Kállai István: „A színház 5 éves jubileumának alkalmából a problémát úgy foglalnám össze, hogy az operettben hinni kell, ami belátom, nem csekély követelmény egy felnőtt embertől.”

Békeffy keményen dolgozott, és kiábrándulva a kötelező szocialista történetekből, az eltűnt polgári világot pótlandó a múlt felé fordult. Nagysikerű történelmi filmeket is írt, ilyen például ’A Déryné’, a ’Csínom Palkó’ vagy a ’Beszterce ostroma’.

A munka és a szórakozás mellett a sztárpár odafigyelt az egészségére is. Egy pillanatig sem hagyták egymást eltunyulni. Turay Idának színésznőként fontos volt a külső, Békeffinek pedig kellett a kondi, hogy a munka mellett még a végtelen kártyapartikat is bírja.

Kaszó Elekné: „Sokat sportoltak, síeltek, teniszeztek, úsztak.”

Vasárnaponként a házaspár a Dunakorzón ebédelt. Úgy éltek, mint a mesében. Egy igazi ’Pesti Mesé’-ben. Az idill a Fészek klubban ért véget a kártyaasztalnál.

Gajdó Tamás: „Böjti László kártyaparti közben ráborult az asztalra, és meghalt, Békeffi ennél elegánsabban távozott. Nem rontotta el a játékot. Felállt a kártyaasztaltól, kiment az autójába, rádőlt a kormányra, és meghalt.”

Kaszó Elekné: „Ahogy a Dusika mondta, nagyon úri módon ment el, úgy ahogy élt.”

Turay – bár nagyon hiányzott neki szerelme – nem adta fel. Még 90 évesen is minden nap átjárt úszni a szomszédos szállodába. Élete végéig dolgozott: játszott filmen és színpadon, miközben minden nagyobb szakmai elismerést megkapott. Turay Ida élete vége felé harcosan lépett fel. Ő vezette a lakók csoportját, akik nem akarták eladni lakásaikat a külföldi befektetőknek. ’Itt éltem, itt is halok meg’ - hirdette.

Kaszó Elekné: „Nem akart a Greshamből kiköltözni. Azt mondta, hogy ő innen már csak a temetőbe megy. Teljesült a kívánsága. Onnan a temetőbe ment. Hirtelen agyvérzés végzett vele.”

Darvasi Ilona: „Ő volt a kedvesség, a báj, a naivitás szépsége, aki úgy volt primadonna, hogy nem voltak allűrjei.”

A házaspár életútja több történeti korszakon haladt át. Egyik sem volt könnyű, igazából az egyik rendszer kultúrpolitikája sem hordozta őket a tenyerén. Mégis, látszólag könnyen éltek, de azért a folyamatos küzdelem is az életük része volt, hol a túlélésért, hol a munkáért, hol pedig annak megtartásáért, amit elértek.