2005. augusztus 24. 18:07
Fürödtek benne kádban, s szárították magukon, hogy testhezálló legyen a formája.
Jelentette a szabadságot, a lázadást, a beat, a pop és rock kultúrát, s ez volt az a ruhadarab, amellyel még Kádár János is foglalkozott, ő egyébként vadnyugati nadrágnak nevezte. Klasszikusan indigókék volt, csőszárú, s eleinte csak férfiak viselték. Nálunk sohasem nevezték dzsínsznek, hanem farmernak, s volt belőle sajátosan magyar változat is, a Trapper.
Most felidézzük azokat az időket, amikor még nagy szó volt farmert viselni, s amikor a hatalom épp, hogy elviselte, ha valaki ebben a tipikusan „internacionális” vagy inkább 'globális' nadrágban járt.
Ma mindenféle színben, formában és persze árban könnyen hozzá lehet jutni, de volt idő, amikor sok időt, és persze pénzt kellett azért áldozni, hogy az ember gyereke hozzá tudjon jutni egy igazi farmerhez. „Léviszt”, „Vrangelt”, „Rájft” Pesten leginkább az Ecserin lehetett venni, s aki ilyen gatyában, dzsekiben viríthatott, az korosztálya körében azonnal menőnek számított.
Az állami, központosított ipar és kereskedelem ugyanakkor szinte egyáltalán nem tudott mit kezdeni a problémával, vagy az akkori szóhasználattal mondva „feszültséggel”. Mármint azzal, hogy nem lehetett „hordható”, divatos ruhát kapni. Így aztán maradt a féllegális, piaci farmer, ami egy egyetemistának az akkori viszonyok között kéthavi ösztöndíjába került.
A legnagyobb király persze az volt, aki eredeti Levis-t tudott szerezni. Míg a Szovjetunióban komoly ifjúsági problémaként kezelték az úgynevezett 'farmer-kérdést', addig nálunk a ruházati területen jelentkező feszültségen kívül nem sorolták a számottevő nyugati mételyek közé.
Persze azért az Ifi-parkba nem lehetett bemenni farmerben, és a rendőr is nagyobb eséllyel állította meg az utcán azokat, akik konfekció helyett farmerben igyekeztek haza egy-egy buliból.
Előbb-utóbb azonban az indigókék nadrág világhódító útja elé semmiféle gátat nem lehetett állítani. Hogy mennyire nem, arról annak idején egy animációs filmet is készítettek a Pannonia filmstúdióban. Az az idő is eljött, amikor már a KISZ vezetők is lobogó hajjal, farmerben futkároztak, és a rendőrök is jeanst húztak civilben.
Ráadásul pont ebben az időben jelentkezett a Levis nálunk azzal, hogy farmert gyártana Magyarországon. Idejönnének mérnökeik, és betanítanák a magyar szakembereket. Amerikai anyag, amerikai licensz, és amerikai gépek, magyar munkaerővel, szigorúan csak exportra.
A betegség mindenkit megfertőzött, olyannyira, hogy már a hazai állami divatdiktátorok sem ülhettek ölbe tett kézzel. Ha már egyszer ez így van, csinálni kell valamit, jobb híjján egy magyar farmert.
A Trapper árát felnőtteknek 600, gyerek méretben 300 forintban állapították meg - központilag. A 3000 forintos átlagfizetéshez képest nem volt olcsó, mégis iszonyú tömeg tolongott a bolt előtt minden nap. A Trapperre a keleti turisták is beindultak: voltak olyan lengyel és orosz turisták, akik 50-100 nadrágot is vettek egyszerre.
A Trapperrel együtt jött a kék bugyik és a kék alsónadrágok időszaka. Mert nem elég, hogy két számmal nagyobbat kellett venni, de az indigó mindent megfogott, bármi ért is hozzá.
Semmi sem tart örökké, ráadásul jött a szabad piac, s a diktatúrával a farmer kultikus jelentése is megszűnt. A rendszerváltás óta - ugyanúgy ahogyan a világ legnagyobb városaiban - Magyarországon is lehet kapni bármilyen színű és fazonú farmert, pénztárcától, ízléstől függően.
A Trapper ugyan nem hódított külföldön, de a prémvadászok nadrágját még mindig lehet kapni, igaz már csak egy üzletben. A retro és a nosztalgia világméretű trendjébe illeszkedve az egykori üzletvezető szemfüles módon lecsapott a márkára, hiszen - mint mondja- a gyártó cég jogutód nélkül megszűnt.
A 21. századra a farmernek - úgy tűnik - egyedül a neve nem változott.
